kertész lesek

Inka Grill Bistro

  • kertész lesek
  • 2018. október 6.

Gasztro

Amikor először hallottuk a „perui konyha különlegességei” szókapcsolatot, egy régi vacsora jutott az eszünkbe. Kérdezzük a pincért, hogy mi a különbség az étlapon olvasható uruguayi és a közismert argentin steak között, mire rándít egyet a vállán, és annyit mond: „Semmi.” Így hát a mai kérdésünk az, hogy mi a különbség a perui és a bolíviai konyha között? De ez rossz kérdés. A perui konyha maga a mindenség, nemhogy gyűjtőfogalom, de egyenesen a népkonyhák olvasztókemencéje, hiszen a szakirodalom spanyol, olasz, arab, délkelet-ázsiai, sőt német hatásokat emleget… Állítólag abban sincs semmi ellentmondás, hogy közben a legismertebb és perui kosztnak a cuy számít, a sült tengerimalac. Azt azért nem bánjuk, hogy az Inka Grill Bistro étlapján nem olvasunk ilyesmit.

A hely a Ráday utca kissé gyérebben éttermelt szakaszán található, a 29-es szám alatt. Terasza éppen olyan, mint a többi százé, de itt legalább nem a szomszéd bejzli pincérét szólítjuk le. Mielőtt bármit mondhatnánk, egy kis tál sült kukoricát raknak elénk, ami sokkal finomabb és sokkal ropogósabb, mint a popcorn vagy a konzervmorzsolt. Annyira jó, hogy ha valami összejövetelen a házigazda ezt kínálva kérdezné, „egy kis rágcsa?”, nem biztos, hogy elhagynánk a helyiséget.

Előételnek Salsa de ocopát (990 Ft) eszünk, ami igazából annak a különös, zöld színű szósznak a neve, amit a főtt krumplira öntenek rá, a tetejébe pedig tojást meg olajbogyót tesznek. Édes és sós, fanyar és csípős, de túlzásoktól mentes. Azért szeretjük, mert sokkal kiegyensúlyozottabb mindannyiunknál. Az Aji de gallina (1990 Ft) főtt csirkemell rizzsel, leöntve valami sárga szósszal, ami nem olyan izgalmas, mint az ocopa, de még mindig sokkal jobb, mint azok a löttyök, amivel általában nyakon öntik nálunk a csirkés rizst. A Ceviche clásicót (2990 Ft) „híres perui ételnek” írják az étlapon, ami biztosan így van még akkor is, ha a citromban áztatott nyers hal lila hagymával megszórva inkább cseh sörözőket idéz, bár ott nem adnának mellé édesburgonyát. Ezzel persze nem a „clásico” érdemét kívánjuk csökkenteni, épp ellenkezőleg.

Viszont a Mazzamorra morada nevű (990 Ft) desszerttel nem tudtunk megbarátkozni. A meleg ital a leírás szerint sűrített lila kukorica, birsalma, alma és fahéj keveréke, szerintünk a dédmama napon felejtett kompótja. Legfeljebb aperitifnek tudnánk elképzelni az árvák karácsonyán.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.