– Végzett már a főnök? – fordult Lázár János az inashoz hétfő reggel.
– Nem – felelte megtörten Szijjártó Péter. – Ma reggel különösen lelkes. Maga nyergelte fel paripáját, és már két órája kint üget a másik Lázárral a réten. Izgatott, mert délután jön a török Budára.
– Látom, megint neked kellett kiganézni – nézett végig Lázár együttérzéssel kollégáján, akit könyékig borított a szar.
– Nem akarok róla beszélni. Hanem te mi járatban vagy minálunk?
– Kéne valamit válaszolni a zsidóknak. Tudod, hogy megígértem a főnök nevében.
– Talán ha végzett a törökkel, Jánosom. Addig várni kell.
Így történt, hogy a zsidók hiába vártak, fuss el véle.
| ||
Szijjártó amúgy nem panaszkodhat ma sem: a mentelmi bizottság elnöke gondos mérlegelés után teljesen helyénvalónak találta vagyonnyilatkozatát, így az ő ügyét nem is tárgyalja a testület. Szerencsére így sem maradnak dolog nélkül: jövő hétfőn a bizottság Simon Gáborról értekezik ismét.
A választási bizottság is teszi a dolgát. A paksi paktum ügyében kezdeményezett népszavazást az NVB visszadobta – ezért az Együtt–PM a Kúriához fordul. Néhány körzetben pedig hibás aláírásgyűjtő ívek hátráltatták az Összefogás munkáját, a fideszes nyomtatványokkal szerencsére minden rendben volt.
Az ENSZ vizsgálóbizottsága szerint a politikai foglyok kivégzése az utóbbi öt évtizedben elérhette a népirtás szintjét Észak-Korában. A horrorba illő történekkel tűzdelt jelentés egyben felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy terjessze az ügyet a Nemzetközi Büntetőbíróság elé a bűnösök felelősségre vonása érdekében. Kim Dzsong Unt értesítették, hogy ő maga is felelősségre vonható – lenne.
Lengyel Imre Zsolt irodalomkritikus, lapunk rendszeres szerzője kapta az idén először kiosztott Bodor Béla-díjat. A Műút portálon ma jelent meg vele rövid interjú. Éljen, Zsolt!
