Az Óperenciás-tengeren túl, Délbuda külsőn, ahol az Andor utca egyszerre Egér úttá változik, tilos a kanyarodás a környező utcákba! Így aztán mindenféle kacskaringókkal jutunk el célunkhoz, ami a különös utcanév miatt olyan, mint egy gyerekvers első sora: „Pajkos utca 60. alatt Erzsi mama konyhája…” A mesedélután az étlapon is folytatódik, Erzsi mama nem kevesebbet állít magáról, mint azt, hogy már előző nap készülődni kezd, levágja a tyúkokat, szed a kertben friss zöldséget, begyúrja a tésztát… Még szép!
Gúnyos mosolyunkat némiképp kiegyenesíti, hogy odabent hibátlan nénihangulat uralkodik, nemcsak az autentikus bútorok, falvédők és dekorációs edények miatt, de azért is, mert az egyik hokedlin a kosárban pár salátává olvasott Nők Lapja Évkönyve hever az 1980-as évekből. Szombat délután szinte telt ház van, s így a családi hangulatot az asztalok közt rohangáló gyereksereg is garantálja.
A „házilag kevert” padlizsánkrémről (1290 Ft) simán elhisszük, hogy nem a padlizsángyárban keverték, legfeljebb a mellé adott pirítós ront valamit az összképen. Az uram kedvenc levese (860 Ft) csak a nevében különleges: sima krumplileves tejföllel és kolbásszal, annak viszont első osztályú. Kakukktojásnak mondanánk az akácmézes gomolyasajtot salátaágyon (1860 Ft), amit inkább el tudnánk képzelni egy fitneszételbárban, mint a tyúkot vágó nagyi konyhájában. Főleg azért emlékezetes, mert látványra pont olyan, mint egy sült csirkemell. Ellenben a valódi, ún. lapcsánkás csirke sopszkasalátával (2190 Ft) a köret ellenére is otthoni kosztnak tűnik. Nem is a tisztességes hús, inkább a reszelt krumplis panír miatt, ilyennel általában nem szoktak bajlódni egy vendéglőben, pedig megérné a fáradságot.
A végén a túrógombócot (790 Ft) és a „pirosra sült” szilvalekvárral töltött derelyét (650 Ft) is megkóstoljuk. A gombóc tökéletes, a derelye viszont a látványpékségek kilós süteményeire emlékeztet, és az sem válik hasznára, hogy túlcukrozott vaníliaszószban úszik.
