Ezerszer jártunk arra, mégis meg kellett nézni a térképen. A földrajzi tanulmányt természetesen a vendéglátóhely kiválasztása előzte meg. Nemrégiben annyi szépet írtunk az Araz étteremről (Étel, hordó, Magyar Narancs, 2010. szeptember 30.), hogy a hasonló néven futó kisebb egység is felkeltette az érdeklődésünket. Ahogy a Dohány utcai létesítmény esetében, a Szarka utcai bisztrónál is egy szálloda - a Boutique Hotel Zara - éttermével van dolgunk, de itt sem a recepcióstól kell érdeklődni, hogy van-e szabad asztal, hisz' a hotelba a párhuzamos Só utcából van bejárás.
Egyébként csak szabad asztal van, szombaton, ebédidőben. Ifjú felszolgálók tüsténkednek, olyan érzésünk támad, mintha egy vendéglátó-iskola vizsgatanításán lennénk cseppet sem szigorú tanfelügyelők. De ha szigorúak lennénk, akkor is csak azt mondhatnánk, hogy példás, amit látunk. Miként a választék is. A brokkolikrémleves (590 Ft) jó indítás. Nemhogy nincs túlfűszerezve, egyenesen szegényes, ám ez cseppet sem baj, épp ettől a "sótlanságtól" válik érdekessé. 100 százalék brokkoli, semmi cicoma - lovagias gesztus egy nem különösebben izgalmas zöldség felé.
A folytatás már nem ennyire könnyed, a rozé kacsamellel (2690 Ft) súlyosabb tájak felé evezünk, de szerencsére a precízen átsütött szárnyas zsírtartalma pont a megfelelő, eszünkbe sem jutna, hogy nyeljük, mint a nokedlit. Inkább megrágjuk alaposan, lévén minden ízében élmény. De a heti menüben szereplő borsos pulykatokány (990 Ft) sem afféle fél kézről odavetett cucc - bárcsak mindenhol így készítenék el, és így tálalnák!
Sorainkat kalocsai rétessel (890 Ft) zárjuk, ami azt jelenti, hogy egyszerre almás, túrós és meggyes. Ennél azért ettünk már jobbat. De rosszabbat is.
