kertész lesek

Rózsakert/Hévíz

  • kertész lesek
  • 2012. augusztus 12.

Gasztro

A varázstaváról messzi földön híres kisvárost a tudósítások szerint megszállták az oroszok és a németek, ám úgy tűnik, e fejlemény a vendéglátóipart cseppet sem befolyásolta. Hévízen borscsot éppúgy nem kapni, mint bratwurstot, ami persze nem tragikus, mi sem gulyásozni járunk külföldre.

Az viszont már egyáltalán nem örvendetes, hogy szinte kizárólag a "tradicionális közétkeztetés" kelleti magát - bár egymásba érnek az ilyen-olyan helyek. Az komoly, hogy 40 fokban a fatányérosnak, rántott sertésbordának áll a zászló? Már-már ott tartunk, hogy veszünk egy málnás joghurtot a közértben, éttermi ajánlatunkat pedig máshonnan szállítjuk, de a sok-sok csárda után végre egy olyan kerthelyiségen akad meg a tekintetünk, ahol nem csak súlyos falatokra számíthatunk.

A fekete-fehérben pompázó, oszlopokkal és divatos betűtípussal megbolondított Rózsakertben az étlap is kimondottan "dizájnos", bár tartalmában nem igazán érhető tetten az újító szándék. Leginkább ugyanaz a magyaros vonal, amit szerettünk volna elkerülni, a többit viszont minden bizonnyal a mirelit tengerről hozták - inkább hanyagolnánk.

Ahogy bennünket a pincér. Leadjuk a rendelést, de leves helyett mindjárt a másodikkal érkezik. "Addig visszaviszem" - oldja meg a helyzetet a derék alkalmazott. Frappáns.

Nem így a hideg tokaji borleves (790 Ft). Valóban hideg, de mintha túlzott lenne a cukorhasználat. A rányomott tejszínhab keménységi foka szerény, egyszerűen szétterül, és olyan látványt kelt, mint a tejfölfolt a gombalevesen. Amikor újra kihozzák marhapörköltünket (1580 Ft), még nem sejtjük, hogy megjártuk a csúcsot. Az elsózott, száraz hús és a külön fizetendő ipari galuska (360 Ft) talán egy 1970-es évekbeli vasúti restiben megjárta volna, de Magyarország talán legfrekventáltabb fürdővárosában, 2012-ben egyszerűen botrány. Akár a Gundel-palacsinta (890 Ft). Agyonmikrózott, vizes tésztában a forró töltelék tényleg csak arra jó, hogy leégesse a nyelvünket.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.