Apáink útján – az élet Horthy és Kádár alatt

  • 2014. január 31.

Horthy + Kádár

false

Leggyakrabban emlegetett 20. századi vezetőink kora szolgáltatja új történelmi blogunk állandó témáját. Nem véletlenül, elvégre ők voltak a modern és független (Kis-)Magyarország 1918-tól íródó történetének leghosszabban regnáló államférfiai, egyben korszakuk névadói. Mindketten hírneves, a maguk nemében legendával és kultusszal övezett apafigurákká lettek – az e blogban nem tárgyalandó előkép, Ferenc Jóska nyomdokain. Szigorú (és igazságtalan) szülő módjára büntetni és jutalmazni is tudtak – sok tekintetben (főképpen rossz) példákat nyújtva mai wannabe államférfiaknak. S ami a legfontosabb: a rendszerek, amelyeket – Kádár estében több joggal – a nevükhöz kötnek, generációk életét, gazdasági, kulturális és szociális miliőjét, politikai kultúráját, mentalitását formálták. Az ő gyermekeik vagyunk így vagy úgy, a ki nem beszélt múltjába ragadt ország lakóiként arra ítélve, hogy újravívjuk az akkori harcokat, és újra meg újra régi dilemmákon rágódjunk.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.