Általános parlamenti választások zajlanak Spanyolországban, amelyre több okból is érdemes figyelni. A néhány évvel ezelőtti magas, majd’ 27 százalékos munkanélküliség ugyan enyhén csökkenő tendenciát mutat, ám az Európát általánosan sújtó aggasztó jelenség, a fiatalok állástalansága változatlanul nagymértékű. Kérdés, mit kezd ezzel a győzelemre esélyes, jelenleg is kormányzó – a 2008 utáni gazdasági válságot alapjában véve sikerrel kezelő – Néppárt, amely várhatóan egyedül nem lesz képes kormányt alakítani. A 2011 után ellenzékbe szorult Spanyol Szocialista Munkáspárt az előrejelzések szerint másodikként futhat be, és holnaptól a parlamentben is komolyan számolni kell az eddigi duális pártrendszert a múltnak átadó Ciudadanos és Podemos nevű formációkkal. A jobboldali liberális Ciudadanos akár kormányra is kerülhet – ez a párt tűnik leginkább kompatibilisnek a várható nyertessel. Kérdés, hogy a görög Sziriza példáján felbuzdulva létrehozott baloldali populista Podemos mire lesz képes; a legutóbbi EP-választáson valósággal berobbantak a spanyol politikába, ám (úgy véljük, a spanyolok nagy szerencséjére) a villámrajtot nem követte hasonló sebességű felfutás. A szocialistáknak a választók többsége aligha felejtette el a 2011 előtti éveket, sokan (és részben okkal) őket hibáztatják azért, hogy a 2008-ban kitört gazdasági válság a vártnál jobban megrendítette az országot. Megjegyzendő, hogy noha Spanyolország hosszú évek óta küzd az illegális bevándorlás és a menekültek problémájával (amit Magyarország a röszkei néhány nap alatt megtapasztalt, az az észak-afrikai spanyol enklávé drótkerítéssel védett határán évtizedek óta mindennapos esemény), az ottani belpolitikának mégsem ez az első számú, minden más valós problémát felülíró témája.
Lengyelországban az októberi választásokon győztes Jog és Igazságosság (PiS) alakította kormány központilag csökkentené a gáz árát – igaz, egyelőre csak három hónapra, aztán majd meglátják. Az Orbán-rezsimben bevallottan példát látó PiS korábban hozzákezdett az állami intézmények saját képére faragásába, amelyet azonban a lengyelek egyre növekvő ellenszenve kísér. Az Alkotmánybíróság „PiS-esítése” – amelynek eredményeként a testület jelenleg működésképtelen – szombaton országos tüntetéssorozatot váltott ki. A szétesett baloldal és a korábbi jobboldali kormánypárt, a Polgári Platform nagy veresége miatt a parlament mindkét házában többségbe került PiS-nek csak az Alkotmánybíróság lehetne valódi ellensúlya.
Az Orbán-rezsimnek viszont a török Erdoğan-rezsim az egyik bevallott példaképe. Az Európát sújtó menekültválság kezelésében Törökországnak kulcsszerepe van, és nemrég Recep Tayyip Erdoğan államfő meg is állapodott az Európai Unióval a hatékonyabb török föllépésről. Az alkalmat kihasználva – az EU most nemigen cseszegetheti, mert nagy szüksége van Törökországra – a török hadsereg hétfőn nagyszabású hadműveleteket indított az ország kurdok lakta területein. Eddig több mint száz halott és 200 ezer menekült a katonai akció mérlege. Emiatt ma több száz ember tüntetett Isztambulban a hadsereg bevetése ellen, amire a rendőrség kirívó brutalitással válaszolt. Az MTI tudósítása szerint a törökországi Emberi Jogi Egyesület felszólította az Európai Uniót, hogy próbáljon meg közbenjárni a konfliktus beszüntetése érdekében, és küldjön delegációt Délkelet-Törökországba az emberi jogok megsértésének kivizsgálására.
| ||
Magyarországon két ügy is a megszokott NER-koreográfia szerint alakul.
A tavaly ősszel nagy vihart kavart – és Orbánéknak komoly népszerűségvesztést okozó – kitiltási ügyben eredményt produkált a magyar ügyészség. Erről a 444.hu-n részletesen is olvashatnak. A lényeg, ha jól értjük, hogy az amerikaiak nem a levegőbe beszéltek, ám állami alkalmazott, netán a hírbe hozott kormányközeli és állami megrendelésekkel alaposan kistafírozott Századvég egyik cége és vezetője sem érintett valójában abban a megvesztegetési ügyben, amelynek során az amerikai Bunge Ltd.-nek fölajánlották: 2 milliárd forintért kijárnak a kormánynál egy áfacsökkentési törvényt. Mindez csupán egyetlen magánszemély akciója, aki csak visszaélt a Századvég és a magyar kormány nevével, és kizárólag a saját szakállára dolgozott, és akit ezért okkal fog sújtani a NER megvetése. Az étolajgyártással foglalkozó Bunge évek óta próbált közbenjárni azért, hogy a magyar kormány végre kezelje az étolajpiacon tapasztalható nagymértékű áfacsalásokat. A hazai üzletekben forgalmazott étolaj közel fele után ugyanis nem fizet áfát a forgalmazó, így ők olcsóbban árulhatják termékeiket, mint a jogszabálykövető cég
A másik ügy az Ákos dalnok elleni kozmikus méretű összeesküvés. Ma Kósa Lajos az MTI tudósítása szerint ezt mondta: „A Telekom lépése visszaidézte azt az aczéli kultúrpolitikát, amely nem a kulturális teljesítmény, hanem a politikai állásfoglalás alapján értékelte a művészeket.” Nos, a szomorú helyzet az, hogy az aczéli kultúrpolitikának nem ez volt a lényege; de Kósa erről Orbán Viktort, Fekete Györgyöt vagy bármelyik NER-esített akadémikust, megvásárolt művészt kérdezhetné inkább.
