Rádió

Szingliádák

Podcast az egyedülállókról

Interaktív

„Nem közösségek kellenek, hanem szinglikből összeálló hordák kellenek, és akkor már indul is az Andrássy úton a menet, a fiúk, a lányok nyakában fülbevalók, lufik, és szól a recsegő rádióban a zene, amit úgy hívnak, hogy techno.”

Régi, nem is olyan szép idők, mondhatjuk Mikola István egykori miniszter, mai canberrai nagykövet örökbecsű eszmefuttatását felidézve a – ha jól értjük – közösségellenes, mert egyedülálló, igaz, csoportosan mulató (a nyakban hordott fülbevalót ma sem értjük) ifjúságról. Persze a rádióból szóló techno is van olyan érdekes, mint a szingliség összehozása a melegfelvonulással, de hát ne akarjuk megfejteni azt, ami megfejthetetlen.

Most, hogy a képzelt vagy nem képzelt politikai célkereszt a szinglikről átkerült az egyébként jóval sérülékenyebb LMBTQ kisközösségre, talán az egyedülállóság kultúrájáról vagy problémájáról (nézőpont kérdése) is lehet ejteni néhány higgadtabb szót. Alighanem ez az igény hívta életre a Szertár podcastsorozat legutóbbi epizódját is, amelyben Zsíros László Róbert házigazda faggatta Rövid Irén szociológust a szingliügyi kutatásairól és az egyedülállóknak a kortárs társadalmi kontextusban betöltött szerepéről. A nagyjából másfél-két hetente új epizóddal jelentkező sorozat egyfajta tudomány-népszerűsítő, ismeretterjesztő misszióban mozog. A műsorleírás úgy fogalmaz: „Beszélgetések azokkal, akik előrébb viszik a világot.” Mindehhez még jár egy fülbemászó mottó is: „Belépő az ismeretlenbe.” Elég közönségcsalogató a maga nemében.

Zsíros régi motorosnak tekinthető a tudomány-népszerűsítésben, többféle online fórumon is jelen van vagy volt, a saját blogtól a YouTube-on és a podcastoldalakon át a Twitterig. Ez utóbbin a következőképpen jellemzi magát: „A Szertár podcastek és videók megtestesítője. Tudománykommunikációs szakértő, tréner és néha Szuperparaszt.” Ehhez képest a Szertár podcast 212. epizódjában leg­inkább egy jól felkészült riporterre hasonlít. A műsor mégsem rutinvezérelt, Zsírost alighanem érdekli az, amiről szó van, és bár látszik a felkészültsége, a beszélgetés közben nem valamit szeretne kiszedni a partneréből, hanem kíváncsi bármire, amit a másik az adott beszédhelyzetben mondani kíván. Mind­ennek persze a minimumnak kellene lennie, de sajnos a jelenlegi magyar rádiós-podcastes kínálatban közel sem az.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.