A KSH múlt héten közölt adatai szerint három éve nem voltak ilyen magas a munkanélküliek aránya, a hivatal számításai szerint április-június között átlagosan 214 ezren voltak munkanélküliek, miközben a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat közlése szerint a nyilvántartott álláskeresők száma június végére már a 380 ezer főt közelítette.
A csütörtökön az újságárusokhoz kerülő Magyar Narancsban a munkanélküliség gyors emelkedéséről, a járvány munkapiaci hatásairól Kónya István közgazdászt, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársát kérdeztük.
Részet az interjúból:
MN: Orbán Viktor más számokkal dobálózik, május végén 173 ezer emberről beszélt, aki állítása szerint jelezte, hogy elvesztette a munkáját, július elején pedig azt mondta, hogy „a járvány alatt összesen 130 ezer fővel csökkent a dolgozók száma”. Ő honnan szedhette ezeket a számokat?
KI: A 130 ezres szám az, amennyivel többen kerestek állást 2020 júniusában 2019 júniusához képest. A havi, vagy akár negyedéves adatok között is van változás, de ennek az úgynevezett szezonalitás az oka, mert anélkül is változhatnak az adatok, hogy bármi fundamentális dolog történne. A mezőgazdaságban ez nyilvánvaló, de a nemzetgazdaságra is igaz. A 130 ezres szám azt mutatja, hogy 2019 júniusához képest ennyivel több a regisztrált álláskeresők száma. A másik oldal viszont a foglalkoztatottak száma, ahol a munkaerő-felmérésen alapuló adatokból az látszik, hogy áprilisban volt a legnagyobb esés, de tulajdonképpen már júniusban elkezdett visszabővülni a foglalkoztatás. Az előző év azonos időszakához képest áprilisban 150 ezerrel dolgoztak kevesebben, júniusban viszont már csak 65 ezres volt a csökkenés, tehát már javul a helyzet. Van azonban egy harmadik adat is, egy intézményi statisztika, amit szintén a KSH készít, és amelynél a vállalatokat kérdezik a foglalkoztatottjaik számáról, de csak a legalább 5 fős vállalatok szerepelnek a mintában. Eszerint 2020 májusában 2019 májusához képest 250 ezer fős a csökkenés, míg ha a teljes munkaidőben foglalkoztatottakat nézzük, akkor már majdnem 350 ezres, miközben van egy 100 ezres növekedés a részmunkaidős foglalkoztatottak között. Tehát nagyjából az egyharmaduk részmunkaidőbe ment át. Hogy miért van különbség a különböző adatok között, azon csak spekulálni lehet, például lehet, hogy a vállalatoktól elküldöttek elmentek egy kisebb vállalkozásba.
MN: Akkor mit lehet mondani, körülbelül hányan veszthették el a munkájukat a járvány miatt?
KI: Ha az alkalmazottakra koncentrálunk, akkor az intézményi felmérés elég jó mérce, és akkor 250 ezer fő az, aki teljesen elvesztette, és 100 ezer körüli, aki valószínűleg nem teljesen önszántából részmunkaidőssé vált. Hogy ebben mennyi a kormány munkavédelmi akciótervének szerepe, azt nem tudjuk, pedig jó lenne tudni, hogy mennyi az a munka, ami azért maradt meg, mert a cégek éltek a támogatási lehetőségekkel. A munkanélküliek száma még nem csökken, hanem nő, de a foglalkoztatottak száma elkezdett emelkedni, bár még mindig nem érte el a válság előtti szintet.
MN: Mennyire volt reális a válság előtti alacsony munkanélküliségi arány Magyarországon?
KI: Voltak jelei annak, hogy ez nem teljesen fenntartható, például a nagyon gyors bérnövekedés. Alap közgazdasági összefüggés a kereslet-kínálat viszonya, ezt a munkapiacra is lehet valamilyen szinten vonatkoztatni, tehát ha általában munkaerőhiány van, akkor nőnek a bérek. Minél jobban nőnek a bérek, az egyre inkább utal arra, hogy úgymond feszes a munkaerőpiac, ami azt jelenti, hogy nagy a munkaerőhiány. Előbb-utóbb viszont meg szokott fordulni a trend. A magyar gazdaság nagyon gyorsan növekedett az elmúlt két-három évben, és jellemző, hogy amikor gyors a növekedés, akkor az együtt jár a foglalkoztatás gyors bővülésével, a munkanélküliség gyors csökkenésével is. A magyar szakmában konszenzus van arról, hogy a válság előtti, körülbelül 5 százalékos növekedési szint nem volt fenntartható, egy ciklikus visszaesés a covidválság nélkül is várható volt. 3,2 százalék körül volt a munkanélküliségi ráta, ez egy nagyon kifeszített állapot. 4-5 százalék körül fenntarthatóbb lett volna a szint, de ez nehezen megbecsülhető. A mostani 4 százalék feletti adat igazából még bőven belefér, ebben még semmi drámai nincs. Kicsit gyorsabban zajlott le a változás, mint a járvány nélkül, de ezek a számok még nem vészesek egyáltalán.
MN: Lehet elhúzódó válságra számítani, vagy ha a járványhelyzet rendeződik, akkor visszaáll az eredeti szintje a gazdaságnak és a foglalkoztatásnak?
KI: A kérdés nem is annyira kvalitatív, mint inkább kvantitatív, hogy mennyire lesz elhúzódó válság.
Az interjú teljes egészében olvasható a Magyar Narancs friss, csütörtöki számában!
Magyar Narancs
Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?
