A rejtőzködő milliárdos, aki elhozta nekünk Trumpot és a Brexitet

  • Urfi Péter
  • 2017. május 14.

A hét cikke

Robert Mercernek a rengeteg pénze mellett egy bárhol bevethető, adatelemzésre építő kampánygépezete is van. És ezt a jobboldali populizmus támogatására használja.

Fél évvel ezelőtt, a karácsonyi lapszámba Rév István írt nagy publicisztikát a "politika haláláról", amelyet a big data hozhat el. Vagyis - nagyon leegyszerűsítve - az a módszer, amellyel külön erre szakosodott cégek összegyűjtik az adatainkat, és így személyre szabott kampányüzenetekkel tudnak befolyásolni minket. A cikk nagy része a Cambridge Analyticáról szól, amely azt állítja, hogy 230 millió amerikai választóról rendelkezik egyenként 3000-5000 adattal – demográfiai, jövedelmi, pénzügyi adatokkal, információval a hiteltörlesztésről, a vásárlási szokásokról, a vallási hovatartozásról, a politikai, ideológiai elkötelezettségről, az egészségi állapotról, a választási hajlandóságról, a lakhatásról, az egyes választók hobbijáról, ízléséről, és vélhetőleg szexuális szokásairól is. A Cambridge Analytica (CA) dolgozott Trumpnak és az egyik Brexit-kampánynak is - és nem túlzás azt gondolni, hogy a működésük nagyban befolyásolhatja a közeljövő választásait szerte a világban. (A CA igazgatójának előadása elég meggyőző a saját hatékonyságukat illetően.)

De a Guardian cikke egy másik történetet is elmond: Robert Mercerét.

The great British Brexit robbery: how our democracy was hijacked

"The connectivity that is the heart of globalisation can be exploited by states with hostile intent to further their aims.[...] The risks at stake are profound and represent a fundamental threat to our sovereignty." Alex Younger, head of MI6, December, 2016 "It's not MI6's job to warn of internal threats.

A zseniális informatikusnak leírt Mercer az egyik legnagyobb hedge fund vezetője. Nyilvános szereplései nagyon ritkák, a sajtónak pedig soha nem nyilatkozik. Soha semmilyen politikai tisztséget nem viselt. Mégsem túlzás az USA egyik legbefolyásosabb emberének nevezni.

Mercer régóta az alt-right, vagyis az újgenerációs szélsőjobb fő szponzora, aki a különféle non-profit szervezetek mellett főleg a sajtóba fektetett. Ő finanszírozta a marginális dühöngőből az egyik legnépszerűbb híroldallá fejlődő Breitbartot is. A 2016-os kampányban először Ted Cruzt támogatta, de annak kiesése után Trump mellé állt. Vagy talán inkább mögé: nem csak ő volt a fő szponzora a kampányának, hanem a pénzzel együtt a két új kampányfőnök, a Breitbartot vezető Steve Bannon és a Mercer egyik kampányfinanszírozó alapját kezelő Kellyanne Conway is tőle érkezett. Ők ketten a Fehér Házban is vezető pozíciót kaptak. A Cambridge Analytica követte Mercer pénzét: először Cruz kampányát menedzselte, majd Trumpét.

A Guardian szerződéseket és névtelen forrásokat egyaránt felhasználó, nagyon alapos cikkéből pedig az is kiderül, hogy - bár ezt mindenki tagadja - a CA dolgozott mindkét nagy Brexit-párti kampánynak. A Leave.EU és a Vote Leave a felszínen fúrta egymást, és a törvények is tiltották az együttműködésüket, de most kiderült, hogy a kampánypénzeik nagy részét egyaránt a CA egyik alvállalkozásánál költötték el. Maga a CA pedig ingyen "segített" a Leave.EU-nak - a kommunikációs igazgatójuk szerint azért, mert Mercer és Farage régi jó barátok.

És ezen a ponton elkezd átalakulni a történet. Nem arról van már szó, hogy egy újító megoldásokat használó cég besegít egy-egy kampányba és ezzel érdemben befolyásol választásokat. Hanem arról, hogy ha Robert Mercernek megtetszik egy ügy, akkor a végtelen mennyiségű pénzével és a big data cégeivel el tud dönteni egy választást. Nem ő irányítja a jelölteket, de a kiválasztottjait győzelemre tudja segíteni.

A brit hatóságok több vonatkozó vizsgálatot is indítottak, de nem valószínű, hogy a közelgő választások előtt eredményre jutnának. A következő kérdés pedig nyilván az: kinek akar még segíteni Mercer?

 

További olvasnivalók

Az FBI igazgatójának kirúgása történelmi kontextusban (New Yorker)

A lakástulajdon és a vagyoni egyenlőtlenségek összefüggései (New York Times Magazine)

Applikációk menekülteknek (Atlantic)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.