Schmitt Pál utóda aláírta
Jövő hétvégén önkormányzati választásokat rendez a gyakorlatilag ellenfél nélkül induló Orbán-rezsim, de úgy tűnik, nem bíznak semmit a véletlenre vagy a választási törvényükre, inkább kampányolnak gőzerővel. Kövér László Nyíregyházán lépett fel, Áder János a budai várban, s aláírta a jó nevű elszámoltatási törvényt, mely szerint a magyarországi bankoknak, tehát úgy „400 pénzintézetnek minden fogyasztói deviza- és forinthitellel el kell számolnia, ami összesen mintegy 1,3 millió családot – nagyságrendileg 680 ezer deviza- és 650 ezer forintalapú hitelt – érint. Egy átlag devizahiteles esetében 25 százalékkal csökkenhetnek a törlesztőrészletek és a kamatok, de olyan is lehet, akinél ez eléri a 30 százalékot” – számolgat e nagyszerű alkalom kapcsán az index.hu Rogán Antalra, a kormánypárt frakcióvezetőjére hivatkozva.
Pávaszámok Pécsett
„A kampány finisébe érkeztünk, a Fidesznek baromi kellemetlen napjai lesznek, ha még több tanácsadó esik ki a szekrényből. Páva rászáll mindenre, ahol valamit át lehet adni, a jelöltjei viszont sorra követnek el óriási baklövéseket. Izgalmas választás elé nézünk” – írja a pécsistop.hu.
Nos, e közlemény szerint Európa egykori kulturális fővárosának választási kampánya gyakorlatilag abból áll, hogy melyik adminisztráció tolt ki (talicskával, nem, majd kiskanállal) több pénzt tanácsadói díj címén a csókosoknak. A praxis így néz ki: kiderül, hogy mennyi pénz folyt ki most (rengeteg), de jön valaki a kifolyatói oldalról, és azt mondja, hogy jó-jó, viszont az előző társaság alatt ennél sokkal több, oh, de mennyivel… Mire az előző társulat, aki persze éppen a következő társulat szeretne lenni, azt mondja erre, hogy mi? Mi ugyan egy huncut kanyit sem, s annak is nagyon megnéztük a helyét. Ilyen a politika ma Magyarországon.
Püspökfalat saját zsírjában
„Gondolom, nem vagyok egyedül azzal az érzésemmel, hogy itt minden le van zsírozva. Az egész jelölési, ezáltal a választási eljárás is le van zsírozva” – idéz a Népszabó egy református papot. Mert mi van? Püspökválasztás Debrecenben.
Mondhatjuk ugyan, hogy Czapp József mikepércsi lelkipásztor, aki korábban Bölcskei Gusztáv mellett dolgozott püspöki titkárként, csak egy véleményt fogalmazott meg, s valójában minden a legnagyobb rendben van, hiszen azt is ő mondta, hogy „olyan püspökünk már több is volt, akiről szinte egyöntetűen azt gondoltuk, alkalmas, és hiszem, hogy Isten is annak látta, és mégis kiderült, alkalmatlanná lett a feladathoz. Ezért is, meg azért is, mert Istenben bízó emberek vagyunk, úgy gondolom, hogy Fekete Károly látszólagos alkalmatlansága ellenére lehet nagyon jó püspök. Isten alkalmassá teheti őt”. De arra alapozni a jövőt, hogy akinek hivatalt adott ugyebár, annak… Nos, nem túl reményteli.
