A háborús veterán, a magyarcsináló és a cserejátékos – Tébolyult nyilatkozatok hete

  • narancs.hu
  • 2014. december 28.

Hírnarancs

Karácsonyunk békésen, nyugodtan telt, még egy nagyobbacska karácsonyfatűzről sem tudunk beszámolni. Csak állami és egyházi vezetőink szájkaratéztak. Tök értelmetlen álhírek jönnek.

Kövér László, a IV. világháborús veterán

Az idei karácsony csúcsdísze kétségkívül a nagy bajuszú házelnök volt. A Magyar Hírlapnak adott interjúban a félelmeiről beszélt lefegyverző őszinteséggel a Fidesz egyik névleges vezetője. Kövér nem fél Amerikától, de fél egy új SZDSZ eljövetelétől, nem fél a románokkal, szlovákokkal barátkozni, de nagyon fél Lázár Jánostól. Mármost szép dolog az őszinteség, de a IV. világháború emlegetése eddig még csak Szaniszló Ferencnek állt jól ebben a tájhazában – ő ellenben heti (reklámmal együtt) egy órában osztotta meg derűs összeesküvés-elméleteit a lakosság távkapcsolója útján önként jelentkező csekélyke töredékével, s egy pillanatig sem volt a magyar parlament elnöke.

Deutsch Tamás, a lecserélt focista

A nemzeti internetadózási konzultáció atyja a vs.hu-nak mesélt a régi szép időkről, amikor menő focista volt (lévén Orbániában mindenki focista). Nem is viccelt, rögtön ezzel nyitott: „Korábban voltam a csapatban gólerős középcsatár, gyors szélső, támadó, majd védekező középpályás, aztán szélső hátvéd, kőkemény középső védő, de alkalmanként vészkapus is. Mostanában többnyire csereként lépek pályára a kedvenc posztomon, a kétcsatáros játékban jobboldali támadóként.” Hát, mit mondjunk erre? Álmodik hősünk. Ő lenne a jobboldali támadó a kétcsatáros játékban? Az isten szerelmére, akkor ki a másik? Orbán? Nos, Deutsch pillanatnyilag a pálya környékéről is száműzve van, nemhogy Orbán oldalán küzdjön. Tudja a fene, hogy a fociban van-e olyan poszt, amit bohócnak hívnak (a magyar fociban kell ilyennek lenni, egy csapatban 11-nek), de az biztos, hogy Deutsch Orbán csapatában ezen a poszton játszik: a bohóc, aki külföldön van eltemetve.

Semjén Zsolt, a magyarcsináló

Örömmel jelenti az MTI-nek, hogy annyit sem mondunk, fapapucs, máris meglesz az egymilliomodik új magyar! Az interjúból kiderül, hogy a magyarcsinálás milyen fáradságos munka. Terepre kell járni, s a helyszínen befogni az elbitangolt magyart, miközben ellenérdekelt titkosszolgálatok vadásznak a magyarvadászokra. Fáradságos, fáradságos, de láttunk már ilyet, Medgyessy Péter például lefüggönyözött szállodai szobákban harcolt a KGB ellen, s vezette az ő népét az IMF karmaiba vagy máshová. Semjén viszont vadászik, ha nincs fácán, jó a magyar is, úgyhogy ha látják közeledni lóháton, semmiképpen se kiabálják, hogy no please, no please! Pláne ne magyarul, mert még ellövi magát.

Kiss-Rigó László, a stadionépítő békepap

Szenteste napján nyilatkozott oda az Origónak, amiben nem is az az érdekes, hogy megvédi a stadionépítési furort, bár azt nem kérdezik tőle, hogy mit szól ahhoz, hogy a főnök a budija mellé is stadiont építtetett. Az interjú érdekessége inkább az, hogy Kiss-Rigó meglátta Lázárban a Rolex mögött meghúzódó embert. S amint meglátta, nem őt (az embert) támogatta, hanem az értékrendet, amit képviselt. Nos, nemcsak az interjúból tudjuk, de abban is benne van feketén-fehéren, hogy ez az értékrend kettejük viszonylatában konkrétan 200 milliárd forintnyi közpénzt jelent. Dicsértessék.

Ezekhez képest, hogy esik a hó, szarik a ló,

kifejezetten jó hír.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.