„Gazdaságpolitikai fordulat történt” – így értékeli a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fórumának múlt heti megállapodását Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke. Szerinte a kormány belátta, hogy az alacsony bérszínvonal helyett a belső kereslet élénkítésétől várható a gazdasági növekedés és az ország versenyképességének javítása.
Szakszervezeti vezetőként aligha nyilatkozhatna másképp arról az intézkedéscsomagról, amely a minimálbéresek havi nettó keresetét két év alatt 18 ezer, a garantált bérminimum nettóját 34 ezer forinttal emeli meg. Kordás szerint is szerencsésebb lett volna azonban, ha a cégek több felkészülési időt kapnak, ezért a központi béremelés után bajba kerülő vállalatokat államilag segítené.
A béremeléshez logikusan illeszkedő járulékcsökkentés mellé a kormány bedobta a társasági nyereségadó (tao) egykulcsosítását is, az EU-ban legalacsonyabbnak számító 9 százalékos szinten. „Úgy tűnik, a kormány 2010 óta konzekvensen követett adófilozófiája nem a jövedelmeket, hanem a fogyasztást igyekszik megadóztatni” – kommentálja az ötletet Király László György adószakértő, az adóhivatal korábbi elnöke. A rekordalacsony tao mellett Magyarország a brutálisan magas, 27 százalékos forgalmi adóval (áfával) tűnik még ki a nemzetközi mezőnyből. Király szerint az adópolitikai döntést indokolhatja, hogy a fogyasztáson keresztül az eltitkolt jövedelmeket is meg lehet fogni, de az újraelosztási célokat, a progresszivitást sokkal nehezebb az áfában érvényesíteni. A kormány nem is nagyon törekszik erre.
Aláírták
15 plusz 8, 25 plusz 12. Így összegezhető a szakszervezetek, a vállalkozói érdekképviseletek és a kormány november 24-i egyezségének legfontosabb eredménye. A valamennyi fél által aláírt dokumentum értelmében a bruttó minimálbér 2017-ben 15, 2018-ban további 8 százalékkal emelkedik. A legalább középfokú végzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatottak garantált bérminimuma jövőre 25 százalékkal, két év múlva további 12 százalékkal lesz magasabb.
Ezzel párhuzamosan a munkaadók szociális hozzájárulása (szocho) a bruttó bér 27 százalékáról 2017-ben 5 százalékpontos csökkentéssel 22 százalékra, 2018-ban további 2 százalékpontos változtatással 20 százalékra esik. A cégek számára további szocho-csökkentést ígér a kormány, ám ezt már feltételekhez köti. Amennyiben 2017 első három negyedévében a bruttó átlagkereset legalább 11 százalékkal emelkedik az egy évvel korábbihoz képest, 2018-ban plusz 0,5 százalékpontos engedményt kapnak a szocho-ból a vállalatok. 2018 után összesen négy alkalommal még 2-2 százalékpontos járulékcsökkentés jöhet, ha a bruttó reálbérek éves szinten minimum 6 százalékkal nőnek.
Összegszerűen mindez azt jelenti, hogy a minimálbér nettója a jelenlegi 74 ezer forintról jövőre 85 ezerre, 2018-ban 92 ezerre emelkedik. A garantált bérminimumnál még látványosabb a változás, nettó 86 ezer forintról 107 ezer, majd 120 ezer forintra nő az alsó fizetési küszöb. Részben a minimálbéres munkavállalók iránti szolidaritásból írta alá fenntartásai ellenére a megállapodást a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ). Dávid Ferenc főtitkár tájékoztatása szerint ők 2017-re az alsó bérkategóriák 10, illetve 20 százalékos emelését javasolták, és 6 százalékpontos járulékcsökkentést szerettek volna, de a kormány nem engedett.
Kordás László elégedettebb. Mint mondja, szakszervezetének stratégiai célja az volt, hogy a nettó minimálbér 2018-ra érje el az egyfős háztartás létminimumát (a tisztes megélhetésnek és a munkaerő újratermelésének a költségét). A statisztikai hivatal idén már nem közölte a létminimum összegét, de a Kordásék saját számításából adódó 88 ezer forint a minimálbér és a bérminimum nettóját is meghaladta. A szakszervezet szerint a 2018-ban várható 90-92 ezer forint körüli létminimum nagyjából megegyezik majd a megemelt nettó minimálbérrel. A munkavállalók eredeti, tavaly ismertetett javaslata ugyanezt a célt három év alatt érte volna el. Kordás László tájékoztatása szerint a minimálbér évi 9 százalékos emelésével számoltak három éven keresztül, és a jelenlegi 15 százalékos szintről 9 százalékra csökkentették volna a személyi jövedelemadót (szja). „Az elnyújtott béremelés a nehezebb helyzetben lévő cégeknek jelentett volna könnyebbséget, az szja-csökkentés pedig garantálta volna, hogy a magasabb fizetési kategóriákban is emelkednek a bérek” – magyarázza.
