kertész lesek

Inka Grill Bistro

  • kertész lesek
  • 2018. október 6.

Gasztro

Amikor először hallottuk a „perui konyha különlegességei” szókapcsolatot, egy régi vacsora jutott az eszünkbe. Kérdezzük a pincért, hogy mi a különbség az étlapon olvasható uruguayi és a közismert argentin steak között, mire rándít egyet a vállán, és annyit mond: „Semmi.” Így hát a mai kérdésünk az, hogy mi a különbség a perui és a bolíviai konyha között? De ez rossz kérdés. A perui konyha maga a mindenség, nemhogy gyűjtőfogalom, de egyenesen a népkonyhák olvasztókemencéje, hiszen a szakirodalom spanyol, olasz, arab, délkelet-ázsiai, sőt német hatásokat emleget… Állítólag abban sincs semmi ellentmondás, hogy közben a legismertebb és perui kosztnak a cuy számít, a sült tengerimalac. Azt azért nem bánjuk, hogy az Inka Grill Bistro étlapján nem olvasunk ilyesmit.

A hely a Ráday utca kissé gyérebben éttermelt szakaszán található, a 29-es szám alatt. Terasza éppen olyan, mint a többi százé, de itt legalább nem a szomszéd bejzli pincérét szólítjuk le. Mielőtt bármit mondhatnánk, egy kis tál sült kukoricát raknak elénk, ami sokkal finomabb és sokkal ropogósabb, mint a popcorn vagy a konzervmorzsolt. Annyira jó, hogy ha valami összejövetelen a házigazda ezt kínálva kérdezné, „egy kis rágcsa?”, nem biztos, hogy elhagynánk a helyiséget.

Előételnek Salsa de ocopát (990 Ft) eszünk, ami igazából annak a különös, zöld színű szósznak a neve, amit a főtt krumplira öntenek rá, a tetejébe pedig tojást meg olajbogyót tesznek. Édes és sós, fanyar és csípős, de túlzásoktól mentes. Azért szeretjük, mert sokkal kiegyensúlyozottabb mindannyiunknál. Az Aji de gallina (1990 Ft) főtt csirkemell rizzsel, leöntve valami sárga szósszal, ami nem olyan izgalmas, mint az ocopa, de még mindig sokkal jobb, mint azok a löttyök, amivel általában nyakon öntik nálunk a csirkés rizst. A Ceviche clásicót (2990 Ft) „híres perui ételnek” írják az étlapon, ami biztosan így van még akkor is, ha a citromban áztatott nyers hal lila hagymával megszórva inkább cseh sörözőket idéz, bár ott nem adnának mellé édesburgonyát. Ezzel persze nem a „clásico” érdemét kívánjuk csökkenteni, épp ellenkezőleg.

Viszont a Mazzamorra morada nevű (990 Ft) desszerttel nem tudtunk megbarátkozni. A meleg ital a leírás szerint sűrített lila kukorica, birsalma, alma és fahéj keveréke, szerintünk a dédmama napon felejtett kompótja. Legfeljebb aperitifnek tudnánk elképzelni az árvák karácsonyán.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.