Az euró megvédte Szlovákiát Fico ámokfutásától is

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2020. április 23.

Gazdaság

Szlovákia több mint tíz éve használ eurót – a bevezetését olyan reformok előzték meg, amelyekből máig profitál az ország.

A közös valuta nemcsak a gazdasági turbulenciákkal szemben, de a populista Robert Fico ámokfutásától is megvédte az országot. A részletekről az akkori események egyik kulcsfigurája, Ivan Mikloš szlovák közgazdász, volt pénzügyminiszter beszélt lapunknak.

A teljes interjút a Magyar Narancs csütörtökön megjelenő számában olvashatják.

Magyar Narancs: Az eurózóna-tagság segítette Szlovákiát a válságból való kilábalásban?

Ivan Mikloš: Igen, segítette. Szlovákia is és minden más régiós ország, Lengyelországot kivéve, recesszióba süllyedt: 2009-ben több mint 5 százalékos, a többi országéhoz hasonló mértékű volt a visszaesés. De az ipari termelés, a kibocsátás sokkal hamarabb magára talált, mint más országokban, például Magyarországon, annak ellenére, hogy mi nem tudtuk leértékelni a valutánkat. Az erős euró ellenére a kilábalás nálunk sokkal hamarabb kezdődött el és gyorsabb is volt, mint a régió más, az eurózónán kívüli országaiban.

Ivan Mikloš akkori szlovák pénzügyminiszter beszél az euró bevezetéséről egy 2011-es konferencián

Ivan Mikloš akkori szlovák pénzügyminiszter beszél az euró bevezetéséről egy 2011-es konferencián

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

MN: Sokan azzal érvelnek az euró ellen, hogy az Európai Központi Bankban a nagy, gazdag országok befolyása érvényesül a kisebbek kárára. Erről mi a tapasztalata?

IM: Illúzió azt gondolni, hogy egy kis, nyitott gazdaságnak, amelynek szoros gazdasági kapcsolatai vannak olyan nagy országokkal, mint Németország vagy Franciaország, egyáltalán lehet önálló monetáris politikája. A gazdaságban jól ismert a „lehetetlen szentháromság” tétele. Eszerint nem lehet egyszerre stabil árfolyam, szabad tőkemozgás és önálló monetáris politika. A háromból egyszerre csak kettő valósulhat meg. Ez az oka annak is, hogy például a balti országok a válság után beléptek az eurózónába. Még egy olyan helyzetben is így döntöttek, amikor már egyértelmű volt, hogy a tagságnak költségei is vannak. Mert amikor mi beléptünk, akkor még nem lehetett tudni, hogy Görögországban válság lesz, és hogy őket az eurózóna többi országának kell kimentenie.

Szlovákia esetében az euró egy másik fontos hatása az volt, hogy megvédte a strukturális reformokat. A második Dzurinda-kormány 2002-től kezdve számos piacpárti reformról döntött: jelentős államháztartási kiigazításra, adóreformra, nyugdíjreformra került sor, átalakult az egészségügy és a segélyezés rendszere, megújult a közigazgatás, rugalmasabbá tettük a munkaerőpiacot és a többi. Ezért Szlovákiáé lett az egyik legnagyobb növekedés Európában, és rengeteg külföldi tőke is elkezdett az országba áramlani. Viszont 2006-ban Robert Fico lett Szlovákia miniszterelnöke, ő pedig nagy ellenzője volt a reformoknak. Hangoztatta is, hogy vissza fogja vonni az összeset. Amikor hatalomra került, és megkérdezték tőle, hogy leállítja-e a csatlakozást az euróhoz, azt felelte, nem tudom, majd meglátjuk… A korona árfolyama erre zuhanni kezdett, ő pedig nagyon megijedt. A központi bank elmagyarázta neki, hogy ez azért történt, mert a befektetők attól tartanak, hogy vissza fogja vonni a reformokat és nem vezeti be az eurót. Ettől kezdve kiállt az euró bevezetése mellett – ha viszont bevezeti az eurót, akkor lehetetlen visszacsinálni a reformokat. Az euró tehát megvédte a reformokat.

A teljes interjút a Magyar Narancs csütörtökön megjelent számában olvashatják.

Előfizetésre és digitális vásárlásra itt van lehetőség.

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.