De szabályt erősítő kivételek itt is vannak. A leghíresebb a Sas utca 17. alatt található Café Kör, ahol már a múlt században felfedezték a spanyolviaszt, noha ekkor még talán Guszevnek hívták a Sas utcát, szélsebes Ladák száguldoztak az úttesten, és a Münnich Ferenc utcai BM-kultúrpalota vitte a legjobb konyhát. Ma már valószínűleg lehetetlen volna olyan helyet nyitni itt, mint a Café Kör, amely nemcsak az első „újbisztró” volt Budapesten, ahol a nagymama bútoraival varázsoltak „békebeli” hangulatot, de az első olyan hely is, ahol új értelmet nyert a házias ételek kifejezés.

Olyannyira, hogy a több évtizedes üzemeltetés sem kezdte ki; szombaton, kora délután is csak foglalással volt esélyünk helyet kapni. A zsenge, ám cseppet sem erőtlen brokkolikrémleves (750 Ft) tökéletes kezdésnek tűnik, bár egyetlen nagyit sem ismerünk, aki odahaza ezzel törne babérokra. Pedig a látottak alapján érdemes lenne megpróbálni, de ehhez – az itt tapasztaltaknak megfelelően – többre lesz szükség holmi levespornál. A töltött paprika (2230 Ft) már sokkal közelebbi ismerős lehet az otthoni konyhából: vállalható alapanyagokból vállalható ízek, de azért szezon idején biztosan finomabb is lehet. A fogasfilé roston csőben sült zöldkörettel (3890 Ft) a tökéletes ellentmondás, a hal nagyszerű, a leginkább zöldséges omlettre emlékeztető köret azonban túlságos nehéz, ráadásul a hőmérséklete is langyos a fogashoz képest. Ellenben a rántott csirkemellfilé petrezselymes krumplival, őszibarackkal (2690 Ft) újra csak egy sosem volt édes otthont idéz fel.

Tényleg csak a Jó ebédhez szól a nóta hiányzik a rádióból. Vagy inkább a Ki nyer ma?