Az elrabolt Csontváry nyomában

  • narancs.hu
  • 2014. április 24.

Hírnarancs

Lopás, csalás és fekete öves rasszista bíróság. Komor hírek csütörtökön.

A rossz szagú hírek csütörtökje volt ez a mai, kevés dolognak lehetett örülni:

De ennek azért igen: a Fővárosi Ügyészség végre megmogyorózta a Balogh István nevű seggfejt. A Gyermekrák Alapítván elnöke néhány hónapja azzal híresült el, hogy kénye-kedvére rodeózott a fővárosban az alapítvány (adományokból vásárolt) autójával. De az ügyészség nemcsak ezt tette szóvá, hanem azt is, hogy Balogh a kuratórium megkerülésével mindig saját maga dönt a beérkező pénzekről. Mindezzel párhuzamosan a BRFK hűtlen kezelés gyanújával folytat nyomozást a jó Balogh ellen.

És ha ilyenek a jó hírek, hát milyenek lehetnek a rosszak? Elég, ha annyit mondunk: az még csak a bemelegítő szakaszhoz tartozik, hogy a debreceni Modem raktárából elloptak egy Csontváryt, illetve egy Nemes Lampérth-rajzot. Egyelőre még az sem világos, mikor és milyen körülmények között történt a rablás – már az is tiszta szerencsének mondható, hogy pár héttel az esemény után valaki legalább észrevette, hogy hiányzik egy 80 millát érő Csontváry.

Na de hagyjuk is a művészetet, és menjünk rá a gasztróra! Szereti ön a Cserpes régi emlékeket idéző túró rudiját? És a joghurtjait? Nos, ha ön rendes polgár, akkor a mai nap után savanyúnak fogja érezni a cég termékeit, mert a NAV vizsgálata szerint ők is előszeretettel dolgoztatnak embereket feketén. Az Index cikkéből kiderül, hogy ezzel persze koránt sincsenek egyedül a jól menő magyar vállalkozások körében, hogy mást ne mondjunk: suttyomban a lovak nyerge alá csúsztatott borítékokkal (vagy ők almában kapják a fizetést?) dolgozik a Kincsem Lovaspark Kft. is.

És akkor jöjjön az igazi mélypont. Hiába kezdeményezte az ügyészség a militáns szélsőjobboldali Szebb Jövőért feloszlatását (melyhez ugyebár a precedens is megvan, hiszen a Magyar Gárdát 2009-ben sikerült feloszlatni), a Gyulai Törvényszék ezt nem tette meg, hiszen ők minden masírozónak szeretik biztosítani a szabad masírozási jogot, különösen, ha a masírozók tarkopasz turbómagyarok, akik cigányok által lakott telepeken hódolnak masírozási hobbijuknak mélyen demokratikus, vagyis megfélemlítési célzattal. Ám ez még nem minden. A törvényszék húszoldalas indoklása ugyanis vastagon rasszista passzusokat tartalmaz. A szöveg szerzője egyrészt a maga szerény nyelvi és gondolati eszközeivel látszólag újszerű értelmezését próbálja adni a cigányság fogalmának, mely gyakorlat során először mintha eltávolodna a faji alapú hitlerista gondolkodástól, csak hogy azonnal a legkreténebb sztereotipizálásba boruljon bele aztán (a bíróság szerint cigány az, aki nem dolgozik, hanem inkább bűnözésre adja a fejét). Később aztán jogosnak tartja a cigánybűnözés kifejezés használatát is – a pontos idézetek itt olvashatók, de tényleg csak erős idegzetűek kattintsanak.

Aludjunk egyet erre a napra, hátha attól elmúlik.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.