Bár az 5 (majd 2 vagy 2,5) százalékpontos szocho-csökkentés a segédmunkástól kezdve a vezérigazgatóig mindenkit érint, a bérminimumnál magasabb szinteken valójában a munkáltató dönti el, hogy a könnyítést „átadja-e” a dolgozóknak a nettó bérben. Erre ösztönzi a cégeket az átlagos béremelkedéshez kötött további szocho-csökkentés és az alulról jövő bérnyomás. Ám azok a munkaadók, akik a minimálbér-emelést is nehezen gazdálkodják ki, nyilván a lehető legkevesebb pluszt kínálják majd a jobb fizetésűeknek. A szakszervezeti elnök szerint a központi megállapodás után a munkahelyeken folytatódhat a bérharc, előre borítékolható feszültségekkel.
Kiszorító hatás
Hagyományosan nem túl jó a minimálbér-emelés közgazdaságtani megítélése. „Legalább két éve elindult egy béremelési hullám Magyarországon, az idei első három negyedévben 7 százalékkal nőttek a nettó bérek a versenyszférában. Kérdés, hogy ezt az egészséges piaci folyamatot van-e értelme ilyen hirtelen és brutális kormányzati lépéssel tovább erőltetni” – véli Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója. Palócz szerint a megemelt bérek sem elég magasak az elvándorlás megállítására, a munkaerőhiány orvoslására, egyes vállalkozások azonban képtelenek lesznek kitermelni a növekvő költségeket. Ezzel szemben Pogátsa Zoltán közgazdász, a minimálbér-emelés egyik hazai híve úgy látja, az átlagkeresetek eddigi növekedése nem volt érdemi hatással a minimálbérekre, és pusztán méltányossági szempontból is elfogadhatatlan, hogy több mint egymillió ember a létminimum szintje alatt él a keresetéből.
Az intézkedéscsomag legnagyobb veszélye, hogy megemeli az alacsonyan képzett munkaerő költségét, így csökkentheti e réteg foglalkoztatottságát. A szocho-csökkentés ugyanis közel sem kompenzálja a minimálbér-emelést, sőt az alacsony kereseti kategóriákban a nettó bér mellett az adó mértéke is nő. A nettó minimálbér 2018-ra 18 ezer forinttal, a garantált bérminimum 34 ezer forinttal emelkedik, azonban számításaink szerint a cég összköltsége egy munkás után 25 ezer, illetve 53 ezer forinttal lesz magasabb, ha 2018-ban a 2 százalékpontos járulékcsökkentés forgatókönyve valósul meg. Azaz a költségvetés is többet kap a legalacsonyabban fizetett munkavállalók után, jóllehet Magyarországon már ma is kirívóan magas az alacsony keresetek adóterhe.
„Ez egy relatív csapás a hazai tulajdonú kis- és középvállalati szektorra, ahol a multikénál sokkal magasabb a minimálbér és bérminimum közelében foglalkoztatottak aránya” – mondja Palócz Éva. Idővel a piaci folyamatok által diktált béremelés is kikényszerítené, hogy a munkavállalók a versenyképesebb cégek felé áramoljanak, az adminisztratív intézkedések hatására azonban olyan kisvállalkozások is elbocsátásokra vagy bezárásra kényszerülhetnek, amelyek fenn tudnának maradni, ha lenne idejük az alkalmazkodásra. Palócz úgy látja, főleg a textiliparban, a papíripar egyes ágazataiban lehet probléma, és bár a statisztikák szerint sok a betöltetlen álláshely az országban, kérdés, hogy a munka nélkül maradtakat mennyire hatékonyan lehet majd átképezni. Dávid Ferenc szerint a kiskereskedelemben, a vendéglátásban, az agráriumban, a feldolgozóipar egyes területein működő kisebb cégeknél a minimálbéres dolgozók aránya elérheti a 30-35 százalékot is. Náluk a járulékcsökkentés már nem kompenzálja az erőltetett béremelést, így elbocsátásokra vagy a fekete- és szürkegazdaságba kényszerülhetnek.
Pogátsa Zoltánt nem győzik meg a minimálbér-emelés „kiszorító hatásáról” értekező közgazdászok. Szerinte ha nincs központi vagy iparági megállapodás a minimális fizetésről, akkor a cégek egy része továbbra is hajlamos lesz a termelékenység helyett az alacsony bérekkel versenyezni. „A hazai tulajdonú cégek termelékenysége ma sokkal alacsonyabb, mint a multiké. Ez a lépés őket is a racionális gazdálkodás felé terelheti” – mondja. Biztosan lesznek cégek, amelyek nem tudják kitermelni a megnövekedett bérköltségeket, de ezek arányát kutatások híján lehetetlen előre megmondani. Pogátsa szerint az első Orbán-kormány radikális minimálbér-emelése (ekkor 25 500 forintról 40 ezer, majd 50 ezer forintra emelkedett a minimálbér) 10-20 ezer állásvesztéssel járt, ami a 4 milliós munkaerőpiacon elhanyagolható. Kertesi Gábor és Köllő János tanulmánya arra jutott, hogy a 2001-es emelés hatására az 5–20 fős kisvállalkozásoknál legalább 3,5 százalékkal csökkent a foglalkoztatás, a minimálbéresek kétszer akkora valószínűséggel veszítették el állásukat, mint a kicsivel jobban keresők, és érezhetően romlottak a munkanélküliek elhelyezkedési esélyei is.
