Kétségtelen, hogy az Apple az iTunesszal forradalmasította a zeneipart, ám hiába a sokéves szárnyalás, 2012 után az online áruház bevételei folyamatosan csökkentek. Egyre kevesebben voltak, akik 99 centet fizettek egy-egy számért, vagy 10 dollárt egy albumért, hiszen ugyanennyiért máshol már egészen más járt: korlátlan hozzáférés nagyjából 30 millió zeneszámhoz, vagyis eljött az olyan streamingszolgáltatók ideje, mint a Deezer vagy a Spotify – utóbbinak már 75 millió felhasználója van. (A folyamatról lásd Megoszt, uralkodik – A digitális zene terjedése című cikkünket: Magyar Narancs, 2014. április 11.)
Mit szeretne ezen a pályán az Apple? Nyilván azt, amit máshol is, rohadt sok pénzt. Csakhogy a streamingszolgáltatásból nem lehet kihozni újabb modelleket, nem lehet méregdrága kiegészítőkkel hülyíteni a kedves vásárlót, hiszen nem is veheti kézbe, így villogni sem tud vele az utcán. Csakhogy minden jel arra mutat, hogy a streaming lesz hamarosan a legfontosabb zenei szolgáltatás – ha már most nem az.
Már három éve megjelentek a pletykák arról, hogy az Apple az iTunes mellett szeretne saját streaminget, ám a zenei kiadókkal – legalábbis ez volt az indok – nem tudtak megegyezni. Ám közben hárommilliárd dollárért felvásárolták (és kiiktatták) a méregdrága fejhallgatókat gyártó és streamingszolgáltatást is működtető Beats Electronicsot (lásd A jövő zenéje – Bevásárolt az Apple, Magyar Narancs, 2014. július 17.), amivel egyértelművé tették, hogy idővel mindenképpen belépnek a streamingpiacra. A Techcrunch márciusban írt arról, az Apple nyáron jön a saját szolgáltatásával, és úgy akarja sikerre vinni, hogy pár dollárral olcsóbb lesz a jelenlegi szolgáltatásoknál. A megjelenést eltalálták: az Apple a szokásos fejlesztői konferenciáján, a június 8–12. között megrendezett Worldwide Developers Conference-en mutatta be az Apple Musicot.
Előtte ment a szokásos felhajtás, így a néző könnyen hihette, hogy az oly régen várt Appleautót vagy az új tévét jelentik be. Nos, erről szó sem volt, helyette egy hosszú és patetikus felvezetés következett a cég és a zene kapcsolatáról, majd arról, hogy a jelenlegi streaming maga a káosz, és az Apple Music lesz a forradalmi termék. Hiszen a cég „művészetként” tekint a zenére. Ráadásul személyes ajánlásokat tesznek a felhasználók számára: mindjárt az első bejelentkezés során a zenei ízlésünk és a kedvenc számaink után érdeklődnek. Ám a csinnadratta ellenére semmi forradalmi nem látszik az alkalmazáson, ha csak az nem, hogy a Facebook- vagy Twitter-klónnak tűnő Connect nevű felületen követhetjük az előadókat, és hozzászólhatunk a bejegyzéseikhez.
Tarolni fog?
Mindebből az látszik, hogy az Apple Music egyelőre inkább egy jól összerakott egyvelegnek tűnik, mint forradalomnak. Nem változtat ezen a saját rádióadó, a Beats 1 bejelentése sem, amely a nap 24 órájában játssza „a legjobb számokat” New Yorkból, Los Angelesből és Londonból – nagyjából úgy, mint a BBC Radio 1 vagy a Pandora.
Nem bizonyult igaznak a korábbi híresztelés sem, hogy a versenytársakénál olcsóbb lesz a szolgáltatás – lehet, hogy nem sikerült megegyezni a lemezkiadókkal –, a havi 9,99 dollár pontosan megegyezik a többi árával, bár még elképzelhető, hogy a szokásostól eltérően sávos árazás lesz, így a világ különböző pontjain más és más ár lesz érvényben. Annyi biztos, hogy három hónapos ingyenes próbaidőszakot biztosítanak, ám ezt leszámítva nem lesz „ingyenebéd”, ami például a Spotifynál adott (igaz, reklámokkal, rosszabb hangzással, és kizárólag online). Ennek ellenére világosan látszik, hogy egész pályás letámadásra készülnek Cupertinóban: június 30-án több mint száz országban indul el a szolgáltatás. (Azt még nem tudni, hogy Magyarország benne van-e a százban.)
Doug Morris, a Sony Music vezérigazgatója szerint egyébiránt tök mindegy, milyen lesz az Apple szolgáltatása, a hatalmas reklámkampány úgyis mindent elsöpör. Morris szerint olyan agresszív kampány várható, amelyről a folyamatos tőkebevonásra szoruló Spotify álmodni sem mer, John Gruber, a Daring Fireball szerkesztője pedig azt emelte ki, hogy lesznek ugyan előadók, akik továbbra is csak az iTunes kínálatában szerepelnek majd (például a Beatles), ám ez csak afféle szabályt erősítő kivétel: havi 10 dollárért a felhasználó tulajdonképpen „mindent megkap”.
És ne feledjük azt sem, hogy az Apple-nek van egy hatalmas előnye az összes többi szolgáltatóval szemben: ő maga gyártja a szoftvert és a hardvert, így minden iPhone-, iPod-, iPad-, Macbook- és Apple Watch-tulajdonos automatikusan megkapja az új alkalmazást. Ott lesz az eszközökön, és nem is lehet letörölni. Sőt meglépik azt is, amit eddig még soha: az Apple Music Android-kompatibilis lesz. A kényelem nagy úr – valószínűleg erre játszik rá a vállalat, hiszen ha valaki előfizet a szolgáltatásra, nem lesz szüksége extra alkalmazásra, és hely szabadul fel a telefonján. Ezek után nem lenne meglepetés, ha az Apple Music annak ellenére letarolná a piacot, hogy érdemi újdonsággal nem szolgál, és mindenképp fizetni kell érte. Már csak az a kérdés, hogy mit lép erre Daniel Ek.
