chili&vanília

Oladuski

Gasztro

"Kerek a blini, aranysárga és tűzforró, mint a nap, a csodás idők, gazdag termés, harmonikus házasság és egészséges gyermekek jelképe" - hasonló szavakkal illette a leghíresebb orosz palacsintát Alexander Ivanovics Kuprin, az 1900-as évek elejének orosz regényírója (Párbaj). A blini évszázadok óta az orosz étkezés egyik legfontosabb része, az összes palacsintaféle közül talán ma is a legnépszerűbb, a nemzetközi gasztronómiában is a legismertebb.

Maga az elnevezés eredetileg a mlin szóból származik, amely őrölt gabonából készült ételt jelent. Az eredeti blini tésztája egyharmad búzalisztből, kétharmad hajdinalisztből készül, könnyű, levegős, és nemcsak kaviárral, hanem pácolt heringgel, lazaccal vagy vajjal, tejszínnel, tejföllel, lekvárral is kínálják. A leghíresebb blini mellett azonban számos más palacsintaféle játszik fontos szerepet az orosz konyhaművészetben, a "Bolsaja Knyiga Domasnyej Kuhnyi" (A házi konyha nagy könyve) című alapszakácskönyv például hetven receptet vonultat fel. A palacsinták leginkább a tésztában használt liszt fajtájában (búza, hajdina, rozs, dara, burgonya stb.), a lazító összetevőben (élesztő, szódabikarbóna, tojásfehérjehab, joghurt stb.) és felhasználásukban különböznek egymástól.

Új kedvencem a - gyakran reggelire kínált - oladuski (az oladi becézett változata), amely joghurtos palacsinta, az elkészítése igazán egyszerű. Eredetileg kefírrel készül a tésztája, én natúr joghurtot ajánlok. Lágy, krémes és könnyű, nem túl vastag palacsinta a végeredmény. Mézzel és vaníliával kikevert joghurtot és szőlőlekvárt adtam hozzá, de friss gyümölcsökkel is nagyon finom. Oroszországban cukrozott sűrített tejjel vagy édes tejföllel locsolták meg (előbbivel is megkóstoltam, kiváló, de ezzel a kalóriabombával azért mégsem merem ajánlani).

Orosz joghurtos palacsinta (Oladuski)

Hozzávalók (22 darabhoz)

4,5 dl natúr joghurt

1 tojás

4 dkg cukor

12 dkg liszt

csipetnyi só

1 teáskanál szódabikarbóna 1 teáskanál citromlében feloldva

A sütéshez kb. fél dl olaj

A palacsintatésztához elektromos keverővel simára keverjük a joghurtot, az egész tojást, a cukrot, lisztet, sót, valamint a szódabikarbónát (amelyet egy teáskanál vagy facsarásnyi citromlébe teszünk, ettől feloldódik és felpezseg). Egy nagy serpenyőben kb. 2 evőkanál olajat forrósítunk fel, majd elkezdjük kisütni a palacsintákat: egy-egy púpozott evőkanál masszát teszünk bele, ez magától szép, szabályos, kb. 8 cm átmérőjű kör formára terül. Lefedjük, és addig sütjük az egyik oldalán, ameddig kissé megpirul, a teteje pedig elveszíti nyers jellegét, és kissé megdermed, kb. 3 percig. Spatula vagy kés segítségével megfordítjuk, és a másik oldalán is kb. 3 percig sütjük. Konyhai papírtörlőre helyezzük, leitatjuk. Kisütjük az összes palacsintát, minden második sütés után konyhai papírtörlővel kitöröljük a serpenyőt, és 2 evőkanál friss olajat teszünk bele. Mézes tejföllel és/vagy lekvárral kínáljuk.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.