étel, hordó

Ruben

  • ételhordó
  • 2013. december 21.

Gasztro

Az ötödik kerület címerében egy cipzár is elférne, mivel a belvárosi vendéglátóhelyek többségére a lehúzás jellemző. Legalábbis az olyan felkapott részeken, mint a Váci utca vagy a bazilika környéke. De mi a helyzet a félreeső zugokkal?

Hiszen van itt néhány sötét, a terpesznél alig szélesebb utca, ami egyszerre frekventált és kieső. E helyeken ritka madár a szolgáltatóipar, hiszen turista legfeljebb akkor jár erre, ha eltévedt. A Magyar utca például a Kossuth Lajos utcát köti össze a Kecskeméti utcával, de oly keskeny, hogy ha megjelenik egy autó, a gyalogos jobban teszi, ha beugrik egy kapualjba. És ha szerencséje van, egy étteremben találja magát. Például a Rubenben.

false

 

Fotó: ételhordó

A szombati ebédidőben szinte telt ház fogad, udvarias személyzet, és nemcsak változatos, de már-már gyanúsan olcsó étlap. A választékot a "kísérleti magyaros" kategóriába soroljuk, kedvencünk - persze csak a lapozgatás alatt - a tihanyi (!) camembert sajt, rántva. Ennél sokkal szebben cseng a gyömbéres sültpaprikakrém-leves házi kecskesajttal, kolbászroppanóssal (760 Ft), nem is okoz csalódást. Persze lehetne kissé lazább (állaga leginkább a "fácános" paradicsompürére emlékeztet), hogy ne álljon meg benne a kanál, de elképzelhető, hogy ez eredetileg is így van kitalálva. Mindenesetre az ízek összhatása kiváló, különösen a gyömbér és az igen csípős házikolbász passzol egymáshoz.

Nem ismerjük Bözsi nénit, de a róla elnevezett töltött káposzta (1350 Ft) után szívesen látnánk az otthoni konyhában is. Látványra, méretre (létezik egyáltalán kis adag töltött káposzta?) tipikus házi készítmény, de Bözsi néni - illetve a szakács - jól meg is fűszerezte. A grillezett csirkemell cukkinipacsnival, fűszeres paradicsomraguval (1790 Ft) jobb, mint első olvasásra tűnik, de a legnagyobb meglepetést az egészben sütött tejfölös pisztráng (1850 Ft) okozza: ritkán enni ilyen klassz, friss halat nem vízparti étteremben.

A tradicionális somlói galuskáról (590 Ft) legyen elég annyi, hogy sajnos az 1980-as évek hagyományát követi.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.