chili&vanília

Barackos Betty

Gasztro

Ha az ember időszűkében van, ám pompás desszerttel szeretne villantani, akkor még mindig ott a morzsás gyümölcs. Süteménynek nem nevezhető az elsősorban az angolszász kultúrában népszerű, de már az egész világon elterjedt desszert, amelynek többek között roppant nagy előnye, hogy bármilyen szezonális, a piacot éppen uraló gyümölcs lehet a fő hozzávalója. A morzsás édességek sajátossága, hogy mind amolyan "freestyle", vagyis az omlós tésztából vagy másból készülő morzsa csak hanyagul rá van szórva a gyümölcsökre, nincs nyújtás, nincs formázgatás. A morzsacsalád két legismertebb tagja a "crumble" és a "cobbler". Előbbi esetében a vajas, omlós morzsát (készülhet például egészségesebb változatban liszt helyett zabpehellyel) tényleg csak a gyümölcs tetejére szórjuk, utóbbi eggyel szigorúbb: itt sűrűbb tésztából kevert gombóckák kerülnek a gyümölcs tetejére. A legkevésbé ismert, ám leglustább - mégis nagyszerű - lehetőség a Betty. Ennél a gyümölcsre olvasztott vajjal és cukorral kevert kenyérmorzsa kerül, amely a sülés során ropogóssá válik. Ami Betty származását illeti, két elmélettel találkozni: a The Oxford Companion to Food szerint a "brown Betty" receptje először a Yale irodalmi magazinjában jelent meg, 1864-ben. Az amerikai források (The American History Cookbook) azt állítják, hogy az Amerikai Népegészségügyi Társaság 1890-es pályázatának nyertes receptje volt, amelyben rendkívül olcsó ételeket kerestek. A receptverseny győztese bizonyos Mary Hinman Abel lett ezzel a gyümölcsös édességgel. (Hogy ki volt Betty, az örökre titok marad.) Bármilyen szezonális gyümölcsből készülhet, egyből vagy többféléből is, valamilyen savanykás mindenképpen legyen benne.

Feketeribizlis-sárgabarackos morzsás desszert (Barackos Betty)

false

Hozzávalók (6 adag)

3 + 10 dkg vaj

50 dkg gyümölcs (például 40 dkg sárgabarack

és 10 dkg feketeribizli)

10 dkg finomítatlan nádcukor

10 dkg szikkadt kalács- vagy kenyérmorzsa (házi),

vagy készen kapható pankomorzsa

Tálaláshoz: vanília- vagy pisztáciafagylalt

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A 3 dkg vajjal kivajazunk egy hőálló tálat, például jénait vagy akár tepsit. Készíthetjük egy nagy adagként, vagy személyenként, egyadagos kiszerelésben, például szuflétálkákban. Az edénybe tesszük a kimagozott, félbevágott sárgabarackot, ha a barackok nagyobb szeműek, negyedekbe is szeletelhetjük őket. Rászórjuk a megpucolt, leszárazott feketeribizlit. Egy kis lábasban felolvasztjuk a vajat, majd hozzákeverjük a nádcukrot (lehet nyírfacukor is) és a morzsát. A gyümölcsök tetejére szórjuk, majd az egészet 30 percig sütjük, amíg a morzsa aranyszínűre pirul, alatta a gyümölcsök pedig puhára, szirupos-levesre sülnek. Fagylalttal vagy hideg vaníliaöntettel tálaljuk.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.