Rendszeresen perrel fenyegetnek, pedig csak a tudományos igazságot keresem

  • Hraskó Gábor
  • 2018.11.19 14:15

Hamis dilemma

Tudomány és jó hírnév: a bíróság elismeri a tudományos igazság keresését közérdekként?

Néha felteszem magamnak a kérdést: tényleg kell ez nekem? Például amikor ilyen leveleket kapok:

„Szakállas and Brother Ügyvédi Iroda” – uhh, a gyomrom görcsbe is rándult, de tényleg.

„Tárgy: Felszólítás” – ennek fele sem tréfa!

„Tisztelt Hraskó Gábor Főszerkesztő Úr!” – kaptam én már doktori fokozatot is ilyen módon párszor, de néha eltalálják, hogy a Szkeptikus Társaság elnöke vagyok.

„Alulírott Dr. Szakállas Tihamér ügyvéd, mint a Bio Cuccot Mindenkinek Zártkörű Részvénytársaság (székhelye: blablabla, a továbbiakban: ’Ügyfél’) csatolt meghatalmazás alapján eljáró jogi képviselő, az alábbiakat hozom szíves tudomására” – Itt jön majd a lényegi rész, majd aztán ezzel zárul a levél: „Tájékoztatjuk továbbá, hogy amennyiben kérésünknek nem tesztnek eleget, igényét Ügyfelem jogi úton fogja érvényesíteni Önökkel szemben”.

Mi is az a feltételezett bűn, amit én, a társaság valamelyik tagja, esetleg egy közösségimédia-oldalunk fantázianéven regisztrált látogatója elkövetett? „Ügyfelem jó hírnevének csorbítása” – olvasható ki legtöbbször a bonyolult jogi nyelven megírt dokumentumból, általában behivatkozva a releváns 78.§ bekezdést a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényből:

„(1) A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jó hírnév védelmére is. (2) A jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel”.

Ha jól értelmezem, valaki jó hírnevét becsületsértéssel vagy rágalmazással csorbíthatja az elkövető. Jogi értelemben a becsület a természetes vagy jogi személyről a környezetében, a társadalomban kialakult kedvező értékítéletet jelenti. De mi van akkor, ha áttekintve a tudományos szakirodalmat, a tudományos ismeretek mai állását azt látjuk, hogy az ügyfél hírneve – és nemritkán ehhez kapcsolódó üzleti pozíciója – nem megalapozott tudományos állításokon vagy hamis színben feltüntetetteken alapul.

A tudományos érvekkel folytatott vita lehet-e a fenti jogi értelemben sértő, csorbíthatja-e a vitapartner jó hírnevét?

false


Ha például egy biorezonanciás egészségfelméréssel foglalkozó céggel kapcsolatban arról írok, hogy a műszer hatékonysága tudományosan nem bizonyított, valamint, hogy annak működési hatásmechanizmusa nem csak hogy nem ismert, de az arról szóló feltételezések ellentétesek a tudomány ismereteivel, akkor az hitelrontás? Ha az azt reklámozó, használó orvost név szerint megemlítem, akkor az a jó hírnév sérelme, becsületsértés, rágalmazás?

A laikus ember – magam is persze az vagyok ebben a jogi témában – teljesen összezavarodik a fogalmak és definícióik között. Idézek a Büntető Törvénykönyv (BTK) A valóság bizonyítása című fejezetéből:

229. § (1) A 226-228. §-ban meghatározott bűncselekmény miatt nem büntethető az elkövető, ha a becsület csorbítására alkalmas tény valónak bizonyul.

(2) A valóság bizonyításának akkor van helye, ha a tény állítását, híresztelését, illetve az arra közvetlenül utaló kifejezés használatát a közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta.

Mindez tényleg az, aminek látszik! Megbízhatónak tűnő jogi értelmezés szerint nem vagyok védett a rágalmazás vétségének elkövetése ellen csupán azzal, hogy kritikám valós tényeken alapul. Ugyanis ezt nem feltétlenül veszi a bíróság figyelembe (kiemelés tőlem):

„A bíróság megvizsgálja, hogy a tényállítására vonatkozóan a közérdek vagy jogos magánérdek fenn állt-e. Amennyiben azt állapítja meg, hogy nem állt fenn, úgy a valós tények állítása ellenére is megvalósul a rágalmazás. Amennyiben fenn állt, lehetőséget biztosít az elkövetőnek arra, hogy bebizonyítsa, amit állított valós volt. Ha az elkövető az állításának valódiságát bebizonyítani nem tudja, a bíróság a rágalmazás elkövetésében marasztalja.”

