Európa és a mesterséges intelligencia

Mint a svéd acél

Tudomány

A Google nemrég két, a mesterséges intelligencia etikával foglalkozó szakembert is kirúgott. De hogyan dönti el egy nagy techcég, hogy milyen az etikus MI? Mit tehet ez ügyben az állam és milyen lehetőséget jelent ez Európának?

„Ne légy gonosz, ha látsz valamit, ami szerinted nincs rendben, tedd szóvá!” A Google utoljára tavaly szeptemberben frissített magatartási kódexében ugyan szerepel még ez a szépen hangzó felszólítás, de kívülről úgy tűnik, mintha a cég harcban állna saját magával. Ezt látszik alátámasztani egy tavaly de­cemberi ügy is: egy szakcikk engedélyezése körüli, cégen belüli kavarodásban a Google kirúgta a mesterséges intelligencia etika kutatócsoportjának vezetőjét, Timnit Gebrut, majd idén februárban leépítették a Gebru elleni diszkriminációra bizonyítékokat gyűjtő Margaret Mitchellt, az etikus MI kutatócsoport másik vezetőjét is. A Google ezek után újraszervezést jelentett be, amire érthető módon szükség is van, ha egy negyedév alatt két vezetőtől is megszabadultak.

Eltérőek a beszámolók arról, hogy mi vezetett Gebru kirúgásához. Az etiópiai származású fekete kutató elmondása szerint a főnöke váratlanul közölte vele, hogy a cikke nem üti meg a Google publikálási mércéjét – állítólag azt hiányolta a cikkből, hogy milyen kutatások vannak a Gebru által problémásnak jelölt jelenségek megoldására, a hibák kivédésére. Mivel ezt Gebru indokolatlan packázásnak érezte, feltételekhez kötötte, hogy a cégnél maradjon. A Google ezeknek nem kívánt eleget tenni, s felmondásként értékelte Gebru megnyilatkozását.

Mitchell kirúgásának a története egyszerűbb, ő Timnit Gebru hátrányos megkülönböztetésére keresett bizonyítékokat a céges levelezésben. A Google arra hivatkozva küldte el, hogy a céges levelezés automata átfésülése tilos. A cég mesterséges intelligenciáért felelős vezetője, Jeff Dean által aláírt hivatalos közlemény szerint a Google továbbra is fontosnak tartja a mesterséges intelligencia kritikus szemléletét.

Nincs konszenzus

Ezen a ponton logikus lenne feltenni a kérdést, hogy akkor most ki a hunyó? Dean? Gebru? A Google és más MI-nagyfelhasználó cégek? Nincs egyszerű válasz, a bonyolult válasz ellenben filozófiai természetű. A mesterséges intelligencia kutatása ingoványos terület, meglepő módon azonban nagy problémái jellemzően nem technológiai jellegűek. Meg tudjuk mondani a számítógépnek, hogy mit csináljon, és azt a technológia korlátai között végre is hajtja. A gondok ott kezdődnek, ha nem tudjuk megmondani, hogy mit kellene csinálnia, vagy amikor egy MI-t használó céggel szemben több, egymásnak ellentmondó elvárás fogalmazódik meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.