Kövér László, a IV. világháborús veterán
Az idei karácsony csúcsdísze kétségkívül a nagy bajuszú házelnök volt. A Magyar Hírlapnak adott interjúban a félelmeiről beszélt lefegyverző őszinteséggel a Fidesz egyik névleges vezetője. Kövér nem fél Amerikától, de fél egy új SZDSZ eljövetelétől, nem fél a románokkal, szlovákokkal barátkozni, de nagyon fél Lázár Jánostól. Mármost szép dolog az őszinteség, de a IV. világháború emlegetése eddig még csak Szaniszló Ferencnek állt jól ebben a tájhazában – ő ellenben heti (reklámmal együtt) egy órában osztotta meg derűs összeesküvés-elméleteit a lakosság távkapcsolója útján önként jelentkező csekélyke töredékével, s egy pillanatig sem volt a magyar parlament elnöke.
Deutsch Tamás, a lecserélt focista
A nemzeti internetadózási konzultáció atyja a vs.hu-nak mesélt a régi szép időkről, amikor menő focista volt (lévén Orbániában mindenki focista). Nem is viccelt, rögtön ezzel nyitott: „Korábban voltam a csapatban gólerős középcsatár, gyors szélső, támadó, majd védekező középpályás, aztán szélső hátvéd, kőkemény középső védő, de alkalmanként vészkapus is. Mostanában többnyire csereként lépek pályára a kedvenc posztomon, a kétcsatáros játékban jobboldali támadóként.” Hát, mit mondjunk erre? Álmodik hősünk. Ő lenne a jobboldali támadó a kétcsatáros játékban? Az isten szerelmére, akkor ki a másik? Orbán? Nos, Deutsch pillanatnyilag a pálya környékéről is száműzve van, nemhogy Orbán oldalán küzdjön. Tudja a fene, hogy a fociban van-e olyan poszt, amit bohócnak hívnak (a magyar fociban kell ilyennek lenni, egy csapatban 11-nek), de az biztos, hogy Deutsch Orbán csapatában ezen a poszton játszik: a bohóc, aki külföldön van eltemetve.
Semjén Zsolt, a magyarcsináló
Örömmel jelenti az MTI-nek, hogy annyit sem mondunk, fapapucs, máris meglesz az egymilliomodik új magyar! Az interjúból kiderül, hogy a magyarcsinálás milyen fáradságos munka. Terepre kell járni, s a helyszínen befogni az elbitangolt magyart, miközben ellenérdekelt titkosszolgálatok vadásznak a magyarvadászokra. Fáradságos, fáradságos, de láttunk már ilyet, Medgyessy Péter például lefüggönyözött szállodai szobákban harcolt a KGB ellen, s vezette az ő népét az IMF karmaiba vagy máshová. Semjén viszont vadászik, ha nincs fácán, jó a magyar is, úgyhogy ha látják közeledni lóháton, semmiképpen se kiabálják, hogy no please, no please! Pláne ne magyarul, mert még ellövi magát.
Kiss-Rigó László, a stadionépítő békepap
Szenteste napján nyilatkozott oda az Origónak, amiben nem is az az érdekes, hogy megvédi a stadionépítési furort, bár azt nem kérdezik tőle, hogy mit szól ahhoz, hogy a főnök a budija mellé is stadiont építtetett. Az interjú érdekessége inkább az, hogy Kiss-Rigó meglátta Lázárban a Rolex mögött meghúzódó embert. S amint meglátta, nem őt (az embert) támogatta, hanem az értékrendet, amit képviselt. Nos, nemcsak az interjúból tudjuk, de abban is benne van feketén-fehéren, hogy ez az értékrend kettejük viszonylatában konkrétan 200 milliárd forintnyi közpénzt jelent. Dicsértessék.
Ezekhez képest, hogy esik a hó, szarik a ló,
kifejezetten jó hír.
