Egykor önálló település volt Újpest, sőt a Révai lexikon még azt is írta róla, hogy „a főváros környékének legjelentősebb községe, s a legjelentékenyebb iparos város annak szomszédságában”. Ennek tükrében nem meglepő, hogy központja, a Szent István tér – ahol egykor villamos is kanyargott – hatalmas piactér, és itt van a városháza meg a legnagyobb helyi templom is. No meg egy sor vendéglátóhely, a talponállótól a távol-keleti büfén át a trendi bisztróig. E sorba próbál beilleszkedni a pár éve nyílt mexikói étterem, úgy tűnik, hogy sikerrel, hiszen vasárnap késő délután is vendégek ülnek a legtöbb asztalnál.
A névadó alapján – a calavera a jól ismert felcicomázott koponyát jelenti – valamiféle vidám temetőnek képzeltük el a berendezést, de úgy tűnik, hogy puritánabbak ennél a tulajdonosok. A sárga szín dominál, meg a főfalra festett hatalmas „Calavera tequila” felirat, amibe beledolgozták a fal repedéseit is. A kiszolgálásra két szavunk van: vidám, fiatalos.
A cheddar sajtlevest (990 Ft) inkább felmelegített ömlesztett sajtnak mondanánk. Olyan sűrű, hogy megáll benne a kanál, az íze semleges, ráadásul megszórták egy nagy adag reszelt sajttal is, ami nyúlik és ragad, vagyis lehetetlenség gusztusosan megenni. Ennél sokkal jobb az eperleves (990 Ft), bár azt meg desszertnek mondanánk. A garnélás quesadilla (3190 Ft) az idehaza megszokottól eltérően kifejezetten „előkelő” fogás; amolyan bőségtál, amit a fűszerek és a remekül elkészített rizs tesznek emlékezetessé, nem a tortilla és a rák. A grillezett hátszínnél (3690 Ft) is inkább a köretet (kemencés burgonya) és a csípős szószt jegyezzük meg, és sajnos azt, hogy a különben jól elkészített hátszín egyszerűen kihűlt, mire eljutott az asztalunkig. A spanyol fánknak is mondott churros (890 Ft) leginkább a farsangi fánkra emlékeztet, amit csíkokra vágtak. Nem rossz, de igazából a mellé adott csokifondü és csilis mandarin dob rajta nagyot. Ennek ellenére baracklekvárral, sőt sima porcukorral is el tudjuk képzelni.
