kertész lesek

Centrál

  • kertész lesek
  • 2013. szeptember 8.

Gasztro

Amikor az egykori nagykávéház, későbbi Eötvös klub, végül játékterem helyén visszatértek a startkockára, annyira ragaszkodtak a hagyományhoz, hogy még a kulcsot is bedobták a Dunába.

Ennek már tizenöt éve, de azért jól emlékszünk az eleve kudarcra ítélt üzenetre: az új Centrál ugyanolyan lesz, mint a régi - mondén és alapos, mélyenszántó és magasirodalmi, polgári körös, persze nem úgy. Meglehet, hogy mindez csak vetítés volt, és gyorsan előkerült a tartalékkulcs (nyitvatartási idő!) is, hitel alma, és az árfekvés sem heverésző könnyelműség azoknak, akik már attól boldogok, ha tizenötöt eladnak legújabb kötetükből.

false

Azért ne legyünk igazságtalanok! A Centrál tizenöt év alatt - ha nem is a szajkózott modell szerint - nemcsak talpon maradt, de zavartalanul működik, kicsit sznob, kicsit turistabarát, a kávé kiváló, bár túlárazott.

Miután feltúrták az egész belvárost, a teraszról legkevesebb, amit mondhatunk, hogy idegenszerű. Mivel szombaton, ráadásul ebédidőben hallgatnak a munkagépek, autósforgalom viszont egyáltalán nincs, sokkal nyugalmasabb, mint bármely belvárosi kiülős. Mondhatnánk azt is, hogy a csend kárpótol a penetráns kilátásért, csakhogy attól tartunk, ha megújul a belváros, akkor sem lesz sokkal szebb a panoráma.

A túlárazásnál hagytuk el, és az alföldi gulyás házi csipetkével (1590 Ft) nem javít a helyzeten. Amúgy a lé meg a tészta egész jó, ám az skandalum, hogy összesen három darab hús van a tányérban. El is nevezzük őket Sándor, József, Benedeknek a leves hőmérséklete miatt. "A Centrál célja, hogy felzárkózzon a magyar gasztronómiai kultúra fejlesztésében élen járó intézményekhez, és sajátos, a fővárosban egyedülálló nagykávéházi jellegét megőrizve hozzájáruljon a budapesti éttermi kultúra megújulásához" - olvassuk a honlapon, mégsem mondanánk, hogy így nehéz lesz, ugyanis a posírozott lazac zöldsalátával (3190 Ft) egy lépéssel közelebb van az áhított célhoz, mint a leves, bár sok újdonságról most sem tudunk beszámolni. Ha valami, hát a cvekedli az (900 Ft), aminek - bármit is jelentsen - valóban nagykávéházi jellege van. Vagyis azt a korszakot idézi, ami legkésőbb 1914-ben ért véget, ha egyáltalán valaha is létezett. De akkor hol a megújulás?

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.