étel, hordó

Czikora (CZZ) – Salgótarján

  • ételhordó
  • 2014. november 23.

Gasztro

Valaha 50 ezer lakosú, irigyelt megyeszékhely volt Salgótarján, mi több, munkaerőhiánnyal küzdött. Ma jó, ha 30 ezren élnek itt, főleg idősek. Munka alig, a pusztulás annak ellenére megállíthatatlannak látszik, hogy az elmúlt négy évben ide is bőséggel jutott díszburkolat. A vendégforgalmat jól mutatja, hogy a helyi nagyszálló, a Hotel Karancs évek óta üresen áll, és a városközpontban, ahol szombat délután alig látni járókelőt, lámpással kell keresni valami éttermet. Két ajánlatot kapunk, az egyikben zártkörű rendezvény, a másikat, a kísértetszállóval szemközti CZZ vendéglőt, amit itt mindenki Czikorának nevez, alig találjuk. Egy ún. szolgáltatóházban rejtették el, de még a szomszédos ingatlanosnak is feltűnőbb portálja van. Mi tagadás, leginkább egy vállalati étkezdére emlékeztet, kívül-belül.

Az már elsőre világos, hogy az egyébként példás tisztaságú, szagtalanított hely nem formabontó megoldásaival próbálja magát a vendég szívébe lopni. Az étlapról az 1990-es évek köszönnek vissza, nemcsak az ételnevekben, az árfekvésben is. Mindenesetre a 350 forintos csontlevesre nem mondhatunk más, mint azt, hogy soha rosszabbat, míg a bányászszürke marhagulyás (850 Ft) – a névadást a pincér a „hangulat” szóval indokolja – sokkal előkelőbb helyen is világsztár lehetne. Sajnos nem mondhatjuk el ugyanezt a káposztás sztrapacskáról (850 Ft), gyári nokedlival dolgoztak, az egész leginkább egy félrement cvekedlit idéz. A sátánpecsenye (1450 Ft) olyan rettegett kombináció (brassóis, pirított májas tócsni), amelynek elfogyasztása elsőre inkább bátorságpróbának tűnik, ám felesleges az aggodalom. A cucc minden összetevőjéből a maximumot hozták ki, kevés választ el attól, hogy ne kérjük el a pofonegyszerűnek látszó, mégis különleges, olajmentes tócsni receptjét.

Mondanunk sem kell, hogy hatalmas adagokat kapunk. Elégedettségünket jól mutatja, hogy az üres tányérokat magunk mögött hagyva búcsúzunk Magyarország egyik legjelentéktelenebb külsejű, ám minden ízében szerethető éttermétől. Ráadásul a mennyiségi táplálkozás híveinek nemcsak holmi gulyásokkal és tócsnikkal kell beérniük, az étterem hétvégi speciális szolgáltatása, az ún. családi menü (5000 Ft) 2 liter csontlevest, 1 kiló frissensültet, 1 kiló köretet és fél kiló savanyúságot tartalmaz.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.