kertész lesek

Inka Grill Bistro

  • kertész lesek
  • 2018. október 6.

Gasztro

Amikor először hallottuk a „perui konyha különlegességei” szókapcsolatot, egy régi vacsora jutott az eszünkbe. Kérdezzük a pincért, hogy mi a különbség az étlapon olvasható uruguayi és a közismert argentin steak között, mire rándít egyet a vállán, és annyit mond: „Semmi.” Így hát a mai kérdésünk az, hogy mi a különbség a perui és a bolíviai konyha között? De ez rossz kérdés. A perui konyha maga a mindenség, nemhogy gyűjtőfogalom, de egyenesen a népkonyhák olvasztókemencéje, hiszen a szakirodalom spanyol, olasz, arab, délkelet-ázsiai, sőt német hatásokat emleget… Állítólag abban sincs semmi ellentmondás, hogy közben a legismertebb és perui kosztnak a cuy számít, a sült tengerimalac. Azt azért nem bánjuk, hogy az Inka Grill Bistro étlapján nem olvasunk ilyesmit.

A hely a Ráday utca kissé gyérebben éttermelt szakaszán található, a 29-es szám alatt. Terasza éppen olyan, mint a többi százé, de itt legalább nem a szomszéd bejzli pincérét szólítjuk le. Mielőtt bármit mondhatnánk, egy kis tál sült kukoricát raknak elénk, ami sokkal finomabb és sokkal ropogósabb, mint a popcorn vagy a konzervmorzsolt. Annyira jó, hogy ha valami összejövetelen a házigazda ezt kínálva kérdezné, „egy kis rágcsa?”, nem biztos, hogy elhagynánk a helyiséget.

Előételnek Salsa de ocopát (990 Ft) eszünk, ami igazából annak a különös, zöld színű szósznak a neve, amit a főtt krumplira öntenek rá, a tetejébe pedig tojást meg olajbogyót tesznek. Édes és sós, fanyar és csípős, de túlzásoktól mentes. Azért szeretjük, mert sokkal kiegyensúlyozottabb mindannyiunknál. Az Aji de gallina (1990 Ft) főtt csirkemell rizzsel, leöntve valami sárga szósszal, ami nem olyan izgalmas, mint az ocopa, de még mindig sokkal jobb, mint azok a löttyök, amivel általában nyakon öntik nálunk a csirkés rizst. A Ceviche clásicót (2990 Ft) „híres perui ételnek” írják az étlapon, ami biztosan így van még akkor is, ha a citromban áztatott nyers hal lila hagymával megszórva inkább cseh sörözőket idéz, bár ott nem adnának mellé édesburgonyát. Ezzel persze nem a „clásico” érdemét kívánjuk csökkenteni, épp ellenkezőleg.

Viszont a Mazzamorra morada nevű (990 Ft) desszerttel nem tudtunk megbarátkozni. A meleg ital a leírás szerint sűrített lila kukorica, birsalma, alma és fahéj keveréke, szerintünk a dédmama napon felejtett kompótja. Legfeljebb aperitifnek tudnánk elképzelni az árvák karácsonyán.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.