Elég csak megtekinteni Hévíz honlapján (heviz.hu) a "vendéglátó-ipari térképet" - több mint hetven ilyen-olyan létesítmény csalogat, márpedig ha egy ekkorácska településen ilyen sokan élnek meg ebből, akkor keresletnek is kell mutatkoznia.
A nyugdíjastempót legfeljebb este nyolc után érzékeljük. A számos létesítmény java addigra lehúzza a redőnyt, úgy tűnik - legalábbis ilyenkor, szezonon kívül - az éttermi vacsorázás nem a legdivatosabb időtöltés. A központtól jó tízperces séta után (ez itt már komoly távolság) találunk végre egy olyan helyet, ahol nyitott kapuval várnak.
A Korona panzió ránézésre alig különbözik a hévízi szálláshelyek többségétől. Túlméretezett családi ház, feltűnést legfeljebb vörösre festett homlokzatával kelt. Étterme különálló egység, vagyis nem kell a recepción mentegetőzni, hogy csak vacsorára jöttünk. Kellemes-semmitmondó berendezés fogad, vendégseregről nem beszélhetünk, csupán néhány - kissé ittasnak tűnő - osztrák turista múlatja az időt harsány kacarászással a söröskriglik fölött. Határozott fellépésű felszolgáló hölgy a pultban - mintha az lenne az arcára írva: "Még hogy konyha? Ilyenkor?" -, de szerény érdeklődésünkre máris maszkot vált.
A csontlevest finommetélttel (450 Ft) a forró tea helyett választjuk - melegítőnek megteszi, semmi több -, a kétszemélyes Korona haltál (4500 Ft) viszont minden várakozást felülmúl. A hal formájú fatálon bemelegítésnek van két szelet lazacfilé, de ezekkel végezve valóban csodás élmények várnak: a dióba panírozott fogas fantasztikus, a tál díszének tekinthető egész pisztráng úgyszintén, s ne feledkezzünk meg a köretről: a vadrizs valóban vad, a krumpli omlós, a saláta pedig frissnek tűnik, bár tudjuk, ez lehetetlen.
Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a desszertként kapott helyi specialitás, a szilvalekváros zalai kukoricaprósza (690 Ft) tényleg olyan, mintha egy falumúzeum kemencéjében sütötte volna az erre szakosodott nagymama, tényleg csak az időjárásra lehet panaszunk.
