Botrányba fulladt a tervezett akkugyár miatt a lakossági fórum Debrecenben

  • narancs.hu
  • 2023. január 20.

Gazdaság

A főispánt hazaárulónak nevezték, lincshangulat volt a kínai beruházás miatt a megyei jogú városban.

Több mint kétszázan zsúfolódtak be a 160 fős terembe a debreceni lakossági fórumon, ahol a kínai befektetők által, magyar állami támogatással épülő akkumulátorgyár ügyében, a környezetvédelmi engedélyeztetésről szólt a közmeghallgatás.

A fórumon ellenzéki pártok, az LMP és a Mi Hazánk is képviselték magukat.

A Telex beszámolója szerint Rácz Róbert hajdú-bihari főispán és Dr. Hajduné Dr. Kovács Mária Mónika, a vármegyehivatal környezetvédelmi vezetője nem tudta zavartalanul megtartani a prezentációját, mert állandó bekiabálások hallatszottak. A résztvevők hazaárulónak nevezték a fejeseket.

Tóth Roland, az Enviprog Group vezetője az asztal mögé bújva olvasta fel a prezentációját, tőle azt követelték, hogy álljon fel.

 
Fotó: LMP - Magyarország Zöld Pártja / Facebook

 

A beruházó a világ vezető akkugyártója, a kínai Contemporary Amperex Technology Co. Limited (CATL). A projektről a magyar állam már megegyezett a céggel, és sok civil sérelmezte, hogy őket csak ezután kérdezik meg. Egy felszólaló szerint helytelen, hogy míg az állam 88 milliárd forinttal támogatja a projektet, az iskolákat nem tudják rendesen kifűteni.

„Akkor mi van Göddel?” – kérdezték az esemény egy pontján, amikor a prezentálók azt ígérték, bezáratják a gyárat, ha nem tartják be az iparbiztonsági szabályokat.

A CATL beruházása a megépítéssel és az üzembe helyezéssel 3000 milliárd forintba kerül, 2025-re 9000 dolgozót foglalkoztatna, éves kapacitása 100 gigawattóra, vízigénye pedig nap 3-6000 köbméter.

A tiltakozók szerint akkumulátorgyár vízigénye nagyobb lesz, mint egész Debrecené, ami növeli az aszályveszélyt, a vegyi anyagok szennyezni fogják a környezetet, és a gyárhoz szükséges dolgozók is csak vendégmunkásokkal lehetséges. A gödi Samsung rendszeresen megszegi a jogszabályokat, például mérgező vegyi anyagokkal szennyezték a talajvizet. Nem várnak mást a CATL-tól sem.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.