kertész lesek

Inka Grill Bistro

  • kertész lesek
  • 2018. október 6.

Gasztro

Amikor először hallottuk a „perui konyha különlegességei” szókapcsolatot, egy régi vacsora jutott az eszünkbe. Kérdezzük a pincért, hogy mi a különbség az étlapon olvasható uruguayi és a közismert argentin steak között, mire rándít egyet a vállán, és annyit mond: „Semmi.” Így hát a mai kérdésünk az, hogy mi a különbség a perui és a bolíviai konyha között? De ez rossz kérdés. A perui konyha maga a mindenség, nemhogy gyűjtőfogalom, de egyenesen a népkonyhák olvasztókemencéje, hiszen a szakirodalom spanyol, olasz, arab, délkelet-ázsiai, sőt német hatásokat emleget… Állítólag abban sincs semmi ellentmondás, hogy közben a legismertebb és perui kosztnak a cuy számít, a sült tengerimalac. Azt azért nem bánjuk, hogy az Inka Grill Bistro étlapján nem olvasunk ilyesmit.

A hely a Ráday utca kissé gyérebben éttermelt szakaszán található, a 29-es szám alatt. Terasza éppen olyan, mint a többi százé, de itt legalább nem a szomszéd bejzli pincérét szólítjuk le. Mielőtt bármit mondhatnánk, egy kis tál sült kukoricát raknak elénk, ami sokkal finomabb és sokkal ropogósabb, mint a popcorn vagy a konzervmorzsolt. Annyira jó, hogy ha valami összejövetelen a házigazda ezt kínálva kérdezné, „egy kis rágcsa?”, nem biztos, hogy elhagynánk a helyiséget.

Előételnek Salsa de ocopát (990 Ft) eszünk, ami igazából annak a különös, zöld színű szósznak a neve, amit a főtt krumplira öntenek rá, a tetejébe pedig tojást meg olajbogyót tesznek. Édes és sós, fanyar és csípős, de túlzásoktól mentes. Azért szeretjük, mert sokkal kiegyensúlyozottabb mindannyiunknál. Az Aji de gallina (1990 Ft) főtt csirkemell rizzsel, leöntve valami sárga szósszal, ami nem olyan izgalmas, mint az ocopa, de még mindig sokkal jobb, mint azok a löttyök, amivel általában nyakon öntik nálunk a csirkés rizst. A Ceviche clásicót (2990 Ft) „híres perui ételnek” írják az étlapon, ami biztosan így van még akkor is, ha a citromban áztatott nyers hal lila hagymával megszórva inkább cseh sörözőket idéz, bár ott nem adnának mellé édesburgonyát. Ezzel persze nem a „clásico” érdemét kívánjuk csökkenteni, épp ellenkezőleg.

Viszont a Mazzamorra morada nevű (990 Ft) desszerttel nem tudtunk megbarátkozni. A meleg ital a leírás szerint sűrített lila kukorica, birsalma, alma és fahéj keveréke, szerintünk a dédmama napon felejtett kompótja. Legfeljebb aperitifnek tudnánk elképzelni az árvák karácsonyán.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.