Ismét tisztán láttuk a jövőt, nem volt nagy mutatvány, így lehetett vele mindenki e hazában, 10 millióan borítékolták Orbán Viktor futását, ami immár a Fidesz részéről hivatalos álláspontnak is tekinthető. Igaz, hogy e közlemény csupán a kormányzat baloldali ellenzékére vonatkozik, de Vona Gábor is kihívta már vitázni Orbánt. Természetesen abból sem lesz semmi, hiszen Vona is épp elég félelmetes ellenfél a kis vezetőnek. Persze ha kellően szárnyaló a fantáziánk, miért ne lenne elképzelhető, hogy összejön a nagy találkozás Vona és Orbán közt, de az aligha lesz vita, hisz’ a felek nem nagyon gondolnak mást a világ dolgairól, csupán az egyik csellel, a másik bunkóval vinné véghez önfejlesztő programját.
S ha már a választások így szóba kerültek, tekintsünk egy pillanatra határainkon túlra. Megtartották az elnökválasztás első fordulóját Szlovákiában. Némileg leegyszerűsítve a dolgokat, a tét nagy: arról szól a történet, hogy a nagyszerű Robert Ficónak sikerül-e Mečiar felturbózott, kiokosodott, dörzsöltebb változatából (Mečiar 2.0) második Orbán Viktorrá előlépnie. Ha ugyanis a miniszterelnöki székből behúzná az elnökit is, minden hatalom az övé lenne, nyugodtan ültethetne a miniszterelnöki székbe egy szlovák Medvegyevet vagy Lázárt. A szlovák választók ellenben nem látszanak túlságosan tülekedni az ötletért, elfogadva a feltételezést, miszerint ha a második fordulóban minden kidőlt ellenjelölt híve Fico ellen szavaz, könnyen az lehet a muri vége, hogy Szlovákia polgárai egy pofonnal küldik a helyére a nagyralátó Robertet.
Van választás a Krímben is, jobbára kamu, annak is meg tudjuk mondani az eredményét, hisz aligha lehet új a fülünknek: nekünk Putyin kell! Legyetek vele boldogok!
Emlékeznek még önök a kommunizmus egyik jellegzetes táblájára? Az állt rajta, hogy fényképezni tilos! Március 15-én a nagy ünneplésben fel sem tűnt, de Magyarországon gyakorlatilag betiltották az utcai fotózást, no egyelőre még nem a turisták számára, csak a sajtónak, elvégre e nevezetes ünnep egyben a sajtószabadságé is: kösz szépen. E nagyszerű újítás híre az ilyesmire ki tudja, miért fogékony The Guardianig is eljutott, de róluk tudjuk jól, hogy azért pampognak, mert Magyarország Orbán vezetésével épp kibújni látszik gyarmatosító karmaik közül.
S ha már március idusa, az Orbán-beszéd megvan? Nekünk az a rész tetszett belőle legjobban, amikor a kis vezető azt találta mondani, hogy nem mutatna jól a rezsicsökkentés szó a Nemzeti dalban – nos, mint annyi dologban, most is tévedett.
Petőfi bizony a jövőbe látott a lánglelkével, így a rezsicsökkentés vidáman beilleszthető a Nemzeti dalba, ráadásul pont oda, ahova a kiagyalói szánták. Vagy nem azt akarták, hogy a rezsicsökkentés legyen a magyarok istene? Dehogynem, ezzel etetnek már mióta. Itt van, tessék, mindenki dúdolja alá Tolcsvay fülbemászó merényletét.
Petőfi Viktor: Nemzeti dal
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A rezsicsökkentésre
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
S aki azt hiszi, hogy ennél nincsen lejjebb, tájékozódjék minél gyorsabban és alaposabban Magyarország kormánybiztosának kedvenc elfoglaltságáról, ami konkrétan – és itt tényleg eldobjuk azt a hülye agyunkat – a vakarózás. Legjobban az jön be neki, ha b. neje csinálja. Gratulálunk. Neki is, az asszonykának is, meg a kormánynak is.
Bár az alsóbb helyezésekért öldöklő a verseny: Semjén, a kretén idült arckifejezéssel megint belovagolt Erdélybe, lokálisan Kézdivásárhelyre. Oké, a saját szempontjából még igaza is lehet, tavaly egy komplett ország röhögte ki érte (a nem komplett hányad nyilván tapsolt), de idén már nem röhög senki – egy poénon ugyanis kétszer a legritkábban lehet. Nos, így válik a komplett elmebaj hétköznapjaink szinte észrevétlen részévé, természetessé. Így válik az életünk kraftidióták prédájává.
| ||
