Komoly játék: ez a kvíz segít a diákoknak, hogy felismerjék az álhíreket

  • - urfi -
  • 2017. szeptember 9.

Interaktív

Az állam dolga lenne, de az Átlátszó és a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete csinálta meg.

Mikor nyár végén egy egyetemi rendezvényen beszélgettem a propagandáról, a végén a meglepően érdeklődő közönségből valaki megkérdezte, hogy na jó, de mit lehet tenni? Mármint ha tényleg ennyire aggasztó világjelenség az álhírek terjedése, és ráadásul Magyarországon ebben a mainstream kormánypárti sajtó, sőt az állami média is aktívan részt vesz, és az egyszeri hírfogyasztó egyre kevésbé tudja kikerülni a szimpla hülyeségeket és az aljas rágalmakat, akkor mi a terv? Hogyan fog ez megváltozni?

Elsőre nem tudtam mást mondani, mint hogy sehogy, ez a közeljövőben nem fog elmúlni, de még javulni sem. Kis noszogatás után viszont sikerült kipréselnem magamból egy optimistább gondolatot: az "igazságon túli világról" és az álhírekről való folyamatos beszéd, ami itthon a független média elleni háborúval párosul, talán ráirányíthatja a figyelmet a tudatos médiafogyasztás fontosságára.

false

Ennek egyik legfontosabb ösztönzője, első lépése az lenne, hogy mint külföldön sok helyen, nálunk is legyen az oktatás szerves része a kritikus médiahasználat. Hogy már akár az általános iskolában kezdjék el érteni a gyerekek, hogy amit a tévében látnak, az nem feltétlenül igaz. Hogy nem szabad feltétel nélkül hinni egyetlen politikusnak és egyetlen médiaterméknek sem, de fontos különbséget tenni a többé-kevésbé megbízható hírforrások és a tele szájjal hazudozó álhírgyárak között.

Ez hosszú távon és elvileg minden politikai oldalnak egyformán érdeke, de a jelenlegi kormánytól ilyen kampányokat, ilyen tanterveket persze hiába várunk. Ezért is örömteli, hogy az Átlátszó és a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete elkészítette a Legyél te is álhírvadász! című tesztet. Fontos hangsúlyozni, hogy itt nem az egyes médiatermékek politikai elfogultságáról van szó, nem azt akarják demonstrálni, hogy a pártos sajtó a saját szája íze szerint értelmezi a híreket, sőt, ez az egész nem is csak a politikáról szól, hiszen az álhírek nagyon veszélyesek máshol is, gondoljunk csak az alternatív gyógymódokra. Vagyis itt tényleg a rendszerszintű dezinformáció, a keményvonalas álhírportálok leleplezése a cél.

Olyasmiket lehet megtanulni a kvíz során, mint hogy mindig nézzük meg, van-e egy oldalnak impresszuma, vagy hogy fogadjuk gyanakvással a világszintű összeesküvések leleplezését és hasonlókat. Apró praktikák is előkerülnek, mint hogy ne nagyon bízzunk olyan oldalban, amely egy másik hírportál nevét eltorzítva használja (HírOrigo, hir24.info stb), vagy amelyik .info-ra, .eu-ra végződik.

Az alhirvadasz.hu-n a teszten kívül megtaláljuk az álhíroldalak listáját, a témával foglalkozó cikkek ajánlóit és egy szószedetet, amely segít eligazodni az álhírek világában. Az Átlátszó és az MTE szakemberei azt is vállalják, hogy a tesztet játékos formában, egy-egy társadalomismeret vagy osztályfőnöki óra, esetleg szabad délutáni foglalkozás keretében bemutatják.

Azt viszont talán fölösleges is hozzátenni, hogy erre a tudásra nem csak a diákoknak lenne szüksége.

(Átlátszó)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.