kertész lesek

Régimódi – Szarvas

  • kertész lesek
  • 2020. október 24.

Gasztro

A Békés megyei város nemcsak arborétumáról, de polgári hagyományairól is híres, jobbára Tessedik Sámuel (1742–1820) működésének köszönhetően.

A nagy tudású pedagógus-agrárszakember-lelkész templomot épített, iskolát alapított, de még a városrendezésben is jeleskedett. Munkássága nyomán Szarvas virágzó mezővárossá vált, a környék legmodernebb településévé. Ennek ismeretében – meg a neve alapján –, a Régimódi éttermet valahol a város központjában képzeljük el, a helytörténeti múzeum környékén egy szépen felújított polgárház földszintjén. Nos, nagyobbat nem is tévedhettünk volna. Az egység kilométerekre van a várostól (a pontos cím: Tanya III., külkerület 2.), s nem is csak az elhelyezkedése, berendezési tárgyai, de a dekorációi miatt is csárdának mondanánk, bár az épület maga inkább klasszicista kúriára emlékeztet. Mondjuk, a homlokzata borzalmas, mert valami azonosíthatatlan színűre festették.

A Régimódi nagy kerthelyiségéhez legalább három pincér sürgölődése lenne illő, a tulajdonos azonban másképp oldotta meg a felszolgálást, ennek precíz leírása az étterem honlapján olvasható: „Az étterem önkiszolgáló jelleggel működik, ennek ellenére igyekszünk minden vendégünkkel személyes kontaktust kialakítani. Az önkiszolgáló rendszer annyit jelent, hogy nincs pincér, tehát a leadott rendelést – miután elkészült – a vendég viszi ki az asztalához. A vendéglátás ezen egyedüli formája a kezdetektől megmaradt, melynek köszönhetően gyorsabb a kiszolgálás.” A cinikusnak tűnő magyarázat fedi a valóságot. Ketten vannak a pultnál, mindenkihez van kedves szavuk, így még azt is megbocsátjuk, hogy a klasszikus önkikkel szemben itt ötször is a pulthoz kell fáradnunk rendeléstől a fizetésig.

A halászléről (980 Ft) jókat hallottunk, nem is kelt csalódást: kellemesen csípős, a hal szinte olvad és annak ellenére is megvan vagy fél liter, hogy kisadagot rendeltünk. Sajnos ugyanezt a tárkonyos sertésragulevesről (700 Ft) nem mondhatjuk el, de nem a mennyiség okán, hiszen két ember jóllakna belőle. Az alap nem rossz, de az egyébként is ízetlen és kemény disznóhús egyáltalán nem illik bele. Sőt, egyáltalán nem illik semmibe. A csirkével nagyobb szerencsénk van. A szarvasi szilvanapok kedvence (1400 Ft) elnevezés aszalt szilvával és mozzarellával töltött csirkemellet takar, a maga nemében átlagon felüli, bár a legnagyobb dicséret a panírt illeti, amely önmagában is megállná a helyét. A kisadag mákos tészta (600 Ft) olyan, mint az 1970-es években a napközis táborban: túlfőtt és kevés rajta a cukor.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.