A Váci utcában, a vásárcsarnok felé igyekezve arra leszünk figyelmesek, hogy a szuvenírárusok szinte csak a fej védelmére gondolnak; a legnagyobb tételben usankát, illetve különféle pilótasapkát látunk, no meg kötött "Andok-fülest", amihez minden bizonnyal pánsípot is adnak. De sehol egy kucsma, egy pörge kalap - hát magyarok ezek? Ennél már csak a számtalan "café and restaurant" feltűnőbb, no meg a személyzethez tartozó csalogatók, akik étlappal a kézben szólítják le a járókelőket. Eddig úgy tudtuk, hogy a vendéglátó-hierarchia legalján a feketemosogató áll, de látva ezt a felemás igyekezetet, kicsit elgondolkodunk.
Ahogy közeledünk a vége felé, a Fővám térhez, egyre jobban érezzük: nekünk itt nem osztottak lapot. Már-már feladjuk vállalásunkat, mely szerint olyan helyen ebédelünk, ahol kizárólag angolul kiírt ételnevek vannak, amikor meglátjuk - már a Vámház körúton - a For Sale-t. Noha elnyomja a Burger King harsány portálja, a felfedezés így sem volna reveláció. Láttuk már ezt a helyet az elmúlt tizenöt-húsz évben éppen eleget, de soha nem akaródzott bemenni. Mondhatnánk, hogy belépőnk csupán szükség szülte kényszer, pedig nem: a kíváncsiság.
A kilencvenes évek elejének sztékes-vadnyugati hangulata fogad, nem lepődnénk meg, ha a falról a korai Ganxsta Zolee nézne ránk a Sergio Leone kellékesétől kölcsönkért cuccokban, tudják, amikor még Zana volt meg Zoli, és a Sex Actionben püfölte a dobokat. A csapzott borítójú étlap és a több mint száz odavetett tétel is a húsz évvel ezelőtti vendéglátás túlkapásainak ékes bizonyítéka, ellenben a kedves felszolgáló hölgyek már szerencsére a 21. század gyermekei. Noha a választékban olyan kedvencek is helyet kaptak, mint a kijevi pulykamell, illetve különféle rántott sajtok, inkább a magyar vonalon próbálunk szerencsét. A fél adagként is lavórnyi Jókai-bableves (a teljes adag 1190 Ft, a felesért ennek 75 százalékát kérik el) a vártnál sokkal, de sokkal finomabb, ráadásul a csülök mellé kiváló kolbászt pakoltak bőséggel. Sajnos a töltött káposzta (2890 Ft) - bár izgalomfokozóként pritaminkarikákat meg mindenféle zöldet is adnak hozzá - már nem hoz annyira lázba, ugyanis a káposzta és töltelék harmóniáját egyáltalán nem érezzük, márpedig enélkül mindez csak káposzta és disznóhús, semmi több. Annak viszont még úgy is drága, hogy a fél adag most is szinte kétszemélyes. A palacsinta (250 Ft/db) is óriásra nőtt, szerencsénkre ebből a túrós is, a mákos is épp egy fokkal jobb a tóparti specialisták árujánál.
A For Sale-be térő turista minden bizonnyal jól érzi magát - főleg, ha budapesti tapasztalatokat addig csak a Váci utcában szerzett.
