étel, hordó

Czikora (CZZ) – Salgótarján

  • ételhordó
  • 2014. november 23.

Gasztro

Valaha 50 ezer lakosú, irigyelt megyeszékhely volt Salgótarján, mi több, munkaerőhiánnyal küzdött. Ma jó, ha 30 ezren élnek itt, főleg idősek. Munka alig, a pusztulás annak ellenére megállíthatatlannak látszik, hogy az elmúlt négy évben ide is bőséggel jutott díszburkolat. A vendégforgalmat jól mutatja, hogy a helyi nagyszálló, a Hotel Karancs évek óta üresen áll, és a városközpontban, ahol szombat délután alig látni járókelőt, lámpással kell keresni valami éttermet. Két ajánlatot kapunk, az egyikben zártkörű rendezvény, a másikat, a kísértetszállóval szemközti CZZ vendéglőt, amit itt mindenki Czikorának nevez, alig találjuk. Egy ún. szolgáltatóházban rejtették el, de még a szomszédos ingatlanosnak is feltűnőbb portálja van. Mi tagadás, leginkább egy vállalati étkezdére emlékeztet, kívül-belül.

Az már elsőre világos, hogy az egyébként példás tisztaságú, szagtalanított hely nem formabontó megoldásaival próbálja magát a vendég szívébe lopni. Az étlapról az 1990-es évek köszönnek vissza, nemcsak az ételnevekben, az árfekvésben is. Mindenesetre a 350 forintos csontlevesre nem mondhatunk más, mint azt, hogy soha rosszabbat, míg a bányászszürke marhagulyás (850 Ft) – a névadást a pincér a „hangulat” szóval indokolja – sokkal előkelőbb helyen is világsztár lehetne. Sajnos nem mondhatjuk el ugyanezt a káposztás sztrapacskáról (850 Ft), gyári nokedlival dolgoztak, az egész leginkább egy félrement cvekedlit idéz. A sátánpecsenye (1450 Ft) olyan rettegett kombináció (brassóis, pirított májas tócsni), amelynek elfogyasztása elsőre inkább bátorságpróbának tűnik, ám felesleges az aggodalom. A cucc minden összetevőjéből a maximumot hozták ki, kevés választ el attól, hogy ne kérjük el a pofonegyszerűnek látszó, mégis különleges, olajmentes tócsni receptjét.

Mondanunk sem kell, hogy hatalmas adagokat kapunk. Elégedettségünket jól mutatja, hogy az üres tányérokat magunk mögött hagyva búcsúzunk Magyarország egyik legjelentéktelenebb külsejű, ám minden ízében szerethető éttermétől. Ráadásul a mennyiségi táplálkozás híveinek nemcsak holmi gulyásokkal és tócsnikkal kell beérniük, az étterem hétvégi speciális szolgáltatása, az ún. családi menü (5000 Ft) 2 liter csontlevest, 1 kiló frissensültet, 1 kiló köretet és fél kiló savanyúságot tartalmaz.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.