A háborús veterán, a magyarcsináló és a cserejátékos – Tébolyult nyilatkozatok hete

  • narancs.hu
  • 2014. december 28.

Hírnarancs

Karácsonyunk békésen, nyugodtan telt, még egy nagyobbacska karácsonyfatűzről sem tudunk beszámolni. Csak állami és egyházi vezetőink szájkaratéztak. Tök értelmetlen álhírek jönnek.

Kövér László, a IV. világháborús veterán

Az idei karácsony csúcsdísze kétségkívül a nagy bajuszú házelnök volt. A Magyar Hírlapnak adott interjúban a félelmeiről beszélt lefegyverző őszinteséggel a Fidesz egyik névleges vezetője. Kövér nem fél Amerikától, de fél egy új SZDSZ eljövetelétől, nem fél a románokkal, szlovákokkal barátkozni, de nagyon fél Lázár Jánostól. Mármost szép dolog az őszinteség, de a IV. világháború emlegetése eddig még csak Szaniszló Ferencnek állt jól ebben a tájhazában – ő ellenben heti (reklámmal együtt) egy órában osztotta meg derűs összeesküvés-elméleteit a lakosság távkapcsolója útján önként jelentkező csekélyke töredékével, s egy pillanatig sem volt a magyar parlament elnöke.

Deutsch Tamás, a lecserélt focista

A nemzeti internetadózási konzultáció atyja a vs.hu-nak mesélt a régi szép időkről, amikor menő focista volt (lévén Orbániában mindenki focista). Nem is viccelt, rögtön ezzel nyitott: „Korábban voltam a csapatban gólerős középcsatár, gyors szélső, támadó, majd védekező középpályás, aztán szélső hátvéd, kőkemény középső védő, de alkalmanként vészkapus is. Mostanában többnyire csereként lépek pályára a kedvenc posztomon, a kétcsatáros játékban jobboldali támadóként.” Hát, mit mondjunk erre? Álmodik hősünk. Ő lenne a jobboldali támadó a kétcsatáros játékban? Az isten szerelmére, akkor ki a másik? Orbán? Nos, Deutsch pillanatnyilag a pálya környékéről is száműzve van, nemhogy Orbán oldalán küzdjön. Tudja a fene, hogy a fociban van-e olyan poszt, amit bohócnak hívnak (a magyar fociban kell ilyennek lenni, egy csapatban 11-nek), de az biztos, hogy Deutsch Orbán csapatában ezen a poszton játszik: a bohóc, aki külföldön van eltemetve.

Semjén Zsolt, a magyarcsináló

Örömmel jelenti az MTI-nek, hogy annyit sem mondunk, fapapucs, máris meglesz az egymilliomodik új magyar! Az interjúból kiderül, hogy a magyarcsinálás milyen fáradságos munka. Terepre kell járni, s a helyszínen befogni az elbitangolt magyart, miközben ellenérdekelt titkosszolgálatok vadásznak a magyarvadászokra. Fáradságos, fáradságos, de láttunk már ilyet, Medgyessy Péter például lefüggönyözött szállodai szobákban harcolt a KGB ellen, s vezette az ő népét az IMF karmaiba vagy máshová. Semjén viszont vadászik, ha nincs fácán, jó a magyar is, úgyhogy ha látják közeledni lóháton, semmiképpen se kiabálják, hogy no please, no please! Pláne ne magyarul, mert még ellövi magát.

Kiss-Rigó László, a stadionépítő békepap

Szenteste napján nyilatkozott oda az Origónak, amiben nem is az az érdekes, hogy megvédi a stadionépítési furort, bár azt nem kérdezik tőle, hogy mit szól ahhoz, hogy a főnök a budija mellé is stadiont építtetett. Az interjú érdekessége inkább az, hogy Kiss-Rigó meglátta Lázárban a Rolex mögött meghúzódó embert. S amint meglátta, nem őt (az embert) támogatta, hanem az értékrendet, amit képviselt. Nos, nemcsak az interjúból tudjuk, de abban is benne van feketén-fehéren, hogy ez az értékrend kettejük viszonylatában konkrétan 200 milliárd forintnyi közpénzt jelent. Dicsértessék.

Ezekhez képest, hogy esik a hó, szarik a ló,

kifejezetten jó hír.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.