chili&vanília

Gong Bao

Gasztro

E receptnek az lehetne inkább a címe, hogy "Kínai mogyorós csirke, normálisan", lévén csodálatos példája annak, amikor egy elcsépelt, rendszerint lebutítva föladott ételt korrektül készítenek el, az milyen meglepetést kelthet. A Kung Po vagy Gong Bao csirke a szecsuani konyha klasszikus fogása; a XIX. századi szecsuani kormányzóról, Ding Baozhenről (1820-1886), a Csing-dinasztia uralkodójáról nevezték el, aki Shandong tartomány s később Szecsuan kormányzója volt. Állítólag a kulturális forradalom ideje alatt politikai okokból "csilis csirkére" nevezték át az ételt, s csak a nyolcvanas években kapta vissza ősi nevét. Illik még elfelejteni a tárgyban azt az édes mártásban úszó, egyenízű izét, amit a kínai büfékből ismerünk. Mert az igazi: rafinált, izgalmas, egyszerűen isteni. Rizsbort, kínai ecetet és szecsuani borsot persze érdemes hozzá beszerezni, de néhány száz forintért mind kapható az ázsiai élelmiszereket árusító üzletekben (például a felújított Ázsia boltban, a Rákóczi téri kínai szupermarketben, a Szép Kis Indiában vagy a Culinarisban). A saját verziómat egy Budapesten élő kínai család és Kylie Kwong, My China című könyvében szereplő receptjéből gyúrtam össze.

Kínai mogyorós csirke (Kung Po)

Hozzávalók (2-4 adag)

70 dkg csirkemellfilé, felkockázva

2 evőkanál étkezési keményítő

2 evőkanál rizsbor (vagy száraz sherry)

2 evőkanál csiliolaj

1 púpos teáskanál szecsuani bors

5 cm friss gyömbér, meghámozva, finomra aprítva

1 evőkanál barna cukor

3 evőkanál szójaszósz

1 evőkanál kínai fekete ecet

6 dkg sótlan, pirított mogyoró

tálaláskor só és esetleg szecsuani bors

A csirkét falatnyi darabokra kockázzuk. A mellfilé helyett készíthetjük kifilézett combból is, úgy még szaftosabb lesz. A húst megszórjuk az étkezési keményítővel és a rizsborral, majd összekeverjük, hogy egyenletesen befedje. Lefedjük frissen tartó fóliával, és fél-egy órára hűtőbe tesszük. A húst ebben a fázisban nem szükséges sózni. Egy wokot vagy serpenyőt zsiradék nélkül füstölésig forrósítunk, majd hozzáadjuk a csiliolajat. (Ha nincs csiliolajunk, akkor hideg napraforgóolajba teszünk 2-3 szárított csilipaprikát, felhevítjük, néhány percig pirítjuk, majd a paprikát szűrőkanállal eltávolítjuk). A forró csiliolajba tesszük a csirkét és a szecsuani borsot, majd erős lángon, dobva-rázva néhány perc alatt megpirítjuk. Ne zsúfoljuk túl a serpenyőt, ha kisebb edényünk van, inkább két adagban pirítsuk a csirkét. Amikor a csirke elkészült (kifehéredett, és nagyjából átsült), hozzáadjuk a finomra aprított gyömbért, a barna cukrot, a szójaszószt, az ecetet és a pirított mogyorót. Ezzel is pirítjuk néhány percig, amíg a hozzávalók szirupos bevonatot képeznek a húson. Tálaláskor kevés sót szórunk rá, és a szecsuani borsot. Natúr jázminrizs illik hozzá.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)