Andy Vajna tévéje készített egy sorozatot, amely annyira rossz, hogy az már a nézőnek fáj

  • Gera Márton
  • 2017. szeptember 10.

Interaktív

A Csajok, pasik, Balaton című sorozatnak nevezett borzalom tényleg fullba’ nyomja a kretént.

„A Csajok, pasik, Balaton több, egymástól különálló történetet dolgoz fel, de az események kiindulópontja ugyanaz: barátok, barátnők – tehát csajok és pasik érkeznek a Balatonra és igyekeznek kimaxolni a vakációt. Buliznak, flörtölnek, vitáznak, szerelmesek lesznek, élvezik a nyár vibrálását a magyar tenger partján. Partiznak a legtrendibb szórakozóhelyeken és olykor polgárpukkasztó viselkedéssel hívják fel magukra a figyelmet (…)” – szól a nemrég indult magyar sorozat hivatalos ismertetője, amely leginkább azt sugallja, hogy elkészült a hazai Jersey Shore, ám a helyzet mégiscsak úgy áll, hogy csupán egy újabb magyar borzalom született a Tv2 kistestvérénél, a SuperTv2 nevű kábelcsatornánál.

false

 

Fotó: Facebook/Csajok, pasik, Balaton

A Csajok, pasik, Balaton körüli legnagyobb talány azonban az, hogy egy Balatonnál játszódó sorozatot miért augusztus legvégén kellett műsorra tűzni, amikor az emberek jelentős része már egyáltalán nem a Balatonra gondol. Persze, vannak ennél súlyosabb gondok is, például olyan amatőr színészek szerepelnek benne, akik azzal a reménnyel mehettek el a szereplőválogatásra, hogy benne lesznek a tévében.

És lám, be is kerültek a tévébe, igaz, néhányuk esetében nem teljesen érteni, mit mondanak és néha elég embert próbáló küzdelmet vívnak a magyar nyelvvel, de hát ez a scripted reality széria (mindössze a cselekmény vázát írják meg, a dialógusok nagy része rögtönzésen alapul, valahogy úgy, mint az Éjjel-nappal Budapest esetében) is a küzdelemről szól: a srácok a lányokért küzdenek, a lányok meg a srácokért, illetve azért, hogy jól érezzék magukat a Balaton partján. Ebből a minden elemében 21. századi alaphelyzetből javarészt olyan logikátlan események következnek, minthogy apa és lánya egy teljes epizódon keresztül egy balatoni panziót keres, mert egyiküknek nincs okostelefonja, másikuknak meg lemerült. Vagy: az egyik lányt elcsábítja egy férfi, akiről kiderül, hogy nem pont az, akinek mondja magát. Tovább is van: egy másik lány nagyon szeret bulizni és elég lengén öltözik, de a barátnőjének először ez nem tetszik.

via GIPHY

A Csajok, pasik, Balaton sok szempontból mégis hagyományőrző szériának tekinthető (mi több, hungarikumnak!), hiszen parádésan viszi tovább a Barátok közt és a Jóban Rosszban hosszú évek óta bevett szokásait: a szereplők valami különös oknál fogva gyakran néznek bele a kamerába (helló, Szomszédok!), olykor pedig úgy kezdenek el beszélni dialógus közben, mintha kisiskolásként éppen valamelyik József Attila-verset akarnák elmondani a szavalóverseny selejtezőjén.

Ahogy az sejthető: az eredmény szinte minden esetben végtelenül kínos, és bár Tv2-es mércével nézve talán találni elfogadható jeleneteket, a helyzet az, hogy a sorozat legtöbb pillanata olyan, hogy a néző érzi kellemetlenül magát. Hiszen nehéz is bármit mondani egy olyan jelenetre, amelyben a diszkózás közben egyszer csak megszólal az egyik lány, komolynak szánt tekintettel belenéz a kamerába, majd elmondja, hogy ő bizony nem fog inni olyan italból, amelyet egy idegen férfi hoz, mert ilyen helyzetekből fakadnak az emberrablások is. Ez a kétségkívül a Szomszédokból ismerős álerkölcsösség egyébként nagyon is jellemző a Csajok, pasik, Balatonra, amelyből az elmaradott néző azt is megtudhatja, hogy érdemes vigyázni a lányokkal, mert kirabolhatják a lakókocsinkat, és a bártulajdonosok általában rossz emberek, akik mellett a barátnőjük nem érzi jól magát.

via GIPHY

Mindenesetre ennek az egész marhaságnak azért mégiscsak az a legfőbb tanulsága, hogy tehetség és hozzáértés nélkül talán mégsem kellene sorozatot készíteni.

Vetítik hétköznap esténként a SuperTv2-n

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.