étel, hordó

Czikora (CZZ) – Salgótarján

  • ételhordó
  • 2014. november 23.

Gasztro

Valaha 50 ezer lakosú, irigyelt megyeszékhely volt Salgótarján, mi több, munkaerőhiánnyal küzdött. Ma jó, ha 30 ezren élnek itt, főleg idősek. Munka alig, a pusztulás annak ellenére megállíthatatlannak látszik, hogy az elmúlt négy évben ide is bőséggel jutott díszburkolat. A vendégforgalmat jól mutatja, hogy a helyi nagyszálló, a Hotel Karancs évek óta üresen áll, és a városközpontban, ahol szombat délután alig látni járókelőt, lámpással kell keresni valami éttermet. Két ajánlatot kapunk, az egyikben zártkörű rendezvény, a másikat, a kísértetszállóval szemközti CZZ vendéglőt, amit itt mindenki Czikorának nevez, alig találjuk. Egy ún. szolgáltatóházban rejtették el, de még a szomszédos ingatlanosnak is feltűnőbb portálja van. Mi tagadás, leginkább egy vállalati étkezdére emlékeztet, kívül-belül.

Az már elsőre világos, hogy az egyébként példás tisztaságú, szagtalanított hely nem formabontó megoldásaival próbálja magát a vendég szívébe lopni. Az étlapról az 1990-es évek köszönnek vissza, nemcsak az ételnevekben, az árfekvésben is. Mindenesetre a 350 forintos csontlevesre nem mondhatunk más, mint azt, hogy soha rosszabbat, míg a bányászszürke marhagulyás (850 Ft) – a névadást a pincér a „hangulat” szóval indokolja – sokkal előkelőbb helyen is világsztár lehetne. Sajnos nem mondhatjuk el ugyanezt a káposztás sztrapacskáról (850 Ft), gyári nokedlival dolgoztak, az egész leginkább egy félrement cvekedlit idéz. A sátánpecsenye (1450 Ft) olyan rettegett kombináció (brassóis, pirított májas tócsni), amelynek elfogyasztása elsőre inkább bátorságpróbának tűnik, ám felesleges az aggodalom. A cucc minden összetevőjéből a maximumot hozták ki, kevés választ el attól, hogy ne kérjük el a pofonegyszerűnek látszó, mégis különleges, olajmentes tócsni receptjét.

Mondanunk sem kell, hogy hatalmas adagokat kapunk. Elégedettségünket jól mutatja, hogy az üres tányérokat magunk mögött hagyva búcsúzunk Magyarország egyik legjelentéktelenebb külsejű, ám minden ízében szerethető éttermétől. Ráadásul a mennyiségi táplálkozás híveinek nemcsak holmi gulyásokkal és tócsnikkal kell beérniük, az étterem hétvégi speciális szolgáltatása, az ún. családi menü (5000 Ft) 2 liter csontlevest, 1 kiló frissensültet, 1 kiló köretet és fél kiló savanyúságot tartalmaz.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.