Jön az Apple Music

Újrahasznosított forradalom

  • Gera Márton
  • 2015. július 25.

Interaktív

„Ó, rendben!” Ezt a bejegyzést tette közzé a Twitteren Daniel Ek, a Spotify vezérigazgatója, miután bemutatták az Apple Musicot. Pedig ha valakinek, akkor épp neki kellene a legjobban aggódnia.

Kétségtelen, hogy az Apple az iTunesszal forradalmasította a zeneipart, ám hiába a sok­éves szárnyalás, 2012 után az online áruház bevételei folyamatosan csökkentek. Egyre kevesebben voltak, akik 99 centet fizettek egy-egy számért, vagy 10 dollárt egy albumért, hiszen ugyanennyiért máshol már egészen más járt: korlátlan hozzáférés nagyjából 30 millió zeneszámhoz, vagyis eljött az olyan streamingszolgáltatók ideje, mint a Deezer vagy a Spotify – utóbbinak már 75 millió felhasználója van. (A folyamatról lásd Megoszt, uralkodik – A digitális zene terjedése című cikkünket: Magyar Narancs, 2014. április 11.)

Mit szeretne ezen a pályán az Apple? Nyilván azt, amit máshol is, rohadt sok pénzt. Csakhogy a streamingszolgáltatásból nem lehet kihozni újabb modelleket, nem lehet méregdrága kiegészítőkkel hülyíteni a kedves vásárlót, hiszen nem is veheti kézbe, így villogni sem tud vele az utcán. Csakhogy minden jel arra mutat, hogy a streaming lesz hamarosan a legfontosabb zenei szolgáltatás – ha már most nem az.

Már három éve megjelentek a pletykák arról, hogy az Apple az iTunes mellett szeretne saját streaminget, ám a zenei kiadókkal – legalábbis ez volt az indok – nem tudtak megegyezni. Ám közben hárommilliárd dollárért felvásárolták (és kiiktatták) a méregdrága fejhallgatókat gyártó és streamingszolgáltatást is működtető Beats Electronicsot (lásd A jövő zenéje – Bevásárolt az Apple, Magyar Narancs, 2014. július 17.), amivel egyértelművé tették, hogy idővel mindenképpen belépnek a streamingpiacra. A Techcrunch márciusban írt arról, az Apple nyáron jön a saját szolgáltatásával, és úgy akarja sikerre vinni, hogy pár dollárral olcsóbb lesz a jelenlegi szolgáltatásoknál. A megjelenést eltalálták: az Apple a szokásos fejlesztői konferenciáján, a június 8–12. között megrendezett Worldwide Developers Conference-en mutatta be az Apple Musicot.

Előtte ment a szokásos felhajtás, így a néző könnyen hihette, hogy az oly régen várt Appleautót vagy az új tévét jelentik be. Nos, erről szó sem volt, helyette egy hosszú és patetikus felvezetés következett a cég és a zene kapcsolatáról, majd arról, hogy a jelenlegi streaming maga a káosz, és az Apple Music lesz a forradalmi termék. Hiszen a cég „művészetként” tekint a zenére. Ráadásul személyes ajánlásokat tesznek a felhasználók számára: mindjárt az első bejelentkezés során a zenei ízlésünk és a kedvenc számaink után érdeklődnek. Ám a csinnadratta ellenére semmi forradalmi nem látszik az alkalmazáson, ha csak az nem, hogy a Facebook- vagy Twitter-klónnak tűnő Connect nevű felületen követhetjük az előadókat, és hozzászólhatunk a bejegyzéseikhez.

Tarolni fog?

Mindebből az látszik, hogy az Apple Music egyelőre inkább egy jól összerakott egyvelegnek tűnik, mint forradalomnak. Nem változtat ezen a saját rádióadó, a Beats 1 bejelentése sem, amely a nap 24 órájában játssza „a legjobb számokat” New Yorkból, Los Angelesből és Londonból – nagyjából úgy, mint a BBC Radio 1 vagy a Pandora.

Nem bizonyult igaznak a korábbi híresztelés sem, hogy a versenytársakénál olcsóbb lesz a szolgáltatás – lehet, hogy nem sikerült megegyezni a lemezkiadókkal –, a havi 9,99 dollár pontosan megegyezik a többi árával, bár még elképzelhető, hogy a szokásostól eltérően sávos árazás lesz, így a világ különböző pontjain más és más ár lesz érvényben. Annyi biztos, hogy három hónapos ingyenes próbaidőszakot biztosítanak, ám ezt leszámítva nem lesz „ingyenebéd”, ami például a Spotifynál adott (igaz, reklámokkal, rosszabb hangzással, és kizárólag online). Ennek ellenére világosan látszik, hogy egész pályás letámadásra készülnek Cupertinóban: június 30-án több mint száz országban indul el a szolgáltatás. (Azt még nem tudni, hogy Magyarország benne van-e a százban.)

Doug Morris, a Sony Music vezérigazgatója szerint egyébiránt tök mindegy, milyen lesz az Apple szolgáltatása, a hatalmas reklámkampány úgyis mindent elsöpör. Morris szerint olyan agresszív kampány várható, amelyről a folyamatos tőkebevonásra szoruló Spotify álmodni sem mer, John Gruber, a Daring Fireball szerkesztője pedig azt emelte ki, hogy lesznek ugyan előadók, akik továbbra is csak az iTunes kínálatában szerepelnek majd (például a Beatles), ám ez csak afféle szabályt erősítő kivétel: havi 10 dollárért a felhasználó tulajdonképpen „mindent megkap”.

És ne feledjük azt sem, hogy az Apple-nek van egy hatalmas előnye az összes többi szolgáltatóval szemben: ő maga gyártja a szoftvert és a hardvert, így minden iPhone-, iPod-, iPad-, Macbook- és Apple Watch-tulajdonos automatikusan megkapja az új alkalmazást. Ott lesz az eszközökön, és nem is lehet letörölni. Sőt meglépik azt is, amit eddig még soha: az Apple Music Android-kompatibilis lesz. A kényelem nagy úr – valószínűleg erre játszik rá a vállalat, hiszen ha valaki előfizet a szolgáltatásra, nem lesz szüksége extra alkalmazásra, és hely szabadul fel a telefonján. Ezek után nem lenne meglepetés, ha az Apple Music annak ellenére letarolná a piacot, hogy érdemi újdonsággal nem szolgál, és mindenképp fizetni kell érte. Már csak az a kérdés, hogy mit lép erre Daniel Ek.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.