A tücskök vagy maguktól támadtak, vagy felbérelte őket a titkosszolgálat

  • Hraskó Gábor
  • 2019. január 24.

Hamis dilemma

A média által Havanna-szindrómának elnevezett „betegség” már a Kínában, sőt az Üzbegisztánban dolgozó amerikai diplomatákat is megtámadta.

Ugye emlékszünk még arra, hogy szinte pont egy évvel ezelőtt komoly diplomáciai vita kerekedett az USA és Kuba között, mikor a szigetország titkosszolgálata pszichológiai-akusztikus fegyverekkel megtámadta az amerikai nagykövetség dolgozóit, akik közül többek egészségügyi károsodásokat szenvedtek?

De történt-e egyáltalán támadás?

Kaptam én hideget és meleget is, amikor arról írtam, hogy a legvalószínűbb magyarázat az, hogy tömeghisztéria a legjobb magyarázat. Mert ugyebár...

  • hogyan merem én megkérdőjelezni, hogy tényleg egészségügyi károsodást szenvedtek a dolgozók (nem kérdőjelezem meg);

  • nem fogom fel, hogy nem egyedi esetről, hanem több dolgozóról van szó (de, értettem)?

Éppen ilyen a tömeghisztéria betegség, amiről a Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyve (DSM-IV) ezt írja:

Betegségjelek és -tünetek gyors terjedése, amely összetartozó csoport egyedeit érinti, idegrendszeri zavart, funkciók felerősödését, kiesését, megváltozását okozza, de amelyeknél a felmerülő akaratlan fizikai panaszok szervi okai nem meghatározhatók.”

Részletek minderről a múltkori cikkemben. Ami miatt újra előhozakodok az üggyel az, hogy úgy tűnik, megkerült a bűnös!

Mielőtt lelőnénk a poént, hallgassuk meg újból a sokat idézett felvételt, amin az állítólagos akusztikus támadás hangja hallható, és amit a nagykövetség dolgozói vettek fel. Vigyázz a hangerőbeállításal, tényleg zavaró:

Kicsit hangoskodjunk, azaz elemezzük ezt a hangot! A legerősebb komponens egy 7KHz, azaz 7000 Hertzes alapfrekvencia. Ez úgy egy oktávval magasabb, mint a zongora legmagasabb hangja. Magam is meglepődtem, de amikor Google barátomnak beírtam, hogy „7 Khz”, akkor szépen kiadott egy YouTube felvételt egy 7000 Hertzes szinuszos audio jel mintáról. (Vigyázz, hangos lesz4)

Ha még van itt velem valaki és nem fordult le a székről komoly halláskárosulással, akkor észreveheti, hogy a kubai hang nem simán ez a 7 KHz-es hangfolyam, hanem rá van „ültetve” egy jóval lassabb, 180 Hz-es (azaz másodpercenként 180 hullámú) jel. Ez önmagában jó mély, és már nem is csodálkozom, hogy persze a Google segítségével ilyet is találok.

Na, ha ezt a kettőt összekeverjük, akkor szinte pontosan megkapjuk a kubai támadás hangját. Ezt így én nem találtam meg a Google-on, de szerencsére Alexander L. Stubbs és Fernando Montealegre zoológusok igen. Fülvédőket fel, és hallgassuk itt: Bzzzzzzzzzzzz…

No, de hol is találták meg ezt a hangot? Az Észak-Amerika éneklő rovarai nevű honlapon. Azon belül is egy helyi tücsökfaj oldalán: Indies short-tailed cricket. A két kutató az eredményt le is közölte egy cikkben (teljes cikk itt), amelyben megnézhetjük a tücsökhang pontos spektrumának ábráját is összehasonlítva a kubai nagykövetségen rögzítettével. A hasonlóság – pontosabban egyezés – letagadhatatlan.

Szóval a diplomaták tücsköt hallottak.

Hogy attól lettek-e a tüneteik, az kérdéses. Mindenesetre az eddigi egyetlen „bizonyíték” nem titkosszolgálati akcióra utal. Még mindig fennáll persze az a lehetőség, hogy az amerikai nagykövetség dolgozóit a kubai titkosszolgálat által felbérelt tücskök támadták meg.

false

Ha eddig valaki lesöpörte az asztalról a tömeghisztéria magyarázatot, az ezek után kicsit szerényebb lehetne. Értem én, hogy nehéz azt hinni, hogy amúgy épeszű emberekkel megtörténhet ilyesmi. Azért nehéz, mert akkor be kellene látnunk, hogy mindez mi magunkkal is megtörténhet.

Ez nagyon fájdalmas az egonknak, ezért aztán inkább tagadjuk a lehetőséget.

Ha most hasonló eseményekről a világ más területeiről is érkeznének híradások, akkor az vajon az összeesküvéselmélet-hívők vagy a rovarászok hitelét erősítené?

Nos, a média által Havanna-szindrómának elnevezett „betegség” már a Kínában, sőt az Üzbegisztánban dolgozó amerikai diplomatákat is megtámadta.

Kíváncsi vagyok, hogy az amerikaiak hírszerzőkkel, haditengerészekkel, pszichiáterekkel vagy biológusokkal fogják-e megerősíteni a világ különböző pontjain levő diplomáciai testületeiket.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.