étel, hordó

Fidel’s Cabaret

  • ételhordó
  • 2018. május 12.

Gasztro

Minden bizonnyal a történelem és a közízlés beteges nászának köszönhető, hogy amíg bizonyos diktátorok minden körülmények között vállalhatatlanok, másokkal sokkal megbocsátóbb az utókor. Például a tavalyelőtt elhunyt, elnyűhetetlen khaki színű zubbonyát vénségére Adidas-melegítőre cserélő Fidel Castrót sosem tekintették akkora gazembernek, mint kelet-európai kollégáit, amihez a forradalmi romantika mellett valószínűleg a karibi lazaság is hozzájárult, ami persze Castro esetében mindig csalóka látszat volt.

A magyar vendéglátóipar már a halála előtt felfedezte a kubai pártfőtitkárt, és nem tiltakozott senki. A Castro nevű hely a múlt század végétől működött a Ráday utcában, s működik ma is – úgy tíz éve – a Madách téren. Sőt, most már megjelent a „rivális”: a bulinegyedben, a Dob és a Holló sarkán tavaly ősszel nyílt meg a Fidel’s Cabaret (pontosabban CA-BAR-ET) nevű hely, ami szándéka szerint egyszerre akar táncos szórakozóhely és nívós étterem lenni. A magunk részéről inkább az utóbbira voltunk kíváncsiak, bár így is meglepetést okozott, hogy szerda délután inkább kísértettanyára emlékeztetett a hely. Úgy tűnt, hogy a felszolgálókat is váratlanul érte felbukkanásunk, azon sem lepődtünk volna meg, ha étlap helyett a mérlegfőkönyvet hozzák, merthogy ilyenkor csak a revizorok járnak étterembe. Természetesen nem volt semmiféle fennakadás, de a tegeződést nem mi kezdtük. A kubai konyháról felszínes ismereteink sincsenek, és attól sem lettünk okosabbak, hogy az étlapon a spanyol szöveget írták nagy betűvel. Elsőnek sopa crema del ajót kérünk (850 Ft), ami a szinkronrendező szerint mandulás fokhagymakrémleves olívás kenyérrel és juhsajttal. Nem rossz, bár a fokhagyma sokkal erősebb a mandulánál. A többi összetevő minden bizonnyal fordítási hiba, mivel sem olívás kenyeret, sem juhsajtot nem kaptunk. A salmon emparilladából (lazacfilé roston, kemencében sült fűszeres cukkinivel; 3600 Ft) nem hiányzik semmi. A hal átlagon felüli, legalábbis ami az „állagát” illeti, és jól áll mellé a töltött cukkini is. Kár, hogy meg kell sózni, hogy valami íze is legyen. A pollo guajiránál (grillezett csirkemell, sáfrányos rizs, csilis mangó chutney, sült banán, lime; 2790 Ft) szintén teljes a leltár, ráadásul számos alkotó­eleme ellenére sem érezzük a szakácsi fantázia öncélú csapongását. Jó összeállítás, semmi nem hiányzik, és semmi nem felesleges.

Sajnos a desszertek közül nem válogathatunk, egyedül tarta de chocolate y nuez brazilenával (brazil csokis diótorta rumos szilvával; 1300 Ft) szolgálnak. Kellemes, könnyű, finom, de túlzás lenne latin-amerikai különlegességnek nevezni.

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.