tévéSmaci

Almakeselyű

  • tévésmaci
  • 2018. december 29.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché a nagy mutatványra készültek, először is bekérették Ómafát a közeli világvárosban berendezett székházuk Halásztermébe. A Halászterem volt az előkelő kuncsaftok részére fenntartott fogadóhelyiség, annyira elegáns volt. Hogy mást ne mondjunk, Madarász-képek lógtak a falon jobbra is, balra is. Ómafa, amikor a portástól megtudta, hogy hányadik emeleten kell kiszállnia a liftből, már gyanút fogott, mit akarhatnak ezek? Különben is gyanús volt a portás, mintha legutóbb még a szomszédban működő kirgiz vagy türkmén pékségben látta volna, ahol rongyoskiflit vett, ott forgatta a péklapátot, na, mindegy, majd kifelé ellenőrzöm, gondolta magában, miközben az elmés szerkezet hangtalanul suhant vele felfelé. Csakhogy: ha Ómafa gondolt valamit magában, akkor menten válaszolt is rá magának – szintén magában. Ez afféle örök diskurzus a jó és a rossz, a bátor és a gyáva, az optimista és a pesszimista Ómafa között. Most azt mondta a pesszimista – azért alapjában viccből –, hogy már ha lesz kifelé. Hogy gyorsan eloszlassuk az ez irányú összes aggodalmat, lett kifelé, hamarabb, mint azt bárki is gondolta volna, és még a péket is sikerült csekkolni: felújítás miatt zárva. De most még csak ott tartunk, hogy Ómafa nesztelen suhan felfelé az elevátorral, s hülyeségekkel eteti magát. Ám a legjobb liftezés is véget ér egyszer (kivéve a páternoszter esetében), s az ember azon kapja magát, hogy Sztupa feltépi a liftajtót, s kezét ölelésre tárva reáront, míg Troché elégedetten kuncog a háttérben. Jaj, végre, Ómafa, drága barátunk, fidélis cimboránk, boruljak a kebledre és egyem a szívedet satöbbi, satöbbi. Pontos vagy, mint a légyszar, kerülj beljebb, íme, a Halászterem, jobbra a második ajtó, rögtön a Faháncs után. A Faháncs amolyan folyosói kisplasztika volt, talán Henry vagy Roger Moore, Ómafa nem nagyon értett az ilyesmihez.

Pénteken (30-án) olyan pocsék tévéhét kezdődik, amilyenhez elég rég nem volt szerencsénk, tán legutóbb csak a múlt héten. A kezdés persze erős, mert a Dunán dúl javában a Wenders-sorozat, s most 21.55-től a Halál Palermóban című, 2008-as páneurópai műremeket adják. Mármost egy ilyen cím láttán mindenki okkal asszociál Don Tramezzinóra, a véreskezű maffiafőnökre, aki vékony fehér csíkozású fekete öltönyben rágja a fogpiszkálót, de itt nem erről van szó, mert ez ugyebár MÜVÉSZET, így csupa nagybetűvel és rövid ü-vel. Tehát arról van itt nagyban szó, hogy Düsseldorf David Hemmingse, Campino megelégeli a nagy életet, s visszahúzódna önmagához, a gyökereit keresve meg a szokásos holmik, s pont Palermóba sikerül neki elmennie. Ott persze úgy jár, mint Michael Corleone egy házzal arrébb, villámcsapás éri, itt a művésznőt Flaviának hívják, nem mintha lenne jelentősége. A jó hír az, hogy ebben is van Gyenyisz Hopper, a rossz meg az, hogy jöhet még bármi, a Wenders-sorozat gyakorlatilag kifingott, nem is most, hanem már korábban.

Szombaton viszont lehet bindzselni, mert a derék HBO 3 este kilenckor fog neki a Fülledt utcák második évadának, s cca. reggel hatig abba sem hagyja. Nem is lehetne ennél szebb szombat éjszakánk, ha nem az lenne a helyzet David Simon sorozataival, hogy minden remekműre jut legalább két gagyi, középút meg semmi. Csak a pontos tájékoztatás végett: a Tremére s a Drótra gondolunk, amikor remeket mondunk. Igen, ebben a sorrendben. Ne tévézzenek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.