Tévé

Az önkép zavarai

Szelfi

Interaktív

Az alternatív, a celeb- és álcelebvilágban ajánlataikkal házaló RTL-esek, illetve az önmagukat – próbafelvétel gyanánt – mobiljukkal lázasan filmező alternatívok, celebek és álcelebek: az év elején ezzel a különös képlettel szembesülhetett az ember, ha útjai valamelyest érintkeztek a mondott kisvilágok belterjes köreivel.

Az importeredetű Szelfi első évadának gárdája, ha körülményesen is, de összejött, s a kiosztott kézikamerákkal ki-ki leforgatta a maga sztoriját, szigorúan abban a történetkerekítő és felülspilázó modorban, amelyben a kereskedelmi tévék fikciós gyártmányai és álreality műsorai ágálnak. Innen tekintve tehát sokkal inkább hagyománykövető és merev műsor a Szelfi, semmint forradalmi újítás, amely úgymond őszinte betekintést engedne többé-kevésbé ismeretlen emberek életébe. (Merthogy végül nagyjából a harmad-negyed vonalból verbuválódtak az évad szereplői.) Persze egy olyan közegben, ahol a mainstream alternatívnak, a kommersz pedig forradalminak van kihirdetve, s ahol testet ölthet a bulvárellenes bulvárfigura pimasz önellentmondása, ugyan miért ragaszkodnánk a valóság televízión kívüli üzemmódjához?

S persze hogyan is tűnhetne föl bármi a való világból, ha az ún. hétköznapi életben mozgó szereplő folyvást egy kamerát tart a jobbjában vagy a baljában, mely furcsaságon valamiért senki sem ütközik meg sem a szűkebb, sem a tágabb környezetében? S hogyan is hathatna valóságosnak az a monológ, amelyben egy érdekes szemöldökű hölgy arról vall a kamerának és nekünk: az imént szégyellte elmesélni egykori osztálytársainak, hogy a házassága széthullóban van? Vajon nem tudja, hogy most éppen egy tévéműsor országos közönségének mondta el ugyanezt? S az a másik hölgy, aki az első randevúira is kamerát cipel magával, vajha tényleg új párt keres, vagy inkább csak egy szöveges statisztát az élete forgatásához?

Így aztán a valószerűség áhított hatását ennyi kínos álság közepette inkább csak az értelmetlen és/vagy érthetetlen mondatok szolgálják, hiszen azok valóban echte olyanok, mint amilyeneket az utcán hallani. S a látszat­őszinteség meg a kamu válságok áradatában (ahol is egy harmadik hölgy a fürdőszobájában percekig drámázhat egy hajszárítóval babrálva, hogy be merjen-e lépni a másik szobába vagy ne…) szinte már üdítően hathat a két adás alatt mindössze egyetlen rövid jelenetben felbukkanó Puzsér Róbert, aki legalább fölvállalt őszintétlenséggel harsog bele egy komplett Hajdú-ekéző férfihisztit a maga kamerájába. S ha a kimondott szavakban nem is, azért egy-egy tekintetben így is felbukkanhat némi emberi érzés: a kétgyerekes anya elcsigázottsága, a széthullottan monologizáló, függő zenész elveszettsége és persze egy-egy külső „szereplő” nyilvánvaló rosszérzése. S voltaképp abban is van valami önkéntelenül őszinte kitárulkozás, ahogy egyik-másik szereplő elszív egy cigarettát, jelentőségteljes mélázással belebámulva a kamerába és a nagy büdös semmibe – éppen úgy, ahogyan azt rossz művészfilmekben, átlagos álrealitykben és jobb allűrkörökben szokás.

RTL II, június 17. és 18.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.