Egy tudományos témájú vitafórumon vagy blogban tudományos megközelítéssel tárgyalt kritikáról ki és hogyan állapítja meg, hogy az milyen érdekből történt? Az embernek az az érzése, hogy egy tudományos konferencián történő teljesen hasonló vita nem eredményezne feljelentést vagy azzal való fenyegetést. Hasonlóan biztonságosnak tűnik egy tudományos szaklapban való publikálás. De mit tegyünk manapság, amikor egyre inkább a közösségi média a tere az ilyen témák megvitatásának?

Tíz évvel ezelőtt komoly hír volt, hogy a Brit Kiropraktikai Társaság hitelrontás vádjával beperelte a brit fizikus, tudományos ismeretterjesztő Simon Singh-t. Singh, akinek több könyve magyarul is megjelent, a Guardianban azt állította, hogy a kiropraktikai kezelések hatékonyságáról nincsenek tudományos bizonyítékok és szóvá tette, hogy ennek ellenére a Brit Kiropraktikai Társaság asszisztál ahhoz, hogy tagjai mindenféle egészségügyi állításokkal reklámozzák tevékenységüket. A per elképesztő pénzébe került a tudománynépszerűsítőnek, és költségeit akkor sem tudta teljes egészében visszakapni, amikor hosszú idő után a kiropraktőrök visszavonulni kényszerültek.

false

 

Fotó: CC Duke83

 

Az ilyen perek – vagy az azzal való fenyegetések – célja sokszor nem is az, hogy végül megállapítást nyerjen a hitelrontás, rágalmazás jogi tényállásának megállapítása, hanem inkább az, hogy a kritikát megfogalmazó a költségektől, jogi következményektől elrettenve visszavonja állítását és a továbbiakban ne piszkálja az igazság keresésével a felperes érdekeit. Eredetileg ezt a módszert a politika használta a hangoskodók elhallgattatására. Amerikában, ahol az ipar érdekeit védő politika ezt elsősorban a környezetvédők ellen használta, külön nevet is alkottak erre a galád módszerre: strategic lawsuit against public participation (stratégiai per társadalmi részvétel ellen). Angol rövidítése - SLAPP - összecseng a pofon szóval.

Egy hitelrontási per természetesen lehet jogos is! Csak akkor SLAPP, ha a felperes valójában nem az igazság kiderítésére használja, hanem az ellenfél elrettentésére.

Elég nehéz nem észrevenni az olyan jogi eszközökkel való hasonlatosságot, amelyeket például a mai magyar hatalom is használni igyekszik ellenfelei elhallgattatására. A Norvég Alap pénzforrásainak elosztásában résztvevő civil szervezetek elleni jogi procedúra, vagy az ellenzékhez kötődő egyes személyek hosszas előzetesben tartása sem azt sugallja, hogy ténylegesen az igazság kiderítése lenne a cél. Viszont ezek is alkalmasak arra, amire a SLAPP:

a civil közösség elriasztására attól, hogy aktívan részt vegyen a társadalmi ügyek alakításában.

A cikkünkben tárgyalt esetekben nem a politikai hatalom jelenik meg erővel fenyegetve, hanem általában olyan cégek, amelyek pénzügyi tekintetben jóval erősebbek, mint egy magányos kritikus vagy mint egy fogyasztóvédelmi és tudományos ismeretterjesztő munkát végző civil szervezet. Nem állítom persze, hogy a közösségi médián levő platformjainkon minden hozzászóló gondosan ügyel arra, hogy érvelésében a tudományosan tárgyalható kérdésre koncentráljon és kerülje el a személyeskedést, a vádaskodást, bizonyítékok nélküli összeesküvés-elmélet gyártást. Igyekszünk ezt kontrollálni, de aki ismeri a közösségi médiát, az tudja, hogy ez praktikusan lehetetlen.

