Minden bizonnyal a történelem és a közízlés beteges nászának köszönhető, hogy amíg bizonyos diktátorok minden körülmények között vállalhatatlanok, másokkal sokkal megbocsátóbb az utókor. Például a tavalyelőtt elhunyt, elnyűhetetlen khaki színű zubbonyát vénségére Adidas-melegítőre cserélő Fidel Castrót sosem tekintették akkora gazembernek, mint kelet-európai kollégáit, amihez a forradalmi romantika mellett valószínűleg a karibi lazaság is hozzájárult, ami persze Castro esetében mindig csalóka látszat volt.
A magyar vendéglátóipar már a halála előtt felfedezte a kubai pártfőtitkárt, és nem tiltakozott senki. A Castro nevű hely a múlt század végétől működött a Ráday utcában, s működik ma is – úgy tíz éve – a Madách téren. Sőt, most már megjelent a „rivális”: a bulinegyedben, a Dob és a Holló sarkán tavaly ősszel nyílt meg a Fidel’s Cabaret (pontosabban CA-BAR-ET) nevű hely, ami szándéka szerint egyszerre akar táncos szórakozóhely és nívós étterem lenni. A magunk részéről inkább az utóbbira voltunk kíváncsiak, bár így is meglepetést okozott, hogy szerda délután inkább kísértettanyára emlékeztetett a hely. Úgy tűnt, hogy a felszolgálókat is váratlanul érte felbukkanásunk, azon sem lepődtünk volna meg, ha étlap helyett a mérlegfőkönyvet hozzák, merthogy ilyenkor csak a revizorok járnak étterembe. Természetesen nem volt semmiféle fennakadás, de a tegeződést nem mi kezdtük. A kubai konyháról felszínes ismereteink sincsenek, és attól sem lettünk okosabbak, hogy az étlapon a spanyol szöveget írták nagy betűvel. Elsőnek sopa crema del ajót kérünk (850 Ft), ami a szinkronrendező szerint mandulás fokhagymakrémleves olívás kenyérrel és juhsajttal. Nem rossz, bár a fokhagyma sokkal erősebb a mandulánál. A többi összetevő minden bizonnyal fordítási hiba, mivel sem olívás kenyeret, sem juhsajtot nem kaptunk. A salmon emparilladából (lazacfilé roston, kemencében sült fűszeres cukkinivel; 3600 Ft) nem hiányzik semmi. A hal átlagon felüli, legalábbis ami az „állagát” illeti, és jól áll mellé a töltött cukkini is. Kár, hogy meg kell sózni, hogy valami íze is legyen. A pollo guajiránál (grillezett csirkemell, sáfrányos rizs, csilis mangó chutney, sült banán, lime; 2790 Ft) szintén teljes a leltár, ráadásul számos alkotóeleme ellenére sem érezzük a szakácsi fantázia öncélú csapongását. Jó összeállítás, semmi nem hiányzik, és semmi nem felesleges.
Sajnos a desszertek közül nem válogathatunk, egyedül tarta de chocolate y nuez brazilenával (brazil csokis diótorta rumos szilvával; 1300 Ft) szolgálnak. Kellemes, könnyű, finom, de túlzás lenne latin-amerikai különlegességnek nevezni.