Támad a bal
Szerencsére az ellenzék mindeközben egy percet sem tétlenkedik. A Maszop például egyenesen Orbán Viktort szólította meg ezen a hétvégén. „Az MSZP véleménye szerint Orbán Viktor miniszterelnök jobban tenné, ha – nem kockáztatva a következő napok esetleges elutasító döntését – visszavonná Navracsics Tibor Európai Bizottságba való jelölését” – közölte Ujhelyi István vasárnap az MTI-vel. A szocialista EP-képviselő úgy fogalmazott: jobb lenne, ha a kormányfő az oktatási és kulturális portfólió ismeretében olyan szaktekintélyt delegálna a testületbe, aki megfelel az elvárásoknak és „nem volt bűntársa a rezsimépítő kormánynak” – idézi fel a hvg.hu a harcos szavakat, melyeknek nyilván rögtön meglesz a foganatjuk. Az oké, hogy jelen választásokon a baloldal a túlélésre játszik, de ennél azért egy csöppet igyekezhetne jobban is, nemde?
| ||
Az MSZP persze csak a magyar baloldal múltja, de mindnyájunk nagy örömére már itt kopogtat a jövő is az Együtt–PM mezében, akik arra szánták a vasárnap délelőttjüket, hogy egy sajtótájékoztató adta fegyverzetben megostromolják a Fidesz székházát. E nagyszerű huszárcsínyről így számol be a Klubrádió: „Az Együtt–PM szövetségnek az a célja, hogy megújítsa a magyar politikát” – közölte Szigetvári Viktor, a szövetség társelnöke vasárnap Budapesten, a Fidesz székháza előtt tartott sajtótájékoztatón. A politikus azt mondta, bár fiatal pártok szövetsége az Együtt–PM, van jövője, az önkormányzati választáson az ország kétharmadán önálló megyei listával indul. „Azért kell ránk szavazni egy hét múlva, mert a magyar politika megújításának esélye van bennünk” – tette hozzá Szigetvári Viktor…
Meg vagyunk mentve, nem igaz?!
Piszkosul lehet más a politika
Ha már a hagyományos politika ennyire tehetetlen, lássuk, mit tud az alternatív politizálás zászlóshajója, az LMP. Nos, ők „ingyenesen használható sportpályákat hoznának létre Budapesten a fővárosiak sportolási lehetőségei bővítése érdekében”. Ezt Csárdi Antal, az ellenzéki párt főpolgármester-jelöltje jelentette be vasárnap a XVI. kerületben tartott sajtótájékoztatóján, amelyen Mizsei László, az LMP kerületi polgármesterjelöltje is részt vett. A jelölt kezdeményezte, hogy „minden iskolában helyezzenek el legalább egy pingpongasztalt, és emellett ígéretet tett arra, hogy kerületükben ismét biztosítják egy sportpálya ingyenes használatát, amit szerinte a városrész jelenlegi vezetése szüntetett meg” – derül ki a hvg.hu vonatkozó leiratából.
Igen, értjük, hogy Orbán Viktor magának épít stadionokat, az LMP meg a köznek állítana fel pingpongasztalokat. S azt is értjük, hogy attól lenne más a politika, hogy nem jólétet, csak egy pingpongasztalt ígérünk, de az ígéret attól még ígéret: a politikában műfaji, ha tetszik, filozófiai kérdés. És mérsékelten innovatív eszköz.
Ljubimov lement
97 éves korában meghalt Jurij Ljubimov színházi rendező. Nagy művész volt, s derék ember: jó magyar. „…ezer szállal kötődött Magyarországhoz. Rendezett a Vígben, a Nemzetiben, Szolnokon és az Operában is, azután, hogy a Taganka budapesti Hamlet-vendégszereplésekor beleszeretett tolmácsába, későbbi feleségébe, Koncz Katalinba. A kilencvenéves rendező 2007-ben Budapest díszpolgára lett” – írja a Népszabadság, nem kifelejtve a tényt, hogy magyar állampolgár is volt a maestro.
A magunk részéről annyit tennénk így hirtelen még hozzá, hogy ha volt nagy hatású alkotója a magyar színháztörténetnek, ő biztosan az volt. 1978-as Bűn és bűnhődése a Vígszínházban nemhogy színházszemléletét, de a komplett életszemléletét is megváltoztatta a kor ilyesmire fogékony rétegeinek. Egy – engedjük meg – kifelé tartó generáció számára máig eligazodási pont a művészetben és az életben.
