Egyfelől kijár a szimpatizáló érdeklődés a tárlatnak, amely a közép- és délkelet-európai meleg és leszbikus mozgalmak történetét tárgyalja az államszocializmus, majd a rendszerváltás korában. A dekriminalizálásért, a jogkiterjesztésért, s egyáltalán a háborítatlan létezés jogáért küzdő hajdani aktivistákkal éppúgy rokonszenvezhetünk, mint a mai kutatókkal, akik az eleddig jórészt feltáratlan terület vizsgálatát és bemutatását tűzték ki maguk elé (élet)cél gyanánt, de azt már vitathatjuk, hogy érdemes-e akárcsak jelképesen is egy nyilvánvalóan antiintellektuális és aljas indokú (aktuál)politikai vád ellen kiáltvánnyal védekezni, megcáfolandó a régióbeli LMBTQI+-mozgalmak „gyökértelenségét”.
A hangsúly – ahogy már a kiállítás címe is jelzi – a dokumentumokra helyeződik, s azok bősége a netes felületet végigkattintgatva valósággal bámulatosnak bizonyul. Belbiztonsági iratok, újságcikkek és egészségügyi állásfoglalások, a meleg és leszbikus szerveződések hőskorának szöveges, fotós és videós forrásai sorjáznak elénk Közép-Európa és a Balkán volt szocialista országaiból, kitekintéssel az egykori Szovjetunióra és az NDK-ra is. A bemutatott dokumentumok gazdagsága még azzal együtt is okvetlenül imponáló, hogy a „befejezetlen kiállítás” extenzív jellege korántsem csupán földrajzi értelemben szembeötlő, de a témairányok tekintetében is. A kiállítás anyaga nagy egységekre oszlik: A homoszexualitás dekriminalizálásának útjai; A homoszexuális aktivizmus a kommunista államban; Jogvédelem és láthatóság; Az AIDS-járvány és a homoszexuális „önszerveződés”; A rejtett vágy… cím alatt a homoerotika korabeli megjelenései a művészetekben; A sajtónk, a képeink, az identitásunk; (Nem) rejtett topográfiák címmel pedig a homoszexuális jelenlét egykorú terei (alternatív fesztiváloktól az Egyetem presszón át az apróhirdetésekig). S eközben megismerkedhetünk e mozgalmak és szerveződések úttörő érdemű hőseivel, sőt mártírjaival is. Vagy éppenséggel olyan héroszi szerepű kívülállókkal, mint amilyenek a bolgár Bosztandzsijev professzor és szakértő társai voltak, akik a hatvanas évek közepén pártbeadványban kezdeményezték hazájukban a homoszexualitás büntethetőségének megszüntetését.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
