Ennek már tizenöt éve, de azért jól emlékszünk az eleve kudarcra ítélt üzenetre: az új Centrál ugyanolyan lesz, mint a régi - mondén és alapos, mélyenszántó és magasirodalmi, polgári körös, persze nem úgy. Meglehet, hogy mindez csak vetítés volt, és gyorsan előkerült a tartalékkulcs (nyitvatartási idő!) is, hitel alma, és az árfekvés sem heverésző könnyelműség azoknak, akik már attól boldogok, ha tizenötöt eladnak legújabb kötetükből.
| ||
Azért ne legyünk igazságtalanok! A Centrál tizenöt év alatt - ha nem is a szajkózott modell szerint - nemcsak talpon maradt, de zavartalanul működik, kicsit sznob, kicsit turistabarát, a kávé kiváló, bár túlárazott.
Miután feltúrták az egész belvárost, a teraszról legkevesebb, amit mondhatunk, hogy idegenszerű. Mivel szombaton, ráadásul ebédidőben hallgatnak a munkagépek, autósforgalom viszont egyáltalán nincs, sokkal nyugalmasabb, mint bármely belvárosi kiülős. Mondhatnánk azt is, hogy a csend kárpótol a penetráns kilátásért, csakhogy attól tartunk, ha megújul a belváros, akkor sem lesz sokkal szebb a panoráma.
A túlárazásnál hagytuk el, és az alföldi gulyás házi csipetkével (1590 Ft) nem javít a helyzeten. Amúgy a lé meg a tészta egész jó, ám az skandalum, hogy összesen három darab hús van a tányérban. El is nevezzük őket Sándor, József, Benedeknek a leves hőmérséklete miatt. "A Centrál célja, hogy felzárkózzon a magyar gasztronómiai kultúra fejlesztésében élen járó intézményekhez, és sajátos, a fővárosban egyedülálló nagykávéházi jellegét megőrizve hozzájáruljon a budapesti éttermi kultúra megújulásához" - olvassuk a honlapon, mégsem mondanánk, hogy így nehéz lesz, ugyanis a posírozott lazac zöldsalátával (3190 Ft) egy lépéssel közelebb van az áhított célhoz, mint a leves, bár sok újdonságról most sem tudunk beszámolni. Ha valami, hát a cvekedli az (900 Ft), aminek - bármit is jelentsen - valóban nagykávéházi jellege van. Vagyis azt a korszakot idézi, ami legkésőbb 1914-ben ért véget, ha egyáltalán valaha is létezett. De akkor hol a megújulás?
