étel, hordó

Véndiák

  • ételhordó
  • 2011. december 30.

Gasztro

A Kecskeméti utca folyamatosan változik, de mégsem csak a jogtudomány fellegvára tekinthető biztos pontnak. A szemközti Véndiák (most éppen) étterem is nagyon-nagyon régi létesítmény, ha hihetünk a feljegyzéseknek, "1938-ban alapíttatott". Mi viszont egy felismerést osztanánk meg önökkel, mielőtt belépünk e réges-régi hely ajtaján. A frappáns elnevezést dicsérnénk, ami ma már annyira evidens, hogy "bele se gondolunk". Pedig a megénekelt "vén diák" nemcsak az érettségire készülődik, de arra is, hogy beintsen a kocsmárosnak, amikor az a "18 éven aluliakat szeszes itallal nem szolgálunk ki" táblára mutat, és evvel bezárul a kör.

Már csak azért is, mert emlékeink szerint a Véndiák inkább presszóként, kocsmaként, sőt a kilencvenes évek elején diszkóként működött (képzeljék el a dj-t, a fiatal Csiszár Jenőt, ahogy Billy Idol Rebel Yell c. számára rázza a fejét - brrr...), a hagyományos vendéglő - ha volt egyáltalán - a múlt ködébe veszett.

Most viszont nettó étteremként (egészen pontosan: "pub and restaurant") született újjá, a lakberendező a high-tech és a régi idők polgári idilljének különös elegyét álmodta az enteriőrbe, és akár hiszik, akár nem, szó sincs rémálomról. Ez az elegyes, ámde visszafogott elegancia az evőeszközök minőségére, a makulátlan abroszra is jellemző, viszont a felszolgáló hölgyek inkább kedvességükkel tűnnek ki - nem látszanak szakembernek. De a választékot egy ínyesmester eszelte ki, s ennek megfelelően igyekszünk ebből is, meg abból is elcsípni egy kicsit. Noha lassan a sütőtökleves (990 Ft) ugyanolyan közhellyé válik, mint a kijevi pulykamell volt a kilencvenes években, azért van még benne spiritusz.

Márton-nap lévén libás különfogások is fellelhetők, kár, hogy nem csapunk bele azonnal. Az ünneplés előtt ugyanis megpróbálkozunk egy bacon burgerrel (1750 Ft), ami nagy hiba. Ugyanis hiába remek a hús, és elfogadható a körítés, ha mindez a húsz-harminc évvel ezelőtti city grillek puffancsába van csomagolva. Szép dolog a retró, de az efféle pékáru lassan már egy Velence-tavi lacikonyhában is vállalhatatlan. Nem így a liba. A tepertőt (850 Ft) kiállíthatnák a szentendrei skanzenben, s a szilvás-szarvasgombás libamell (3300 Ft) is nagyfokú kreativitásról tesz tanúbizonyságot, olyan mint az erdőtűz: egyszerre ropog és omlik.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.