étel, hordó

Ruben

  • ételhordó
  • 2013. december 21.

Gasztro

Az ötödik kerület címerében egy cipzár is elférne, mivel a belvárosi vendéglátóhelyek többségére a lehúzás jellemző. Legalábbis az olyan felkapott részeken, mint a Váci utca vagy a bazilika környéke. De mi a helyzet a félreeső zugokkal?

Hiszen van itt néhány sötét, a terpesznél alig szélesebb utca, ami egyszerre frekventált és kieső. E helyeken ritka madár a szolgáltatóipar, hiszen turista legfeljebb akkor jár erre, ha eltévedt. A Magyar utca például a Kossuth Lajos utcát köti össze a Kecskeméti utcával, de oly keskeny, hogy ha megjelenik egy autó, a gyalogos jobban teszi, ha beugrik egy kapualjba. És ha szerencséje van, egy étteremben találja magát. Például a Rubenben.

false

 

Fotó: ételhordó

A szombati ebédidőben szinte telt ház fogad, udvarias személyzet, és nemcsak változatos, de már-már gyanúsan olcsó étlap. A választékot a "kísérleti magyaros" kategóriába soroljuk, kedvencünk - persze csak a lapozgatás alatt - a tihanyi (!) camembert sajt, rántva. Ennél sokkal szebben cseng a gyömbéres sültpaprikakrém-leves házi kecskesajttal, kolbászroppanóssal (760 Ft), nem is okoz csalódást. Persze lehetne kissé lazább (állaga leginkább a "fácános" paradicsompürére emlékeztet), hogy ne álljon meg benne a kanál, de elképzelhető, hogy ez eredetileg is így van kitalálva. Mindenesetre az ízek összhatása kiváló, különösen a gyömbér és az igen csípős házikolbász passzol egymáshoz.

Nem ismerjük Bözsi nénit, de a róla elnevezett töltött káposzta (1350 Ft) után szívesen látnánk az otthoni konyhában is. Látványra, méretre (létezik egyáltalán kis adag töltött káposzta?) tipikus házi készítmény, de Bözsi néni - illetve a szakács - jól meg is fűszerezte. A grillezett csirkemell cukkinipacsnival, fűszeres paradicsomraguval (1790 Ft) jobb, mint első olvasásra tűnik, de a legnagyobb meglepetést az egészben sütött tejfölös pisztráng (1850 Ft) okozza: ritkán enni ilyen klassz, friss halat nem vízparti étteremben.

A tradicionális somlói galuskáról (590 Ft) legyen elég annyi, hogy sajnos az 1980-as évek hagyományát követi.

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.