Mint az élők – javította ki Sztupa. Legelsőbbül is (ilyen hülye szavakat használt Sztupa, amikor úgy volt vele, hogy egy kicsit Petőfi lesz, vagy ha Petőfinek lennie nem is sikerül, de legalább népfi lesz, el is gondolkodott, hogy milyen szépen mutatna a névjegyén a Sztupa helyett a Népffy… csak egy jó keresztnév kellene hozzá, teszem azt Arisztid (vagy Tasziló, tette hozzá Troché), szóval legelsőbbül is azért jobbak a mesterséges tavak, mint a rendesek, mert az első néhány kísérlet után be kellett látnunk, hogy nem minden tó egy Gosausee. Tudniillik, nem kényelmes körbejárni őket – fejezte be Sztupa, a népfi. A Balatont például gyalog nem is nagyon lehet, nem is csak azért, mert hosszú, az is, de sok helyen le se lehet menni a partjára, s a nem a közvetlen parton eszközölt körbejárás, nos, nem is igazi körbejárás. Mert az ugyebár elég fontos egy körbejárásnál, hogy minden pontjáról látni lehessen a centrális objektumot, adott esetben a tavat. Nem kell rászegezni a tekintetedet, jobb, ha a lábad elé nézel, nehogy eltiporj egy meztelen csigát vagy föl ne botoljál, de ha akarod, pillanthass oldalt, s lásd a megkerülendőt, kiszámíthasd, hogy mennyi van még hátra a teljes körbekerülésig, vagy azt lásd, hogy hol járnak épp az ellentókerülők, ilyesmik miatt. Ha a kenesei SZOT-üdülő tűzfalát látod csupán egy akármilyen rövid szakaszon is, az már nem tókerülés. Ezen okokból nem kellett hosszú idő a bányatavak felfedezéséhez, a felfedezés után pedig a királlyá választásokhoz (második helyen a halastavak, harmadikon a kacsaúsztatók végeztek, ők leginkább az ideiglenes jellegük miatt, tudniillik, nyáron mindig kiszáradnak). Egy bányató közel szabályos négyzet alakú, minden oldala egyforma és garantáltan nem is óriás kiterjedésű: szinte sír a körbejárásért.
Pénteken (13-án) egyórás etapokban ereszkedhetünk az ekrán elé, úgymint este kilenckor, tízkor és tizenegykor. Javaslom, haladjunk tetszőleges időrendi sorrendben. Tízkor a Film Mánián, mely, ha holnaptól katolikus csatorna lenne, megesik az ilyen, simán hívhatnák Film Máriának, és a logó cseréjére sem kellene költeni a perselypénzből, de ez tán odébb van, most még a Casinót adják, a kétkezi gengszterkedés e csinos és némileg erőltetett himnuszkáját, A keresztapa egyik buzgó antitézisét. Tizenegykor a Film Cafén, mely, ha holnaptól kávéház lenne, még annyit sem kellene változtatni, mint amennyit az előbb a papságnak, szóval ott Pokoli lecke megy, szerencsére azt sem kell bemutatni, egy csomó sztár van benne, akikre folyamatosan rájár a rúd, és később sem lesznek boldogok. Persze ez az egész kilencvenes évek közepi futam már kilenckor elindult az AMC-n, melyhez, ha a fentiekhez hasonlóan át kéne keresztelni, én csak valami robogómárkát tudnék hirtelen társítani, leginkább azért, mert ők A szökevényt adják, arról meg úgysem lehet többet mondani, csak annyit, hogy Tommy Lee Jones kergeti benne Harrison Fordot, ezt meg úgyis tudja mindenki, még azok is, akiknek soha nem volt AMC típusú mopedjük.
Szombaton a nemzeti főcsatorna 19.40-kor fog hozzá a Nyaraló gyilkosok (1982-es) adaptációjához, az évszámból úgy saccolom, hogy Peter Ustinov lesz benne Poirot. Most már az a címe, hogy Agatha Christie: Nyaraló gyilkosok, így biztos többen nézik. Kilenckor a Cinemaxon A halhatatlan megy, tudják, Ciro Di Marzio Gomorra utáni kalandjai a moziban, gondolom, azért, mert a Suburrának minap kijött a harmadik évada a konkurens kanálison.
Vasárnap az HBO3 tíztől két részt ad le az erre a hétre jutott egyetlen komoly ajánlatunkból: Roadkill (négyrészes angol krimisorozat Hugh Laurie-val és Helen McCroryval). Poirot után pedig egy igazi tisztviselő, Jules Maigret következik, dettó a Dunán, 21.15-kor: Maigret és a halott gyémántkereskedő, 2017-ből. Már szegény jó Ustinov sem volt épp az igazi, de itt a vén iszákost Rowan Atkinson adja, mely szereposztási döntés azért volt szükséges, hogy a legjobb Maigret (Rupert Davies) mellett a legrosszabb is angol legyen. Legjobb nem tévézni, mert az a legrosszabb.
