Az euró megvédte Szlovákiát Fico ámokfutásától is

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2020. április 23.

Gazdaság

Szlovákia több mint tíz éve használ eurót – a bevezetését olyan reformok előzték meg, amelyekből máig profitál az ország.

A közös valuta nemcsak a gazdasági turbulenciákkal szemben, de a populista Robert Fico ámokfutásától is megvédte az országot. A részletekről az akkori események egyik kulcsfigurája, Ivan Mikloš szlovák közgazdász, volt pénzügyminiszter beszélt lapunknak.

A teljes interjút a Magyar Narancs csütörtökön megjelenő számában olvashatják.

Magyar Narancs: Az eurózóna-tagság segítette Szlovákiát a válságból való kilábalásban?

Ivan Mikloš: Igen, segítette. Szlovákia is és minden más régiós ország, Lengyelországot kivéve, recesszióba süllyedt: 2009-ben több mint 5 százalékos, a többi országéhoz hasonló mértékű volt a visszaesés. De az ipari termelés, a kibocsátás sokkal hamarabb magára talált, mint más országokban, például Magyarországon, annak ellenére, hogy mi nem tudtuk leértékelni a valutánkat. Az erős euró ellenére a kilábalás nálunk sokkal hamarabb kezdődött el és gyorsabb is volt, mint a régió más, az eurózónán kívüli országaiban.

Ivan Mikloš akkori szlovák pénzügyminiszter beszél az euró bevezetéséről egy 2011-es konferencián

Ivan Mikloš akkori szlovák pénzügyminiszter beszél az euró bevezetéséről egy 2011-es konferencián

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

MN: Sokan azzal érvelnek az euró ellen, hogy az Európai Központi Bankban a nagy, gazdag országok befolyása érvényesül a kisebbek kárára. Erről mi a tapasztalata?

IM: Illúzió azt gondolni, hogy egy kis, nyitott gazdaságnak, amelynek szoros gazdasági kapcsolatai vannak olyan nagy országokkal, mint Németország vagy Franciaország, egyáltalán lehet önálló monetáris politikája. A gazdaságban jól ismert a „lehetetlen szentháromság” tétele. Eszerint nem lehet egyszerre stabil árfolyam, szabad tőkemozgás és önálló monetáris politika. A háromból egyszerre csak kettő valósulhat meg. Ez az oka annak is, hogy például a balti országok a válság után beléptek az eurózónába. Még egy olyan helyzetben is így döntöttek, amikor már egyértelmű volt, hogy a tagságnak költségei is vannak. Mert amikor mi beléptünk, akkor még nem lehetett tudni, hogy Görögországban válság lesz, és hogy őket az eurózóna többi országának kell kimentenie.

Szlovákia esetében az euró egy másik fontos hatása az volt, hogy megvédte a strukturális reformokat. A második Dzurinda-kormány 2002-től kezdve számos piacpárti reformról döntött: jelentős államháztartási kiigazításra, adóreformra, nyugdíjreformra került sor, átalakult az egészségügy és a segélyezés rendszere, megújult a közigazgatás, rugalmasabbá tettük a munkaerőpiacot és a többi. Ezért Szlovákiáé lett az egyik legnagyobb növekedés Európában, és rengeteg külföldi tőke is elkezdett az országba áramlani. Viszont 2006-ban Robert Fico lett Szlovákia miniszterelnöke, ő pedig nagy ellenzője volt a reformoknak. Hangoztatta is, hogy vissza fogja vonni az összeset. Amikor hatalomra került, és megkérdezték tőle, hogy leállítja-e a csatlakozást az euróhoz, azt felelte, nem tudom, majd meglátjuk… A korona árfolyama erre zuhanni kezdett, ő pedig nagyon megijedt. A központi bank elmagyarázta neki, hogy ez azért történt, mert a befektetők attól tartanak, hogy vissza fogja vonni a reformokat és nem vezeti be az eurót. Ettől kezdve kiállt az euró bevezetése mellett – ha viszont bevezeti az eurót, akkor lehetetlen visszacsinálni a reformokat. Az euró tehát megvédte a reformokat.

A teljes interjút a Magyar Narancs csütörtökön megjelent számában olvashatják.

Előfizetésre és digitális vásárlásra itt van lehetőség.

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.