chili&vanília

Zellertrendek jönnek-mennek  

Gasztro

Pirított szárzeller kesudióval és csilivel

2019 a zeller éve volt. Ekkor jelent meg a The New York Times cikke, amely megpróbálta felgöngyölíteni, hogy miért duplázódott meg néhány hónap alatt a szárzeller ára, és miért szökött iránta a kereslet az egekbe. A Why Is Everyone Drinking Celery Juice as if It Will Save Them From Dying? (Miért iszik mindenki zellerdzsúszt, mintha akkor nem halna meg?) című cikk bemutatta, hogy a zellerboom elsősorban Anthony William életmódbloggerhez kapcsolódik, aki sok százezres példányszámban eladott sikerkönyvében állítja: napi fél liter, éhgyomorra fogyasztott, frissen préselt zellerlé az egészség maga, méregtelenítő, tisztító, immunerősítő hatású (a lé készítéséhez a biztonság kedvéért a tökéletes juicer készüléket is ajánlja, 20 százalék kedvezménnyel). A dietetikusok szerint a zellerlémozgalomnak tudományos megalapozottsága nincs, ettől még ártani nem árt, habár a préseléssel éppen a legértékesebb rostokat távolítják el belőle. New Yorkban nem először trendi a zeller, az 1800-as évek második felében is volt egy hulláma, akkortájt nem hiányozhatott elegáns vacsorapartikról, 1868-ban pedig piacra dobtak egy, a mai napig kultikus státusnak örvendő, elsősorban a zsidó delikben árult, az ikonikus pastramis szendvicshez kiválóan passzoló zellertonikot, amit az újhullámos koktélosok manapság szívesen fedeznek fel újra.

A szárzeller kulináris és gyógyászati felhasználásának története egyébként évszázadokra nyúlik vissza, az ókori görögök afrodiziákumként számon tartott bort készítettek belőle (a zellerre már az Odüsszeiában is található utalás), az ókori Egyiptomban, az indiai ájurvédában és a kínai orvoslásban is fontos szerepe van. Az olasz és francia konyha elsősorban raguk alapjaként használja, Amerikában leginkább nyersen, mártogatóként vagy salátákban jelenik meg, az ázsiai konyha szinte kizárólag pirítva vagy párolva tálalja. Az alábbi wokos fogás semmilyen trendbe nem illeszkedik, viszont tizenöt perc alatt elkészül, igazi ízbomba, a zeller lágy ízűre sül, nem kell félni a vadságától. Aki kiadósabb ételt szeretne készíteni, tehet hozzá felkockázott csirkét vagy garnélát, de más zöldségekkel, pl. gombával is ki lehet egészíteni. Az osztrigaszósz az ázsiai konyhákban gyakran használt, sűrű, szirupos, kissé füstös ízű szósz, nagyobb élelmiszerüzletek nemzetközi részlegein elő szokott fordulni (ázsiai boltokban pedig mindig kapható), de ha ez kimarad, akkor is érdemes nekiállni ennek az ételnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.