A Flórián üzletközpont az utolsók közt idézi a gulyáskommunizmus centrumhétfős, skálakópés konzumvilágát – hét éve felújították ugyan, de szerencsére (?) nem változtattak a külsején. Hamarosan talán a műemléki védettséget is megkapja, mint a hetvenes évek hazai építészetének kivételes példánya, ami minden bizonnyal jót tenne a jelenlegi üzletmenetnek, mivel a mostaninál egy kísértetkastély forgalma is nagyobb lehet. De van itt szabályt erősítő kivétel is, méghozzá vendéglátóipari vonatkozásban. Az egykori presszó helyén különös kísérletbe kezdtek, pontosabban olyan vállalkozásba, ami „bemondásra” elég viccesnek tűnik. Az Aum működtetői kifejezetten elit éttermet álmodtak a panelpláza földszintjére olyan konyhával, ahol a magyar és a távol-keleti ízek keverednek. És nemcsak az étlapon.
„Ázsiai–magyar fúziós ételeket alkotunk, melyek ízvilágukban, tálalásukban is egy-egy ázsiai körutazást idéznek meg éttermünk falai között. Autentikus alapanyagok, gondosan megalkotott tányérok és egy nagy adag kreativitás tökéletes harmóniája: ez a hamisítatlan Aum életérzés” – olvassuk a beharangozóban, és a massaman gulyás (2950 Ft) az ígéretnek megfelelő. A szokásos alapanyagokhoz thai fűszerezést rendeltek (massaman curry), de a külön tálkában sem erőspistát adnak, hanem ananászt és mogyorót. Noha elég bizarrnak tűnik a leghíresebb magyar leves távol-keleti keverékként, de elsősorban a kitűnő húsnak (marhapofa) és a burgonyagombócnak köszönhetően kiállja a próbát. Kimondva ennél is furcsább a brassói tenger gyümölcsei (4450 Ft), bár ez kifejezetten költői túlzás. A polippal, rákkal, hallal és édesburgonyával megrakott tál képzőművészeti alkotásnak is beillene, a hozzávalók frissnek tűnnek, az elkészítés módja igényes. Attól „brassói”, hogy szalonnát adnak hozzá, s ez nemcsak eredetieskedés, valóban jót tesz neki. A pad thai rákkal (4250 Ft) még ennyire sem hazai hátterű, igaz, nem is akasztották rá a magyaros jelzőt. Nem is hiányzik, hisz’ ilyen jó pad thait még nem ettünk idehaza – a legjobb budapesti thai éttermekben sem.
