étel, hordó

Ruben

  • ételhordó
  • 2013. december 21.

Gasztro

Az ötödik kerület címerében egy cipzár is elférne, mivel a belvárosi vendéglátóhelyek többségére a lehúzás jellemző. Legalábbis az olyan felkapott részeken, mint a Váci utca vagy a bazilika környéke. De mi a helyzet a félreeső zugokkal?

Hiszen van itt néhány sötét, a terpesznél alig szélesebb utca, ami egyszerre frekventált és kieső. E helyeken ritka madár a szolgáltatóipar, hiszen turista legfeljebb akkor jár erre, ha eltévedt. A Magyar utca például a Kossuth Lajos utcát köti össze a Kecskeméti utcával, de oly keskeny, hogy ha megjelenik egy autó, a gyalogos jobban teszi, ha beugrik egy kapualjba. És ha szerencséje van, egy étteremben találja magát. Például a Rubenben.

false

 

Fotó: ételhordó

A szombati ebédidőben szinte telt ház fogad, udvarias személyzet, és nemcsak változatos, de már-már gyanúsan olcsó étlap. A választékot a "kísérleti magyaros" kategóriába soroljuk, kedvencünk - persze csak a lapozgatás alatt - a tihanyi (!) camembert sajt, rántva. Ennél sokkal szebben cseng a gyömbéres sültpaprikakrém-leves házi kecskesajttal, kolbászroppanóssal (760 Ft), nem is okoz csalódást. Persze lehetne kissé lazább (állaga leginkább a "fácános" paradicsompürére emlékeztet), hogy ne álljon meg benne a kanál, de elképzelhető, hogy ez eredetileg is így van kitalálva. Mindenesetre az ízek összhatása kiváló, különösen a gyömbér és az igen csípős házikolbász passzol egymáshoz.

Nem ismerjük Bözsi nénit, de a róla elnevezett töltött káposzta (1350 Ft) után szívesen látnánk az otthoni konyhában is. Látványra, méretre (létezik egyáltalán kis adag töltött káposzta?) tipikus házi készítmény, de Bözsi néni - illetve a szakács - jól meg is fűszerezte. A grillezett csirkemell cukkinipacsnival, fűszeres paradicsomraguval (1790 Ft) jobb, mint első olvasásra tűnik, de a legnagyobb meglepetést az egészben sütött tejfölös pisztráng (1850 Ft) okozza: ritkán enni ilyen klassz, friss halat nem vízparti étteremben.

A tradicionális somlói galuskáról (590 Ft) legyen elég annyi, hogy sajnos az 1980-as évek hagyományát követi.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.