Az 1984-ben városi rangot szerző Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településről csak pár soros Wikipédiaszócikket találtunk, s az önkormányzat honlapját böngészve sem rágtuk le a körmünket. „Az infrastruktúra fejlődése töretlen. Megtörtént a városi szennyvízhálózat bővítése, vezetékes gáz, kábeltévé áll rendelkezésre. A város kulturális életét az Encsi Művelődési Központ és Könyvtár szervezi. A Városi Galéria a kiállításai révén az abaúji művészek bemutatkozásának színhelye, de helyet ad országos hírű és külföldi művészek tárlatainak is” – olvastuk például, de persze ott áll az is, hogy „a városban sajnos gondot okoz a lakosság foglalkoztatása”.
Mivel láttunk már egy csomó hasonló adottságú kelet-magyarországi települést, ahol kérdésünkre – van-e itt étterem? – kérdéssel feleltek: „Ide? Minek?”, Encsen sem lettek volna illúzióink, ha három-négy éve nem azzal lenne tele a sajtó, azon ámuldoznának az ún. szakemberek, hogy miért itt, a világ végén visznek olyan éttermet, ami Pesten is garantáltan táblás házzal működne? Ráadásul az Anyukám Mondta az elmúlt években megkapta az összes létező hazai elismerést, a bennfentesek szerint kinéz neki a Michelin-csillag is.
Nos, a messzi földön híres étterem a helyi lakótelep szolgáltatóházában működik az optikus, a gíroszos meg a turkáló szomszédságában, ami mindjárt hatalmas fricska, hiszen ennél sokkal jobb fekvésű helyet is találhattak volna. Például a természet lágy ölén, a csodaszép zempléni tájban.
Kicsit csalódottak is vagyunk, hogy odabent nyoma sincs a kisvárosi sörözői hangulatnak, bár a rusztikus konyhadizájnra sem lehet rossz szavunk, ráadásul „élő” dekorációval, például sonkákkal, szalámikkal dobták fel. A kiszolgálás barátságos, nagyképűségnek semmi nyoma, és csütörtök kora délután is majdnem telt ház fogad. Elsőként az ízelítő a kamrából nevű hidegtálra (2190 Ft) szavazunk. A kemencében sült grissinivel és házi savanyúságokkal kiegészített pármai sonka, a (valóban) olasz szalámi és a kecskesajt hármasra nem is mondhatunk mást, csak azt, hogy tökéletes. Noha elsőre elég merész elképzelésnek tűnik, de ugyanez áll a napi ajánlatként kínált kókusztejes sárgarépakrémlevesre is (990 Ft). A spenótos pizzával (2090 Ft) biztosra megyünk, hiszen sokszor leírták: itt készítik az ország legjobb pizzáját. Tényleg nagyon jó. Nemcsak a tészta, a rávalók is rendben vannak. A fűszeres kalácsra tett rebarbarás kacsamájon (2190 Ft) sem találunk fogást. Mondani sem kell, hogy végül a „golgotagyümölcsös, perui hamisborsos” sajttorta (1290 Ft) is káprázatos. Csak azt sajnáljuk, hogy hazafelé menet, a szomorú táj láttán még inkább azt érezzük, hogy álmodtuk ez az egészet.
