Kiállítás

Burzsoá tendenciák

Előbújó dokumentumok

Interaktív

„[D]okumentumokból összeálló kiáltvány” – jellemzi a kiállítást a bevezető szöveg, és ezt a megfogalmazást éppoly könnyű és indokolt első pillantásra rokonszenvesnek, mint másodjára aztán némiképp problematikusnak találnunk.

Egyfelől kijár a szimpatizáló érdeklődés a tárlatnak, amely a közép- és délkelet-európai meleg és leszbikus mozgalmak történetét tárgyalja az államszocializmus, majd a rendszerváltás korában. A dekriminalizálásért, a jogkiterjesztésért, s egyáltalán a háborítatlan létezés jogáért küzdő hajdani aktivistákkal éppúgy rokonszenvezhetünk, mint a mai kutatókkal, akik az eleddig jórészt feltáratlan terület vizsgálatát és bemutatását tűzték ki maguk elé (élet)cél gyanánt, de azt már vitathatjuk, hogy érdemes-e akárcsak jelképesen is egy nyilvánvalóan antiintellektuális és aljas indokú (aktuál)politikai vád ellen kiáltvánnyal védekezni, megcáfolandó a régióbeli LMBTQI+-mozgalmak „gyökértelenségét”.

A hangsúly – ahogy már a kiállítás címe is jelzi – a dokumentumokra helyeződik, s azok bősége a netes felületet végigkattintgatva valósággal bámulatosnak bizonyul. Belbiztonsági iratok, újságcikkek és egészségügyi állásfoglalások, a meleg és leszbikus szerveződések hőskorának szöveges, fotós és videós forrásai sorjáznak elénk Közép-Európa és a Balkán volt szocialista országaiból, kitekintéssel az egykori Szovjetunióra és az NDK-ra is. A bemutatott dokumentumok gazdagsága még azzal együtt is okvetlenül imponáló, hogy a „befejezetlen kiállítás” extenzív jellege korántsem csupán földrajzi értelemben szembeötlő, de a témairányok tekintetében is. A kiállítás anyaga nagy egységekre oszlik: A homoszexualitás dekriminalizálásának útjai; A homoszexuális aktivizmus a kommunista államban; Jogvédelem és láthatóság; Az AIDS-járvány és a homoszexuális „önszerveződés”; A rejtett vágy… cím alatt a homoerotika korabeli megjelenései a művészetekben; A sajtónk, a képeink, az identitásunk; (Nem) rejtett topográfiák címmel pedig a homoszexuális jelenlét egykorú terei (alternatív fesztiváloktól az Egyetem presszón át az apróhirdetésekig). S eközben megismerkedhetünk e mozgalmak és szerveződések úttörő érdemű hőseivel, sőt mártírjaival is. Vagy éppenséggel olyan héroszi szerepű kívülállókkal, mint amilyenek a bolgár Bosztandzsijev professzor és szakértő társai voltak, akik a hatvanas évek közepén pártbeadványban kezdeményezték hazájukban a homoszexualitás büntethetőségének megszüntetését.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Velünk élő féltudás

  • Hernádi Elvira

Jó néhány éve már, hogy a Publius Hungaricus a féltudású magyar elit bűneit ecsetelte. Azóta felnőtt egy új generáció, az ország szellemi és politikai vezetése legalább az európai oktatás tisztes középmezőnyébe tartozó intézményekben kupálódhatott. 

Mielőtt eltűnik végleg

Alighanem két dolog jut eszébe mindenkinek a Roberto Baggio nevet hallva: az 1994-es vb-döntőben kihagyott legendás tizenegyes, illetve az élethosszig (tehát ma is) viselt, nem kevésbé legendás copf. Vagy lokni, varkocs, lófarok, akármi is lett légyen az a maestro tarkóján.

Kisujjgyak

  • - köves -

Ha meg kell csinálni a nagy melót, letudni az utolsó bulit, kirámolni a széfet, ami után nincsen több széf, csak a boldog öregkor Kansasben, Soderbergh a mi emberünk.

„Összeáll egy nagy egésszé”

  • Láng Dávid

A 10 éve alakult Verőköltő zenekar frontembere univerzális művész: szinte minden hangszeren játszik, festő szakon diplomázott, és húszéves sem volt, amikor a Magvető kiadta a verseskötetét.

Becsapódás

Az ünnepi vacsoráját elköltő pár, Helen (Lovas Rozi) és Danny (Lengyel Tamás) lakásá­ba berobban a csurom véres Liam (Molnár Áron), akiről hamar kiderül, hogy a feleség testvére.

Az együttélés lehetőségei

A hagyományosan kétévente megrendezett Velencei Építészeti Biennálé is megcsúszott a pandémia miatt, de május 22. óta a Giardini della Biennale parkját és az Arsenalét, azaz az egykori velencei hadihajógyár területét ismét építészek, művészek és látogatók lakják be, egészen november 21-ig.

Szervezett szervezetlenség

  • Áfra János

A kis méretű, mégis zavarba ejtően tartalmas, nehezen áttekinthető tárlat egy nemzetközi kiállítássorozat része, amely a Zürichi Egyetemen 2017 és 2020 között megvalósult kelet-európai performance-kutatás eredményeit hivatott bemutatni.

„Nem hezitált”

Szerb Antal éppen 120 éve született, és 80 éve, 1941-ben jelent meg eredetileg háromkötetes munkája, A világirodalom története. A mű friss, minden eddiginél precízebb kiadásának sajtó alá rendezőjével annak népszerűségéről, hányattatott sorsáról, 21. századi aktualitásáról beszélgettünk.

A szamuráj reggelije

  • Pálos György

Fúziós korban élünk, azon sem lepődünk meg, ha egy kisvárosi étterem étlapján kevert fogásokat találunk. Az más kérdés, hogy a leves, amely se nem vietnami, se nem olasz, nem túl finom, mert nincs karaktere.

Merre vannak?  

  • Schein Gábor

Apró ember éles gombszemekkel. A fején zabolázhatatlan göndör haj. Befogad, figyel, kérdez. Hatalmas vágy él benne, hogy a világban rend legyen, de a világban nincsen rend. Hogy érthető legyen és átlátható. De a világ ellenáll a megértési kísérleteknek, kitüremkedik a réseken, széttöri a kereteket. A világ sokszor homályos, sötét, és soha nem átlátható. Hát akkor legyen a vers az! Legalább a vers.