étel, hordó

Szép Ilona

  • ételhordó
  • 2019. április 7.

Gasztro

Sokan a zugligeti lóvasút 1867-es indításához kötik, hogy a főváros lakossága felfedezte a budai hegyeket, de e népszerűséghez az is kellett, hogy a környéken megvesse lábát a vendéglátóipar. A korabeli feljegyzések a Szarvas csárda, a Disznófő és a Fácánkert mellett a Budakeszi út torkolatában álló Szép Ilonát említik, amely már a 19. század elején is ezen a néven működött az egykori postakocsi-állomás helyén. De ennél sokkal nagyobb csoda, hogy ugyanitt azóta is étterem működik, még a neve sem változott. Igaz, hogy a kilencvenes években, amikor a szomszédos Remízt annyira felkapták, kissé az árnyékba került, de van annak már vagy húsz éve. Sőt lassan az is történelem, amit a honlapon olvashatunk: „A felújítás után (…) a vendéglő a régi népszerű kínálattal és árakkal, de megújult és korszerűsített környezettel, bensőséges hangulattal, 2009-től várja ismét a hazai gasztronómia hűséges híveit.”

De úgy látszik, hogy a szerda délutáni időpont nem fekszik a „hűséges híveknek”, a már-már múzeumi hangulatot idéző étterembelső szó szerint kong az ürességtől. De a felszolgálók nem tűnnek fásultnak, legfeljebb kicsit mogorvának, viszont lesegítik a kabátunkat, ami manapság egyáltalán nem magától értetődő.

A bableves füstölt hússal (1050 Ft/kisadag) rendesen meg van főzve, a belevalókról is csak a legjobbakat mondhatjuk, de a kisadag valóban a csak a fél fogunkra elég. Hozzá képest a bécsi szelet hatalmas (1820 Ft/kisadag), a hús is szinte tökéletes, legfeljebb azt sajnáljuk, hogy hasábburgonyát adnak mellé, ami semmivel nem jobb az átlagosnál. Az viszont csak utóbb derül ki, hogy félreértették a rendelést, teljes adagot hoztak ki, amit – kapaszkodjanak meg – nem számítottak fel a fizetéskor. A szilvásváradi mandulás pisztráng (4100 Ft) is rendben van, belül omlós, kívül ropogós, jók a hozzávalók is, a mellé adott főtt krumpli különösen. De még ennél is nagyobb meglepetés, hogy a somlói galuska (900 Ft) is hasonlóan könnyed, úgyhogy csak külsejében hasonlít azokra az émelyítő cukrászati termékekre, amiket így szoktak nevezni.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.