Karel Gott és a szlovák nácik

  • narancs.hu
  • 2013. november 24.

Hírnarancs

Híreket mondunk. Kedves olvasóink, a hétvégén Magyarországon semmi különös nem történt. Hacsak az nem számít szokatlannak, hogy egy hulla feküdt órákig a főváros egyik legelegánsabb szállodája előtt, de egy idő után letakarták. Időközi önkormányzati választást tartottak Fóton, ami azért roppant fontos, mert az utóbbi időben a legutolsó kis helyhatósági pótválasztások is médiaeseménnyé léptek elő, ne szépítsük, mindenki azt lesi, hogy hol kenik már végre el úgy igazán a Fidesz száját. Az eredményt e sorok leadásakor még nem tudjuk, de a helyi Fidesz a kampányban leginkább a saját száját kenegette, amiről bővebben itt olvashatnak.

A hétvége persze nem múlt el tüntetések nélkül, szombaton nők, férfiak, gyerekek és „piros babák” demonstráltak „Hangot a bántalmazottaknak!” jelszóval a Néma Tanúk felvonuláson, amit a NANE, a Patent Egyesület és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség szervezett (az eseményről itt olvashat).

A Magyar Hajnal nevű valami pedig a holokausztipar ellen tüntetett körülbelül harminc fő részvételével – mely számot ajánlanánk nem alulbecsülni, igaz, túl sem kell. A tüntetés helyszíne, a Józsefvárosi pályaudvar azonban távolról sem véletlen választás, erről három helyen is olvashat lapunkban, illetve online felületünkön. Nyomtatott kiadásunk címlapsztorija Schmidt Máriával, a Sorsok Háza – Európai Oktatási Központ kialakításának kormányzati megbízottjával foglalkozik, míg György Péterrel a Fidesz emlékezetpolitikájáról készült interjúnk itt elérhető, korábbi felszólamlása a tárgyban pedig itt.

Szlovákiában megyei elnökválasztást tartottak, minek során Besztercebánya megyét Marian Kotleba, a Mi Szlovákiánk Néppárt elnöke nyerte, a csávó egyenruhás képeivel tele a világháló, rá aztán keresve sem lehet jobb szót találni a nácinál.

Van persze jó hírünk is északi szomszédunktól, mint a Blikk hírül adta, Eva Rezesová gyermekei szerető karéjában töltheti Budapesten, Duna-parti lakásában a reá első fokon kiszabott hatévnyi, házi őrizetben töltendő fogházbüntetést (vagy egy részét); mivel majdnem három évet minimo calculo le kell húzni, a pesti iskolába beíratott aprónép jól megtanul magyarul, hogy tovább erősítsék e sokat szenvedett két kis nép barátságát.

S ha már Szlovákia, akkor Csehország. Nem fogják elhinni, de idén is Karel Gott lett az év énekese, a Cseh Csalogány. Lássuk be végre, nekik sem lehet könnyű. Idetartozik még, amiről ugyancsak a hétvégén értesülhettünk, hogy tudniillik Mick Jagger hamarosan dédapaként énekli a Paint it Blacket. Önök viszont hallgassák meg most az ünnepelttől, nem is akárhogy.

Kedves olvasóink, holnap jön a zord tél, de ma még Karel Gott énekli – németül! – a Paint it Blacket!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.