Vonzó hatás
Király László György egy további momentumra hívja fel a figyelmünket, ami tompíthatja a minimálbér-emelés foglalkoztatási hatásait. Bár szakszervezeti becslések szerint 900 ezer és 1,1 millió közötti munkavállaló kap minimálbért vagy garantált bérminimumot, valójában jelentős részük „álminimálbéres” lehet, aki a hivatalos fizetésén felül „zsebbe” is kap valamennyit. A jelenség pontos elterjedtségét nem ismerjük, a legutóbbi magyar kutatás 2006-os adatok alapján azt találta, hogy a minimálbéresek 47,5 százaléka kap adózatlan „szürke” jövedelmet, átlagosan 95 ezer forintot. Király úgy látja, a hivatalosan bérminimumra bejelentett szakmunkások átlagosan ma is 110–140 ezer forint között keresnek nettóban, így a bérminimum meglódulása csak egy részüknél eredményez majd tényleges fizetésemelést. Biztosan növekszik ugyanakkor a sok (ál)minimálbérest foglalkoztató cégek adóterhe, és ez Király szerint is okozhat problémákat, „mert bármely költségelem hirtelen 15–20 százalékos emelkedését nehezen bírják a kisvállalatok”.
Ezért különösen visszás, hogy a kormány a nyereségadó egykulcsossá tételével szintén azoknak a nagyobb cégeknek kedvez, amelyeknek a minimálbér-emelés eleve nem akkora gond. A tao kulcsa jelenleg 500 millió forintos adóalapig 10 százalékos, a fölött 19 százalékos. Jövőre ez alakulna át egységes 9 százalékos rendszerré, ami messze a legalacsonyabb általános kulcs az egész EU-ban, még az agresszív adóversenyzési intézkedéseiről ismert Írországban is 12,5 százalékos a nyereségadó. Király László György szerint ez konfliktusokhoz vezethet az unió fejlettebb tagállamaival, amelyek nem nézik jó szemmel, hogy miután fejlesztési forrásokkal támogatják az újonnan csatlakozókat, azok az alacsony adókkal a befektetőiket is elszívják. Elméletben arra is számíthat a kormány, hogy az alacsony adókulcs miatt a multik nem valós tevékenységüket, csupán a nyereségüket csoportosítják majd Magyarországra. Igaz, ezeket az adóelkerülési technikákat „a német, francia, spanyol, osztrák adóhatóság árgus szemekkel fogja figyelni”.
A taocsökkentés további furcsasága, hogy azt a konzultációs fórumon senki sem kérte a kormánytól, a vállalkozói képviseletek is jobban örültek volna plusz 1,5–2 százalékpontos járulékcsökkentésnek. Körülbelül ennyi jött volna ki abból a 145 milliárd forintból, amennyibe Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerint az egykulcsosítás kerül a költségvetésnek. Kordás László szerint az egyeztetéseken csak azután került elő ez a kérdéskör, hogy Orbán Viktor november közepén egy digitális fórumon már bejelentette az adócsökkentést. Ami a körülbelül félmillió magyarországi vállalatból mindössze 1100–1300-at érint, ha hihetünk az érdekképviseletek adatainak. A kis nyereségű cégeknél a nyereségadó 1 százalékpontos mérséklése szinte észrevehetetlen lesz. Palócz Éva szerint a nagyoknál sem lesz igazán érdemi a hatás, mert jellemzően eddig is igénybe tudtak venni különböző adókedvezményeket. A Kopint-Tárki igazgatója a taocsökkentést inkább szimbolikus lépésnek tartja. „A kormány azt akarja üzenni, hogy javul a versenyképesség, befektetőbarátabb lesz az ország. Pedig egy befektetésnél a nyereségadó mértéke csak egy a 10–20 mérlegelendő szempont közül” – mondja.
Egy másik fontos szempont lehet a gazdaságpolitika kiszámíthatósága. Amin aligha javít, hogy a bérmegállapodást hosszú hónapokkal a 2017-es költségvetés elfogadása után kötötték meg. Korábban a Magyar Idők ismertetett egy kormányzati háttérszámítást, mely szerint a minimálbér-emelés és az akkori tervek szerint még 4 plusz 2 százalékpontos járulékcsökkentés a 2017-es költségvetést 15 milliárd forinttal terheli meg, 2018-ban nullszaldót eredményez. Ez az elemzés azonban nem kalkulált a taocsökkentés 145 milliárdos hatásával. Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet vezetője szerint, ha a kormány nem számol egy nagy multi „vagy általában a nemzetközi adóelkerülő cégek idecsábításával, a jelenleg ismert számok szerint az adócsökkentésnek nincs tere a költségvetésben”.