Ha mindehhez hozzávesszük, hogy még a korrekt tudományos stílusú cikkek, hozzászólások írói is kerülhetnek ilyen jogi procedúra elé, akkor megérezhetjük, hogy a helyzet eléggé beláthatatlan.

Az eljáró ügyvéd felszólító levelében általában az ügyféléről szóló teljes cikk, vitafórum téma vagy egy adott hozzászólás tartalmának törlését kéri – mit kéri, követeli. Én ilyenkor maximálisan együttműködő szoktam lenni, hiszen megvan az esélye annak, hogy tényleg téves tényekre alapoztuk a kritikánkat. Jelzem, hogy a teljes témát nem töröljük, de kérem azoknak a konkrét állításoknak a megadását, amelyek nem valós tényeken alapszanak, hogy korrigálhassuk, esetleg kimoderálhassuk azokat. Itt általában megáll a levelezés. Ez is azt bizonyítja, hogy a felperes a jogi úttal való fenyegetést nem az igazság tisztázása, hanem a kritikus hangok elhallgattatása céljából alkalmazta.

Simon Singh említett ügyével kapcsolatban a Sense About Science nevű brit civilszervezet belevágott a kirívóan igazságtalan szigetországi hitelrontásiper-szabályozás megreformálását előirányzó kampányába: „Ki a hitelrontási perekkel a tudományból”. A kezdeményezés sikeres volt, a britek elkezdték a SLAPP akciókat maximálisan lehetővé tevő régi jogi szabályozás megváltoztatását.

Közben az USA egyre több államában is SLAPP-ellenes eljárásokat vezetnek be, bár nemzeti szintű szabályzás még nincs. Az ilyen eljárás alapján a jogi hatóságoknak lehetőségük van a költséges bírósági eljárás megkezdése előtt felmérni, hogy a felperesnek tényleg van-e elvi lehetősége igaza bizonyítására, vagy csupán kritikusa megfélemlítésére használná a pert abban bízva, hogy az majd végül feladja, visszavonja kritikáját és békén hagyja a céget a jövőben. SLAPP gyanú esetén a jogi hatóságok rövid úton elutasíthatják a felperes indítványát.

false

 

A bíróságok bevonása a tudományos kérdések eldöntésébe kétélű fegyver. Ha a SLAPP-hoz hasonló alkalmazásra gondolok, akkor azt kívánom, hogy a bíróságok maradjanak távol ettől a területtől. Ugyanakkor érintett személyek, fogyasztóvédelemmel (is) foglalkozó civil szervezetek jogosan fordulhatnak bírósághoz, ha úgy látják, hogy egy cég vagy személy tudományosan igazolható módon hamis állításokkal reklámozza szolgáltatásait vagy termékeit.

Ilyenkor az a látszat, mintha a bíróság döntene tudományos kérdésekben, pedig nem erről van szó. A bíróság mindössze összeveti a tudomány által igazolt állításokat azzal, amit a forgalmazó, gyártó állít. Ilyen esetekkel nemcsak a bíróságok, hanem a Gazdasági Versenyhivatal is foglalkozik, hiszen egy hamis állítással az egyik piaci résztvevő jogtalanul, nem megérdemelten tud versenytársaival szemben előnyre tenni szert.

A személyiségi jogok, a jó hírnév védelme persze nagyon fontos! Az olyan vitakultúra kialakítása, amely mindezt maximálisan figyelembe veszi, de közben nem akadályozza meg a vitatkozást, kritikát, elképesztően fontos lenne. Gyakorlatilag lehetetlen olyan jogi környezetet kialakítani, amelyben mind a személyiségi jogok védelmének, mind az igazság feltárásának, a szabad véleménynyilvánításnak a lehetősége teljes egyértelműséggel van szabályozva.

Eközben a világban egyre inkább azt látjuk, hogy egyrészt következmények nélkül elhangozhatnak jó hírnevet sértő állítások, másrészt a kritikát gondosan megfogalmazó is kerülhet nagyon nehéz jogi helyzetbe.

Fő megfontolnivaló magamnak: annak átgondolása, hogy adott esetben a tudományos igazság keresését, az ezzel kapcsolatos kritikáimat a bíróság közérdekként el fogja-e ismerni. Minden cikkem megjelenése előtt konzultáljak jogásszal?

Neked ajánljuk