Unofficial royalty
Úgy kezdjük, mint a kommunizmusban illett egy rendes újságot: a végén, a sporttal. Labdarúgás: Orbán Gáspár szögre akasztja a stoplist. E történetben nem az az igazán szomorú, hogy e visszavonulás mekkora veszteség a magyar focinak, hisz az naponta kapja a pofonokat, egy-egy Gibraltár vagy Albánia elleni eredmény után férfiasan tudjuk fogadni ezt a sokkot is, de azt őszintén sajnáljuk, hogy a királyi család viselt dolgaira manapság oly fogékony lap vonatkozó tudósításából az látszik körvonalazódni, hogy az ifjú sportember azért hagy fel a hivatásos versenyzéssel, mert az utóbbi napokban vegzálta a sajtó. Nos, ezt nevezik végzetes félreértésnek: a galád sajtó ugyanis egy büdös szóval nem említette, vagy bűnös módon elkerülte a figyelmünket minden ilyesmi, szóval nem említette, hogy Orbán Gáspár gyenge, botlábú futballista lenne. A magyar sajtótól Orbán Gáspár lehetne (immár tehát lehetett volna) a Lionel Messi. De továbbmegyünk, a magyar sajtó (annak is ugye csak az egyik fele) nem azon röhögött tele szájjal, amit a pályán látott, hanem azon, amit a nézőtéren, közelebbről a Maracana díszpáholyában. Mármost nem kell ezt annyira mellre szívni, nem rajta röhögtek, hanem az ország miniszterelnökén. Nem Orbán Gáspár vitte magával az apját, hanem fordítva történt. Orbán Gáspár vagy eljutott volna játékosként a Maracanába, vagy nem, most már nem tudjuk meg, mindenesetre kicsinyt elegánsabb lett volna azt mondani, hogy nevezettet például tanulmányai szólították el a versenysporttól. Persze mi is jó helyen kérjük számon az eleganciát…
További veszteség, hogy több lap is úgy tudja, leginkább a bulváros térfélen (mi ismét a hvg.hu-t idézzük), hogy egyenesen Orbán Viktor telefonját lopták el a felséges menyegzőn, s ez a magyarázata a DNS-vizsgálatoknak meg a nyomozásba fektetett intergalaktikus összegeknek. Nos, ez egyfelől szép és nemes cselekedet, egy államtitkár mobilját egy sarki suhanc is el tudja lopni, de a miniszterelnökét, ahhoz már minimum egy Arséne Lupin szükségeltetik. Másfelől viszont, ha tényleg a miniszterelnöké, azt jobb lesz sürgősen megtalálni, mert belegondolni is rossz, hogy mi lesz akkor, ha tolvaj szemezgetve a készülék telefonkönyvéből, fölhívja mondjuk… Fölhívja mondjuk Putyint a tolvaj, te Vologya, mégse építsél te itten nálunk Paksot, s a szex is felejtős, nem is volt igazán jó, meg a fejem is fáj, szóval tartsunk egy kis szünetet. Hát hiányzik ez a tájhazának? Vagy fölhívja esetleg… Ön kit hívna fel Orbán telefonjáról, s mit mondana neki?
| ||
Szerencsére a kis vezetőnek nem kell ahhoz tárcsáznia Putyint, találkoznak ők eleget személyesen, hogy csupa komoly dologról cseréljenek eszmét. Ma is például azt találta mondani Magyarország miniszterelnöke az MTI-nek, hogy „a meccs szünetében minden témáról beszélgettünk, ami három férfi között felmerülhetett”. A Napi Gazdaságból via Origo azt is megtudhatjuk, hogy a harmadik fél Lavrov orosz külügyminiszter volt. Na, most adódik itt egy szillogizmus: ebből házasság lesz. Putyin elveszi Orbánt (biztos mert olyat süt-főz). Az egyik premissza az idézett mondat, a másik meg Semjén Zsolt híre közlése, hogy tudniillik „akkor már miért ne köthessen házasságot három férfi is”. E heti találós kérdésünk, ezen a lagzin vajon kinek a telefonját fogják ellopni fürge ujjak?
Előbújás
Előbújt végre a DK és az MSZP favorizálta független miskolci polgármesterjelölt, Pásztor Albert, s a Népszabadságnak adott terjedelmes interjúban igyekezett megmagyarázni, hogy őnála aztán nagyobb gyámola a honi cigányságnak nincsen is. Majdhogynem az is kicsúszott a száján, hogy „vannak cigány barátaim is” – minden rasszista kedvenc mondatától ezúttal megkíméltettünk, de szomorúan kellett tudomásul vennünk, hogy Pásztor kicsit meg van bántva. Vigyázat, idézetek jönnek: „Meg kellene értenie mindenkinek, hogy Magyarországon a cigányság problémájának megoldása, de legalábbis a kezelése egyet jelent az ország jövőjével. Ne gondolja senki, hogy a baj meg fog állni a megyehatároknál: záros határidőn belül mindannyiunk ügye lesz. Azoké is, akik most elvi vagy ízlésbeli megfontolásokból homokba dugják a fejüket, esetleg »lerasszistázzák« azt, aki néven nevezi a dolgokat.”
Na most ez, kérjük tisztelettel, konkrétan Semjén Zsolt dumája, mondja állandóan, nota bene abban a hírtévés műsorban többször kifejtette, amiben a három férfi házasságáról delirált.
Ő így szokta mondani, hogy az Európai Unió bürokratái fenenagy politikai korrektségükben nem beszélnek a fontos dolgokról, homokba dugják a fejüket, ezért nem oldódnak meg a dolgok, csak a szőnyeg alá söprődnek, s előbb-utóbb robbannak. Nos, innen üzenjük Pásztor Albertnek, hogy attól, ha valaki rasszista kijelentéseket tesz, nem oldódott még meg semmi, legkevésbé a szegénység. Semjén Zsoltnak: miniszterelnök-helyettes úr, mi ez a homok meg dugás meg hármas férfiházasság? Csak nem valami fixáció, jó lesz vigyázni, ön mégiscsak egy kereszténydemokrata közférfiú…
Pásztor még ezt is mondta persze: „Azt sem szabad azonban elfelejtenünk, hogy azokat az embereket, szomszédokat és támogatandókat, akik elszenvedik az egyes »fészekrakók« okozta kulturális sokkot, őket is meg kell védeni az atrocitásoktól. A gátlástalanság nem csak a korrupció és a mutyizás esetében tolerálhatatlan, a lakóközösségeket terrorizálók esetében sem tűrhető el szó és tett nélkül.”
Kultúrsokk, ez tetszik, bár e gondolat is kölcsönzött, Orbán Viktor szokása úton-útfélen mondogatni, hogy a karhatalom ne a bűnöst, hanem az áldozatot védje. Az interjúból szerencsére megtudhatjuk még azt is, hogy Pásztor már nem iszik, régen is csak feszültségoldásból ivott.
Ehhez képest jó hírnek tűnik, hogy a Political Capital tudósai kikutatták, hogy a Jobbik táborában csökken a cigányellenesség.
Oh, jaj, akkor lesz csak szép világ, ha térdig ér a szar kaláb, s Novák Előd is a cigó spannjaival fog dicsekedni.
Happy birthday… énekelte egy, csakis egy újságíró Angela Merkel születésnapján.
A kérdés izgalmas: beszálljunk mellé? Nos, innen könnyű: Herzlichen Glückwunsch!
