Kevés olyan nagyvárost ismerünk, ahol a turistákra a legelegánsabb környéken leselkednek a legnagyobb veszélyek, de Budapest – bizonyos belvárosi éttermeknek köszönhetően – ezek közé tartozik. Jóllehet, ma már az idelátogató külföldiek nagy része a neten, leginkább a TripAdvisoron választ magának megbízható vacsorázóhelyet, a Váci utca környékén még mindig jelentős számú csalogatót alkalmaznak, akik a vendéglátó egység előtt, mindenféle gulyáslevesek és pálinkák ígéretével, olykor kifejezetten agresszív módon csapnak le a gyanútlan járókelőkre. E munkakör betöltéséhez persze elengedhetetlen a rámenős tempó, már csak azért is, mert a színjáték a legritkább esetben ér véget az elégedett vendég forró búcsújával. A túlárazás miatti méltatlankodással annál gyakrabban.
Noha a Párizsi utca 6. szám alatt működő egység előtt nem áll semmiféle „palifogó”, a kirakatába tett palatábláról csak a „goulash soup” tételt jegyezzük meg, s ez sok jót nem ígér. Odabent azonban elmúlik a rossz érzés. A kis alapterületű helyiségben nem spóroltak az asztalokkal, mégsem tűnik zsúfoltnak, a két felszolgáló barátságos, de nem bizalmaskodó. A szomszéd asztalnál ülő külföldiekkel sem.
Az étlapot természetesen a magyar konyhára kalibrálták, de van külön vega étlap gnocchival, rizottóval, cukkinivel, no meg rántott gombával. A Jókai bableves (2800 Ft) túlárazott, bár akkora, hogy főételnek is beillik. Az íze, a fűszerezése kiváló, a bab nem kemény és nem puha, kolbászkarikából is van bőven, füstölt csülökből viszont csak mutatóban. A cukkinis házi gnocchi (2800 Ft) valóban „házias”, a főzéssel sem voltak gondok, de jellegzetesnek azért nem mondanánk; korrekt tészta, korrekt feltétekkel. A rántott szeletet (2690 Ft) még ennyi panasz sem érheti, a legjobbakat mondhatjuk a sertésszűzre és a panírra is, ráadásul pont annyit adnak, amennyi még jólesik. Talán csak a karácsonyi parfé (1600 Ft) gyengébb a kelleténél, legfeljebb a fahéjas ízére emlékszünk. Meg arra, hogy inkább jégkrém volt, és hamar olvadt.
