Mikor nyár végén egy egyetemi rendezvényen beszélgettem a propagandáról, a végén a meglepően érdeklődő közönségből valaki megkérdezte, hogy na jó, de mit lehet tenni? Mármint ha tényleg ennyire aggasztó világjelenség az álhírek terjedése, és ráadásul Magyarországon ebben a mainstream kormánypárti sajtó, sőt az állami média is aktívan részt vesz, és az egyszeri hírfogyasztó egyre kevésbé tudja kikerülni a szimpla hülyeségeket és az aljas rágalmakat, akkor mi a terv? Hogyan fog ez megváltozni?
Elsőre nem tudtam mást mondani, mint hogy sehogy, ez a közeljövőben nem fog elmúlni, de még javulni sem. Kis noszogatás után viszont sikerült kipréselnem magamból egy optimistább gondolatot: az "igazságon túli világról" és az álhírekről való folyamatos beszéd, ami itthon a független média elleni háborúval párosul, talán ráirányíthatja a figyelmet a tudatos médiafogyasztás fontosságára.
| ||
Ennek egyik legfontosabb ösztönzője, első lépése az lenne, hogy mint külföldön sok helyen, nálunk is legyen az oktatás szerves része a kritikus médiahasználat. Hogy már akár az általános iskolában kezdjék el érteni a gyerekek, hogy amit a tévében látnak, az nem feltétlenül igaz. Hogy nem szabad feltétel nélkül hinni egyetlen politikusnak és egyetlen médiaterméknek sem, de fontos különbséget tenni a többé-kevésbé megbízható hírforrások és a tele szájjal hazudozó álhírgyárak között.
Ez hosszú távon és elvileg minden politikai oldalnak egyformán érdeke, de a jelenlegi kormánytól ilyen kampányokat, ilyen tanterveket persze hiába várunk. Ezért is örömteli, hogy az Átlátszó és a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete elkészítette a Legyél te is álhírvadász! című tesztet. Fontos hangsúlyozni, hogy itt nem az egyes médiatermékek politikai elfogultságáról van szó, nem azt akarják demonstrálni, hogy a pártos sajtó a saját szája íze szerint értelmezi a híreket, sőt, ez az egész nem is csak a politikáról szól, hiszen az álhírek nagyon veszélyesek máshol is, gondoljunk csak az alternatív gyógymódokra. Vagyis itt tényleg a rendszerszintű dezinformáció, a keményvonalas álhírportálok leleplezése a cél.
Olyasmiket lehet megtanulni a kvíz során, mint hogy mindig nézzük meg, van-e egy oldalnak impresszuma, vagy hogy fogadjuk gyanakvással a világszintű összeesküvések leleplezését és hasonlókat. Apró praktikák is előkerülnek, mint hogy ne nagyon bízzunk olyan oldalban, amely egy másik hírportál nevét eltorzítva használja (HírOrigo, hir24.info stb), vagy amelyik .info-ra, .eu-ra végződik.
Az alhirvadasz.hu-n a teszten kívül megtaláljuk az álhíroldalak listáját, a témával foglalkozó cikkek ajánlóit és egy szószedetet, amely segít eligazodni az álhírek világában. Az Átlátszó és az MTE szakemberei azt is vállalják, hogy a tesztet játékos formában, egy-egy társadalomismeret vagy osztályfőnöki óra, esetleg szabad délutáni foglalkozás keretében bemutatják.
Azt viszont talán fölösleges is hozzátenni, hogy erre a tudásra nem csak a diákoknak lenne szüksége.
