étel, hordó

Tifliso

  • ételhordó
  • 2020. november 8.

Gasztro

Többször eltemettük már a Ráday utcát, de olyan kihaltnak és elszomorítónak, mint vasárnap délután, soha nem láttuk. Az üres teraszok, az éttermek bejáratánál cigiző személyzet, a teljes érdektelenség láttán felmerül a kérdés: mire jó ez az egész? Ugyanakkor e hősies kitartás még úgy is drukkolásra késztet, hogy közben jól tudjuk, milyen az, amikor az itteni helyeket csúcsra járatják. Valahol azt olvastuk, hogy a Ráday utca a „gasztronómia senki földje”, most, hogy e szókapcsolatból elhagyhatjuk a „gasztronómiát”, nem tűnik annyira viccesnek e megfogalmazás.

És mit mondjanak azok, akik az év elején, közvetlenül a kijárási korlátozás bevezetése előtt nyitottak? Például a sokat látott 11-es szám alatti üzlethelyiség legújabb alakformája, a Tifliso nevű grúz étterem. Igaz, a többi környékbeli egységhez mérten hatalmas különbség, hogy itt vannak vendégek, de messze nincs telt ház.

„A tehetséges séfek valódi kulináris remekműveket hoznak létre! Ételeik lehetővé teszik, hogy érezzék a grúz konyha valódi ízét” – hirdetik, és hamar bizonysággá válik, hogy mindez nemcsak a szokásos, túlzó beharangozás. A diós babkrém (1850 Ft) kellemes nyitány, de ennyiért valami kenyeret is adhattak volna mellé. A zöldségleves (1550 Ft) tele van friss zöldséggel, de a fűszerek teszik különlegessé. Az benne a legjobb, hogy mindennek ellenére sem mondanánk „egzotikusnak”. A képünkön látható hacsapuriról (2350 Ft) tudjuk, hogy Grúzia csónak alakú válasza a pizzára, és azt is, hogy csak elrontani lehet. Az itteni túrós-sajtos-tojásos sült tészta talán nincs akkora, mint amekkorát máshol kapni, viszont egészen friss, és a hozzávalók is kivételesek. Ugyanez áll a másik híres grúz ételre, a hinkali nevű töltött, főtt tésztára is (1950 Ft), amelynek gombával töltött változata után muszáj megnyalnunk mind a tíz ujjunkat. De a legnagyobb és legkellemesebb meglepetést a grúz csirkemáj (3200 Ft) okozza, nos, azt sikerült úgy elkészíteni, hogy inkább a libamájat juttatja eszünkbe, mint a szegény ember asztalát. Külön dicséret jár a zöldséges-gránátalmás köretért, amely nagyon sokat hozzátesz a váratlan élményhez. Nem így a desszert. A méztorta (1550 Ft) leg­inkább egy megtermett Marlenkára emlékeztet: túl sűrű, túl vajas, túl cukros. Csak elnehezülni lehet tőle.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.