Rádió

A svéd Kennedy

Bűnügyi podcast a 24.hu-n

Interaktív

Vannak dolgok, melyeket egészen addig nem hiányolunk, míg fel nem fedezzük őket. A bűnügyi rádióműsor – illetve podcast – épp ilyennek tűnik. Persze az úgynevezett hagyományos rádiók­ban is vannak rendőrségi hírek, de azok legfeljebb a száraz tényközlésig jutnak el. A fene se érti, miért nem alakult ki a televíziós Kék fény nyomában (vagy akár már azt megelőzve is) hasonló műsortípus a rádióban, minden­esetre a 24.hu portál Tangó és Kes című podcastjét hallgatva egyértelműnek tűnik, hogy téma és igény lett volna hozzá.

A 80-as évek végi trash-krimi felhozatal egyik legkedvesebb emlékű darabjának címét kétes magyarítással kölcsönvevő podcast házigazdája a Böcskei Balázs – Bezsenyi Tamás politológus–kriminológus duó. Abba most ne menjünk bele, hogy melyikük Stallone és melyikük Kurt Russell, ennél fontosabb, hogy a kettős nézőpont végig határozottan jelen van az adásokban. Az nem szorul magyarázatra, hogy egy kriminológusnak mi köze van a bűnesetekhez, az viszont, hogy egy politikai elemző hogyan, milyen perspektívából nézi őket, már nem annyira magától értetődő. Pedig a bűn is, mint minden más, simán lehet politikai kérdés, ha úgy akarunk hozzá közelíteni. „Everything is political”, ahogy Paul Krugman mondja, mely mondás most, a 21. század elején különösen áll, de bizonyára nem volt ez nagyon másként korábban sem.

A változatosságra nem lehet panaszunk. Böcskei és Bezsenyi foglalkoztak már nagyon sok mindennel: különös, elfeledett bűntényekkel, mint a Ferihegyi úti 1991-es robbantás; a magyar szervezett bűnözés híres-hírhedt epizódjaival, mint az Aranykéz utcai merénylet vagy a dunaszerdahelyi maffiauralom; de kitárgyalták a Kádár-kor néhány olyan többé-kevésbé ismert bűnözős sztoriját is, mint az agyontetovált Pillangó sorsa vagy az úgynevezett Presztízs-ügy.

Legutóbb az Olof Palme elleni merénylet, avagy „Európa Kennedy-gyilkossága” került terítékre, mint az elmúlt évtizedek egyik legtöbbet vizsgált, legtöbb összeesküvés-elméletre alapot adó és legkevésbé megfejtett ügye. Az apropó pedig nem más, mint a svéd ügyészség azon bejelentése, miszerint harmincnégy év után, idén június elején lezárta az ügyet és megnevezte az elkövetőt. Hogy a politika mennyire fontos szerepet játszik az ügyben (egy hivatalban lévő miniszterelnököt lőttek agyon a nyílt utcán az egyik legbékésebbnek vélt országban) nem kérdéses, az viszont igen, hogy a bejelentést miért nem tartják örömteli fordulatnak. Túl sok újdonsággal ugyanis nem tudták a teóriát alátámasztani. Valószínűbbnek tűnik, hogy egy szimbolikus lépéssel immár végleg pontot akartak tenni ennek a kínosan régóta lezáratlan ügynek a végére, és valahogy megállítani az azt mindmáig kísérő pletykákat, legendákat és találgatásokat. A megoldatlan merénylet nyílt seb a svéd társadalom testén, a gyógyuláshoz alighanem több kell egy lapos ügyészi expozénál.

A Tangó és Kes hangütésében is több a szkepszis, mint az üdvrivalgás. Bezsenyi be is olvas néhány svéd, illetve svédországi magyar kommentárt, és hát azok sincsenek hasra esve a nagy finálétól. Krister Petersson főügyész (szórakoztató mellékszál, hogy az ügyben elsőként elítélt, majd később felmentett férfit Christer Petterssonnak hívták) azt a régi gyanút erősítette meg, hogy egy bizonyos Stig Engström nevű magányos elkövető lőtte le a miniszterelnököt, amikor az 1986. február 28-án feleségével kilépett egy stockholmi moziból. Most már elég bizonyíték gyűlt össze – így a főügyész –, hogy lecsukják ezt az Engströmöt. Fájdalom, hogy nevezett 2000-ben öngyilkosságot követett el. Ha viszont a fő gyanúsítottat nem lehet lecsukni, akkor itt az ügy vége – nagyjából ebben áll az ügyészi érvelés…

Böcskei és Bezsenyi az objektivitás jegyében megpróbálják röviden összeszedni az elbizonytalanító tényezőket és a korábban lábra kapott feltételezéseket, magyarázatokat, ami lehetetlen vállalás, annyi van belőlük. Mit csinált Engström egy bazi nagy Magnummal a mozi körül, hová tűntek a hüvelyek? A svéd rendőrség miért tehetetlenkedett: ha egyszer már gyanúba keveredett Engström, hogyhogy soha nem csukták le, és amúgy is, mi a fene történt Palme asszony kabátjával? Csupa idegőrlő kérdés, és még idegőrlőbb, ha mögé képzeljük a CIA-t, a KGB-t, a dél-afrikai titkosszolgálatot, a jugókat, a kurdokat, az irániakat és még egy csipetnyit a Vörös Hadsereg Frakció maradékából is. Hiába Petersson főügyész minden komolysága, ebből megoldott ügy aligha lesz, de mi legalább egy szórakoztató podcastot kaptunk.

A június 16-i adás alapján

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.