Narancs-horgászverseny: Hét ponty előnnyel

  • - szily -
  • 2000. október 12.

Gasztro

a felfoghatatlan mennyiségnél is többet, így végül csak ötödik lettem.
Azért mindenki jól érezte magát. A legjobban persze a ravasz dr. Walter, aki szponzor létére három naiv leányt szédített a spiccbotozás rejtelmeivel.Állítólag Para-Kovács Imre találta ki, hogy a Narancs rendezzen horgászversenyt a lap olvasóinak, íróinak és barátainak Kutrovácz Istvánnak, a magyar pisztrángok nagy patrónusának taván. Szombat reggel értem a nagyvenyimi tóhoz két elfogulatlanul kiválasztott Narancs-olvasó társaságában: az egyikük P., aki ki fogja adni a könyvemet, a másikuk T., akitől a horgászfelszereléseimet szoktam kölcsönkérni. A parton egyelőre csak Kutrovácz mester tartózkodott egy egészen fiatal, illetve egy húszéves cseresznyepálinka társaságában. A személyzet a sörcsap összeállításával foglalatoskodott. Egy erősen pedofil és egy legális rundot követően befutott a versenyzőket szállító busz. Para-Kovács Imre nélkül, aki állítólag reggelig nézte az olimpiát, és elaludt. Para-Kovács Imrének szerintem nincs is tévéje. A versenyt szponzoráló Fishmania horgászboltot dr. Walter, a híres versenyző képviselte.

Dr. Walternek felejthetetlen pillanatokat köszönhetek. Két évvel ezelőtt, amikor a Pecalista nevű internetes levelezőlista csapatával elindultunk a Töröcskei-tó 24 órás horgászversenyén, ő javasolta, hogy ragasztott csontkukaccal etessünk be. A kezdést jelző dudaszó előtt az etetőcsúzlival próbalövést végeztem a hátam mögötti erdő felé, és mint pár pillanat múlva kiderült, az összecementezett férgekkel arcon lőttem egy dugni készülő vérmes fiatalembert. Szaktanácsadómnak az volt a szerencséje, hogy a megkergült vadkanként a partra rontó ifjú nem engem, hanem a szomszédos rajthelyen békésen csúzlizgató versenyzőt vágta a vízbe.

H

A nagyvenyimi parton dr. Walter jó szponzorként azonnal felmérte az erőviszonyokat, és - megint csak szaktanácsadói minőségben - öt percen belül csatlakozott egy három lelkes lányból álló amatőr csapathoz. A 17 versenyző hamar megismerkedett mind a csecsemőkorú, mind az érett pálinkával, aztán ki-ki leült a saját helyére.

H

Két meghívottam ellenszenvesen hamar belevágott a halfogásba. Bár a tó igen kicsiny, és tele volt ponttyal, az első órában egyetlen példányt sikerült csak fognom, amit az erős szélre és a Kutrovácz mester által sűrű időközökben körbeküldött kupicákra fogtam. Aztán már nem bírtam tovább, és nehezebb úszóra váltottam. Ez nem várt eredménnyel járt, mert negyedóra leforgása alatt négy pontyot szákoltam. A helyzetet csak édesítette, hogy Déri Miklós, a Narancs képszerkesztője a szomszédos helyen addigra már hangosan és folyamatosan átkozódott, mivel még kapása sem volt. A nádastól nem láttam a többi versenyzőt, de a Walter-féle csapat irányából folyamatos pikáns sikoltozást hozott a viharos szél.

Nálam megállt a kapás, de a három óra lejárta előtt sikerült még egy példányt kiszednem, és kétszer meglátogatott a pálinkás ember, aminek a képszerkesztő négyéves lányával együtt örvendeztünk a fűben henteregve.

A verseny elvileg háromórás lett volna, de a megadott időben dr. Walter némieg tépett ruházatban végigvánszorgott a tóparton, és kért még fél órát, amit a pontyokon felbuzdult tömeg a lánycsapat nógatására lelkesen megszavazott. A ráadás alatt - én sem akartam elhinni - még egy pontyot akasztottam.

H

Lehet, hogy meglepő, de még életemben nem fogtam egy alkalommal hét pontyot. Soha nem gyűjtenék aranyozott rézserlegeket a szekrény tetején, de ezúttal úgy tűnt, nincs menekvés. Majd odaadom T.-nek. Neki úgyis annyira imponál az ilyesmi - gondoltam a sörcsapot védelmező sátor felé tartva. Dr. Walter kiszabadult a spiccbotos horgászatot addigra végképp megkedvelő leánycsapat szorításából, és felolvasta az eredményeket. Enyhén leereszkedő udvariassággal tapsoltam a harmadik és a második helyezettnek, aztán utolsóként P. nevét olvasták fel. Sajnos nem csak velem történt csoda, így a Narancs világbajnoki döntőket pirulásra késztető versenyén a 7 kiló 30 dekás fogás csak az ötödik helyre volt elég. Az első két helyet ráadásul P. és T., a két rosszul kiválasztott, udvariatlan vendég hiénázta le.

Az addigra már igencsak vidám mezőny Kutrovácz mester - nem a szó rossz értelmében - tiszai stílusú halászlevével fokozta a nehezen fokozhatót, aztán ki buszra ült, ki autóba, hogy kihúzza a 2001-es versenyig hátralévő 364 napot.

- szily -

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.